Szubjektív hévizi beszámoló

Mi aztán igazán nem vagyunk az a wellnessezős pár, de most nagyon kellett egy pár nap nyugi a hétköznapi környezetünkből kiszakadva. Valami kényeztetős program. 

  Ami először feltűnt a térségben, a mértékegységek igazán nagyvonalú kezelése. Ha Kesztelyen ki van írva, hogy Hévízre 13.30-kor, 38-kor és 45-kor is megy busz, ne állj egyik lábadról a másikra: a 45-ös busz fog elindulni. Egyszer. Ha az van egy táblán, hogy egy látványosság 1500m-re van balra, akkor 3 kilométerre lesz jobbra. Úgyhogy az ilyesmi csak dekoráció. A helyieket kell megkérdezni, akik viszont kedvesen és segítőkészen útbaigazítanak. Mindig. 

  Hévízről az első benyomásunk: tömör gyönyör. Egy igazi kis fürdőváros.  Egymásba érnek a szálláshelyek, éttermek, masszázsszalonok, butikok és minden csupa virág. A gyönyörű ősfás parkok, rengeteg mammutfenyő, mocsári ciprus, a sokféle madár. Micsoda hajnali koncertre ébredtem ma is! Mi a Panorama Hotelben laktunk, valami rendkívül akciós áron. A szobánk is teljesen átlagos volt, de az ötödiken és szép kilátással. Ami a legfontosabb, de tényleg: a kényelmes ágyak. Imádtam. 

  Viszont megint elkövettük azt a hibát, hogy félpanzióra fizettünk be, ez különösen azért vicces, mert egyikünk se szokott reggelizni egyébként és mert a többszöri rákérdezés ellenére nincsenek felkészülve a vegetáriánus vendégekre. Ha nem eszel húst, csak rántott sajtot tudsz enni és kész. Persze köret van, gyümölcs van, és a rántott sajt is gyorsan kész, de azért ez egy ekkora szállodaláncnál szerintem ciki. Mint a sós gyümölcsleves első este, azt nem értettem. Ennyit a kajáról, soha többet félpanzió. A városban egyébként teljesen korrekt, a pestinél alacsonyabb áron lehet változatosan és finomakat enni. Mi egy pizzériában ebédeltünk a szállodai ár kb. feléért és nagyon jót. 

  Az első nap, ami csak egy délután volt, körbecsatangoltuk a várost. Benéztünk a fürdőbe kipuhatolni a legjobb variációért a tegnapi fürdős napunkhoz. (Soha ne felejtsem el a hölgyet az információs pultban.) Ami nagyon tetszett: az egregyi hegy. Ahogy megyünk felfelé, borospincék követik egymást az út mentén. Le lehet ülni, gyönyörű kilátás mellett el lehet borozgatni, beszélgetni. Nekünk ez most kimaradt, csak az Árpád-kori templomot néztük meg gyorsan, mert elég sokára keveredtünk fel a hegyre és a vacsorára és az esti meccsre le kellett érnünk. Nagyon szép kis templom, inkább kápolna egyébként, még a régi freskókkal. Talán, ha húsz ember elfér a padokban, de tiszta, ódon hangulatú, kicsit szigorú. A meccset végül a szobánkban néztük meg és jó volt ez így.   Tegnap zuhogott az eső reggel. Úgy döntöttünk, hogy délelőttre veszünk egy kétórás wellness jegyet, az minden időjárás mellett tökéletes és majd délután úszunk a tóban. Ez a két óra a szaunákban, jakuzzikban úgy eltelt, hogy a végén hajat szárítani sem volt idő, törölközővel a fejemen mentem vissza a szállásunkra. Nagyon jó volt. 

  Délután szintén zuhogott, mikor megérkeztünk, úgyhogy Laci a fürdő konditermében edzett egyet én meg e tükörben mustrálgattam magam, hogy honnan kellene fogyni. Mire végeztünk, elállt az eső és végre mehettünk úszni. A fürdő falán több helyen ki van plakátolva a tó élővilága. Mivel 38 méteres mélységű, ezért ebbe az én fantáziámban sokféle élőlény belefért és csak reménykedtem, hogy nem szivárog az OB tamponom. A víz rögtön mély, már a lépcsőknél 2méteres, úgyhogy az emberek többsége színes úszókukacokkal lubickol, ami egyébként egy nagyon jó találmány, mert így akármeddig el lehet lenni ebben a csodás gyógyhatású vízben. Mi könnyelműek voltunk és nem vettünk: én a magabiztos úszásom miatt, Laci meg úgy gondolta, nem fog úszkálni. Mindketten tévedtünk. (Utólag kérdeztem Lacit: mit írjak, hogyan úsztál? Hm. Mint egy cápa, akit egy kardszárnyú delfin kerget. Vagy írd azt: klasszikus görög alkata latbavetésével mentette ki fuldokló kedvesét a habokból. Meglátta egy producer és leszerződtette a Tarzan kövezkező részére. Ilyesmiket.)  A tóban egyébként sok kapaszkodó korlát van elhelyezve, ahol meg lehet pihenni. A víz hőmérséklete változó, a legkellemesebb azon a részen, ahol hűvös, meleg áramlatokkal. Nem túl erős thermálvizes illata van, jó benne lenni. 

  Háromféle módon fürdőznek az emberek: 1.: nem fürdőznek. Eljönnek Hévízre és ki se dugják az orrukat a wellnessrészlegből. 2.: mindenféle színű úszókukacokba tekerve lubickolnak, cseverésznek a vízben órákig. Ez a legokosabb, amit tehet az ember egyénként. 3.: Úgy döntenek, hogy ez egy medence, a fejükre csattintják az úszósapkát és az úszószemüveget, úgy tempóznak. Én voltam a negyedik, aki simán csak úszkáltam. 

  Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a pihenő szakaszokban a hátamon lebegtem és az eső utáni vízpára szépen megült a tüdőmben. Komolyan attól tartottam, hogy nem fogok tudni kiúszni. Mire a lépcsőig jutottam, már úgy lélegeztem, mint egy asztmás. Ijesztő volt. Majdnem egy óráig tartott, mire felköhögtem a sok vizet. Persze még jöttünk, mentünk, sokat hülyéskedtünk a benti, sűrűbb, iszaposabb vízben. Nagyon jót tett egyébként, kifejezetten jobban éreztem magam a fürdőzés után, mint előtte. Most úgy érzem, jó ötlet volt idejönni. Rengeteget beszélgettünk, tényleg pihentünk, fürdőztünk egy nagyot. Ideje továbbállni.

Fetás-brokkolis

Megint egy húsmentes recept, ráadásul villámgyors. 

Egy lábasban kicsit vegetás, sós vízben megfőzök egy csomag brokkolit. Közben egy másikban 1csomag újhagymát megdinsztelek. Egy szűrőkanállal az újhagymára szedem a puhára főtt brokkolit, hozzákeverek 1 doboz mascarponét, 2 gerezd reszelt vagy zúzott fokhagymát, borsot és botmixerrel pépesítem. Kockára vágott fetát keverek bele. Ez lesz a mártás a tésztához, amit a brokkoli főzővizében főzök meg. 

Ehhez a durumbúzás tészták illenek, farfalle, orsó, szarvacska. Kb. mire végzek a mártással, kész a tészta.

Múzeumok éjszakája

 1 állomás: Elektrotechnikai Múzeum. Sokkal érdekesebb helyszín volt, mint gondoltam. Na ezért is jó egy ilyen Múzeumok Éjszakája, mert olyan helyekre is bekukkanthatunk ahová a büdös életben nem tennénk be a lábunkat. Tőlem igazán távol áll ez a világ, de egészen biztos, hogy lettek volna olyan előadások, programok, amik érdekeltek volna. Nem tudom, milyen megfontolásból, de az egyik teremben felépett három impro színész és egy slammer. Igazán jók voltak, sokat nevettünk. Közben-utána az udvaron elkezdődött egy koncert mindenféle limlomokból tákolt hangszerekkel. Ez előre érdekesnek tűnt, közben fülsértőnek, úgyhogy könnyű szívvel távoztunk.

 2.állomás: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum. Ide már nagyon szerettem volna eljönni, mert mindig jó kis programokkal szoktak készülni, de egyébként is lenyűgöz Ázsia csodás sokszínűsége. Itt egy egész estét el tudtam volna tölteni.

3. állomás, ami nem is egy, hanem négy: a Dohány utcai zsinagóga elől indultak buszok, amiknek az volt a különlegessége, hogy  4 zsinagógát lehetett végiglátogatni vele mindegyiken egy rabbi töltötte be az idegenvezető szerepét. Ő mesélt a zsidóság történetéről, a szokásokról, építészetről, stb. Ide interneten kellett volna regisztrálni, de szerencsére végül mindegyiken volt pár üres hely, mi meg lecsaptunk a lepattanóra és felslisszoltunk az 1-es buszra.  A Várban van egy pici imaterem, ez volt az első állomás. Utána az Óbudai Zsinagógát néztük meg, ez valami egészen káprázatos volt. Egy nagyon talpraesett, szimpatikus néni vezetett minket, aztán bent már mindenféle érdekességek i svoltak: ki lett emelve a Tóra-tekercs, megnézhettük. Huh...isteni flódnit ettünk ott ;) Utána a Kazinczy utcai zsinagógába mentünk, ott Megyeri Jonatán kalauzolt minket. Bevallom, inkább néztem Moszad-ügynöknek, de legalábbis Krav Maga instruktornak, mint bármi másnak, de nagyon felkészült és karizmatikus előadó volt.  Mi nem mentünk tovább, mert addigra már tisztességesen elfáradtunk. Hajnali négy volt, mire ágyba bújtunk, de megérte. 

Mézes-mustáros

Régóta családi kedvenc ez a tésztaétel. Eddig pulykamellel főztük, de szerintem nyúlhúshoz is illik az ízvilága. Most hús nélkül is megfőztem, szerintem teljesen jó. Gyors és ízletes.

Vajon megpároltam két csomag újhagymát (póréhagyma még jobb, de most nem volt), 

fél kiló gombát szeletekre vágtam, 

3 almát felkockáztam

sóval, borssal, tárkonnyal (kakukkfűvel is jó) fűszereztem és együtt pároltam egy kicsit ezeket

3 ek mustárt, 2 ek mézet hozzákevertem

1 ek liszttel és 2dl tejszínnel behabartam

együtt rottyant még egyet-kettőt és kész is.

Ha hússal készül, nem kell bele liszt, mert a hús rostjai között felszívódik a felesleges nedvesség és ilyenkor persze a hússal kezdődik minden. Valami szerényebb ízű sajt illik a tetejére, cheddar, edami, stb. 

Arany Aphrodité - Winand Gábor-Elsa Valle koncert

Az Opus Jazz Clubban voltunk tegnap este Zsoltékkal. Nekem nagy kedvencem Winand Gábor, az első pillanattól kezdve nagyon bejön az a kicsit dünnyögős-bársonyos-fanyar hang, amin és ahogy énekel. Azt tudtuk, hogy a kubai feleségével, Elsa Valle-val koncertezik, de együtt még nem hallottuk őket. Szórakozni akartunk, nem egy hú, de nagyon kifinomult jazzélményre, de valami minőségire. A tegnap esti formációban az énekes házaspáron kívül három fiatal zenész is résztvett: Tzumo Árpád zongorázott, Csízi László dobolt, Orbán György volt a nagybőgős. Én el voltam tőlük ájulva, annyira klasszak voltak: nagyon képzettek, nagyon muzikálisak, nagyon figyeltek, reagáltak egymásra. Na jó, a dobos srác nem annyira, ő nagyon a maga világában élt, de ő is kiváló volt.  

Az est nagy részében Elsa Valle-é volt a főszerep, és ezzel nagyon szépen élt. Róla tudni kell, hogy az orgánuma nem különleges, egy szimpla kubai hang. Nem olyan, mint mondjuk Cesaria Evoráé, akit száz közül is, álmomból felkeltve is felismerek. Egy ötven körüli kubai nő, nagymellű, szélescsípőjű, pont mint a többi. (Mondjuk kurvajó volt a sárga selyemoverallja.) Viszont mint előadóművész, mint csapatjátékos és múzsa elsőosztályú. Az egész lényéből sugárzik a napfény, a zene és a szexualitás. És nem önző! Úgy fordul a zenésztársaihoz, olyan bizalmas és ihlető pillantással, gesztusokkal, amitől azonnal szárnyalni kezdenek. Mindenkinek nemcsak tere, de kedve is volt játszani, improvizálni, nagyon pezsgő-sziporkázó volt a koncert légköre, az egésznek a hangulata. 

Ezekre a pillanatokra mondták a görögök: arany Aphrodité.Mikor úgy érzed, hogy képes vagy önmagad legjobb verzióját nyújtani, a képességeid legjavát. Na ez az, ami nem mindegy, ha csapatban játszik az ember. És ez persze körbejár, mert ő is ezek után tudta a legjobbat nyújtani, olyan felszabadultan énekelni, játszani, bolondozni. És ami a legelképesztőbb volt, hogy a passzív magyar közönséggel is el tudta hitetni, hogy fel tudnak állni és tapsolni, táncolni, bulizni,  na ez a mágia! 

Winand Gábor eleinte teljesen mellékesen, asszisztálva vett részt a koncerten, még a testtartását, az egész kommunikációját is olyan távolságtartónak éreztem, nem akarta elvonni a figyelmet a feleségétől, aki viszont végig pillantásokkal, gesztusokkal, érintésekkel próbálta kiemelni, kontaktust teremteni. Aztán ennek is eljött az ideje és nagyon gyorsan kiderült, mennyire jó párost alkotnak ők ketten a színpadon. Ott volt minden, de harmónia elsősorban, elképesztő, mennyire összepasszolnak, tényleg a borsó meg a héja. Hogy a magánéletükben mi van, azt nem tudom, nem is ide tartozik, de mint alkotó-előadópáros, hibátlanok. Az egész koncert valami egészen fantasztikus volt, annyira feltöltődtünk tőle, hogy minden metrópótlózós, villamospótlózós bumlizás ellenére alig tudunk elaludni, reggelig elbuliztunk volna. Csodás volt!

Cante grande

- Tudod, hogy te voltál a legszebb nő a piacon?

- Tényleg? 

- Tényleg. De ahány balta, kés, fejsze mellett elmentünk, mindet a hátadba tudtam volna vágni, olyan dühös voltam rád. Még egy franciakulcsot is, de akkor már magamon is röhögtem. 

Bizalom

Egy mese van most nagyon a szívemben, ami aktív meseolvasó időszakunkban nagyon megrendített. A kígyókirályfi a címe. Arról szól, hogy egy királynő, akinek nem lehet gyereke, kap két varázshagymát egy nénikétől azzal az utasítással, hogy az esti fürdés alatt hámozza és egye meg ezeket, akkor várandós lesz. 

 A királynő türelmetlenségében az egyik hagymát héjastul eszi meg. Ikrekkel lesz állapotos, de két gyermek helyett csak egyet szül és egy kígyót. A kicsi kígyót kihajítják az ablakon, aki ezután az erdőben nő fel, óriásira. Mikor a királyfi házasulandó korba ér, a királyi párral kikocsikázik,hogy feleséget keressen magának, de az óriási kígyó mindenhol útját állja: addig a királyfi nem hozhat asszonyt a házhoz, míg neki feleséget nem szereztek. 

 Nagy nehezen belátja mindenki, hogy ennek így kell lennie és szépen elkezdik neki egymás után szállítani a hajadonokat, akiket sorban felfal a nászéjszakán. Végül a hoppmester lányára kerül a sor, aki megtudja az anyókától, hogyan kerülheti el a halált: a nászéjszaka előtt tíz inget kell magára vennie és egy lúggal teli vödröt tíz gyökérkefével az ágy alá rejteni. Mikor a fiatal pár a lagziból a hálószobába lép és a kígyó azt mondja: vetkőzz! Levehet egy inget a lány, de csak úgy, ha a kígyó is levet egyet. De a kígyó erre nem képes magától: a lánynak kell nekiesni a gyökérkefével és a lúggal és bőrönként levetkőztetni. Minden réteg bőr után levehet egy inget. Te is egyet, én is egyet. Miután az összes kígyóbőrt lesikálta róla, előbukkan egy csodaszép királyfi. 

 Nem akarom ezt túlmagyarázni, aki valaha igazán bizalmas kapcsolatba lépett bárkivel, az úgyis pontosan tudja, hogy ez pont így megy. Amíg nem hullik le az utolsó kígyóbőr, nem bukkan elő az igazi emberi minőség. Kemény meló, de nincs más út a bizalomhoz.

Vega töltött tök

Saját kútfőből született a recept, és inkább kalandvágyból próbáltuk ki, mint különösebb önbizalommal, de meglepően finom lett, ezért ide is leírom.

A zsenge tököket meghámoztam, a belsejüket kivájtam. A tököket besóztam, a magvas, belső részt félretettem.

Két nagy fej hagymát apróra vágtam, megdinszteltem. Fél kiló gombát ledaráltam és a hagymára dobtam. Sóztam, borsoztam. A tökök kivájt belsejét is hozzákevertem és együtt pároltam. Egy serpenyőben szárazon megpirítottam egy jó marék napraforgómagot és ezt a gombás töltelékhez adtam. Apróra vágott kaprot is kevertem bele és két evőkanál mogyoróvajat. 

Nem kellett neki sok idő, talán negyed óra. Főtt rizst kevertem hozzá és megtöltöttem vele a tököket. Egy kis tejfölt kanalaztam rá, reszelt sajttal meghintettem és így ment a sütőbe. Laci hegyes, erős paprikát karikázott rá.

Irtó finom lett és a töltelékből maradt egy melegszendvicses vacsorára való. 

Spanyolviasz

Boldizsár Ildikó: Hamupipőke facebook profilja c. könyvét olvasgatom. A Metamorphoses nevű meseterápiáról szól, igencsak dióhéjban, mert a könyv egynegyedét a mesék teszik ki, amivel dolgoztak. Mégis megéri megvenni, elolvasni. Ahogy én kivettem, a terápia lényege az, hogy valaki elmegy a terapeutához valami feldolgozandó problémával, aki fog egy mesét, aminek a segítségével az elkövetkezendő 5-10-X foglalkozás során együtt megoldást, de legalábbis utat találnak ennek a problémának a megoldásához. 5-10 ülés egy pszichoterápiában szerintem nagyon kevés, ha ennyi idő alatt segíteni lehet valakin, aki komoly válsághelyzetben van, az csodálatos eredmény. Persze nem szabad lebecsülni a psziché öngyógyító folyamatait: néha elég valakit irányba állítani, aztán önjáró lesz. Szerintem egyébként a módszer egyszerűségében zseniális. 

Az igazán klassz meséket az Élet írta, több generáció rostálta át a tapasztalatain, csiszolgatta, tapasztgatta. Működő, kész mintákat tartalmaznak. Aki beleéli magát, együtt fejlődhet a főhőssel. Sőt: nem csak a főhőssel. Egy jó mesében nincsenek "felesleges" szereplők, akik csak a színesítik a történetet.  Ezenkívül képekben beszél, ami a tudatalattihoz, ahol a döntések megszületnek,  a legjobb út. 

Életem során több olyan mese is volt, ami meghatározó hatással volt a gondolkodásmódomra, értékítéletemre. (Hát persze, hogy megint rólam van szó :D)

EZ, meg EZ, meg EZ, meg EZ és meglepő módon EZ. Na meg az Ezeregyéjszaka meséi, azokat egyszerűen imádom.
Soha nem tudom eléggé meghálálni Anyunak a végtelenbenyúló meseolvasásait. 

Ábrándok

Örökké visszatérő kérdés, hogy kellene élnem ahhoz, hogy tényleg jól érezzem magam. Nem élünk ám olyan sokáig, nem fér bele minden, létfontosságú lenne időben szelektálni a vágyak között. Ezt mindenki tudja, de kevesen élik meg. 

Az a baj, hogy a születésünktől kezdve a családunk, a környezetünk, a média, stb. egy csomó álmot próbál ránktukmálni és egyébként többnyire eléggé gagyi álmokat. Pl. egy rózsaszín műanyag több elemből összerakható Barbie kastély, vagy a szivárványszínű, selymes sörényű póni biztos, hogy nem önmagától lesz csodás, hanem attól a képzelőerőtől, amivel a kislányok színültig töltik. Fiúoldalon is sok hasonló van, és ezekben is az a klassz, amit egy kisfiú belepakol. Bár őket kicsit kevésbé hülyíti a játékipar, nem a cukormáz a meghatározó. Aztán persze mindenki megkapja a magáét. Az még hagyján, hogy vetít a világ, de milyen ócskán. Karib-szigeti álomvilág (ami aztán odaérve cseppet sem mesés), méregdrága ruhák, cipők, táskák, órák, autók, internetre csatlakoztató hűtőszekrény, szex több partnerrel, barátság extrákkal, nagy partik híres emberekkel, ragyogás. De ide tartozik egyébként a munkamánia is, kivéve ha valaki élete álmát valósítja meg, akkor bocsánatos. Csak ne vállaljon az ember családot, amíg tart a nagy buzgalom. Vagy az örök élet, ezt senki ne akarja rámtukmálni.  Nem kell, köszönöm. Hadd éljek úgy, ahogy nekem jólesik, aztán majd meglátjuk.

Mire elérjük az ivarérett kort, de legkésőbb harmincéves korunkra tuti, hogy zsibog a fejünk a sok béna álomtól és mi ezek után megyünk, igazából meg sem kérdezve magunkat arról, hogy kik is vagyunk, mit is szeretnénk igazán. Nem csoda, ha valaki hirtelen meggazdagodik és sokindenre lehetősgée lesz, irtó gyorsan kiég, mert ezeket a talmi elképzeléseket váltja valóra. Az a baj, hogy ezek nem okoznak igazi, tartós örömet, sőt: sok esetben pont ezeknek a megvalósulása szakít el minket az igazi boldogságtól. Körülnézek a saját korosztályomban és elcseszett életeket látok, boldogtalan, fásult embereket. Meg lehet nézni, ki rohan haza munka után, hogy a saját életét élhesse. Nem sokan...

Én most próbálom kitalálni, hogy mire van szükségem, hogyan is szeretnék élni. Nagyon nehéz kiválogatni az ocsút a búzától, de muszáj, sőt: életbevágóan fontos. Mi a saját vágy és mi az, amit csak bekajáltam az évek során? Olyan jó lenne most elvonulni egy kicsit és átgondolni ezt az egész katyvaszt. Ezt legkésőbb a következő szülinapomig ki kell gondolnom.