Komplexusok

Bárcsak sose lenne vége a nyárnak...Jót tett a sok úszás, strandolás, örömködés. Feltöltődtem, érzem. 43 leszek az idén és jól nézek ki, bár nem lettem bombázó: izmos vagyok, napbarnított, a hajam is megnőtt egy kicsit, még az ősz fürtök is inkább vagányak, mint öregesek. Annyi pasim lehetne bármelyik korosztályból, amennyit akarok, ha megkörnyékezne a kapuzárási pánik.

Mai reggel:

L: Annyira jól nézel ki!

Én: Tényleg? Tetszem neked?

L: Igen. De lehet, hogy csak azért, mert szeretlek.

Még mindig Huxley...

" Az élet elleni nagy, modern fenyegetés, sok, széles körben szerteágazó rossz gyökere - a gép. A gép azért veszélyes, mert nemcsak munkát takarít meg, hanem az alkotást is megtakarítja.. Az alkotómunka, legyen bármilyen alantas is, az ember legszilárdabb, legkevésbé mulandó boldogságának a forrása. A gép az emberek többségétőla lehetőségét is elabolja ennek a boldogságnak. Napjainkra a szabadidő is majdnem ugyanolyan elgépesítetté vált, mint a munka. Az emberek nem szórakoztatják alkotó módon magukat, csak üldögélnek, és hagyják, hogy mechanikus eszközökkel, passzívan szórakoztassák őket. A gépek az ember legalapvetőbb szükségletét kárhoztatják fruszrtrációra, s ezt a frusztrációt a találmányok további fejlődése csak egyre teljesebbé teszi. Igen ám, de hiába káros, a gépek használatát nem lehet abbahagyni.... Napjainkban kétszer annyi ember él, mint száz évvel ezelőtt. Ennek a megnövekedett népességnek a léte a modern gépek lététől függ.Ha összetörjük a gépeket, a népességnek legalább a felét megöljük. a gépeknek köztünk kell maradniuk, ez nyilvánvaló. Köztünk kell maradniuk, annak ellenére, hogy ha úgy használják őket, ahogyan most használják, iszonyatos pszichológiai sérüléseket okoznak az emberiségnek, amelyek, ha nem fordítunk rájuk gondot, óhatatlanul halálosnak fognak bizonyulni.
A szabadidőből csak akkor tudjuk száműzni a gépesítettséget, ha erre előzőleg általános igényt teremtünk. Ennek az igénynek a megteremtésével kívülről és belülről hatalmas erők állnak szemben. Belülről a lustaság és a pszichológiai vis inertiae, amely a szokások életeleme. Igaz: az alkotás érdekes, a passzivitás pedig mélységesen unalmas. De még az unalmas, erőfeszítés nélküli szórakozás is fényűzés, és a szokásszerű lustaságot, bármennyire életpusztító is, nagyon nehéz megtörni.
Minden újságban és képeslapban, minden hirdetőtáblán, minden mozipalota filmvásznán ugyanazokat az állításokat ismételgetik vég nélkül: hogy nincs semmiféle más szórakozás azon kívül, amit a nagy alkotásmegtakarító gépek nyújtanak; hogy az emberi boldogság csúcsa, ha leülünk, és hagyjuk, hadd szórakoztassanak passzívan a gépek; és hogy akik nem vetik alá magukat ennek a szórakoztatási eljárásnak, azok nemcsak szánandó nyomorultak, hanem megvetendő, elmaradott falusi tahók is."

Aldous Huxley: Divatok a szerelemben

Egy újabb százforintos szerzemény a pestlőrinci könyvtárból. Huxley esztétika, művészettörténeti, vallásfilozófiai tárgyú esszéinek a gyűjteménye. Erősen átlengi a Nietzsche iránti imádat, de még így is klassz és szépen is ír.

A Spinoza férge c. esszéből egy részlet:

" A harmonikus élet a tapintaton és érzékenységen, az ítélőképességen, az egyensúlyon és a szüntelen alkalmazkodáson múlik, azon, hogy szokásszerűen és ösztönösen legyünk jólneveltek és arisztokratikusan erkölcsösek. De ez túlságosan nehéz.

Könnyebb rögzített szabályok szerint élni, mint tapintatunkat és ítélőképességünket alkalmazva; a sebészi operáció egyszerűbb, mint az eleven alkalmazkodás. A vasból öntött, merev erkölcsiség csöppet sem csodálatraméltó, éppen ellenkezőleg, nem más, mint annak bevallása, hogy félünk az élettől, hogy képtelenek vagyunk úgy elfogadni a tapasztalati tényeket, ahogy felmerülnek - egyszóval olyan gyöngeség bevallása, melyet szégyellnünk kellene, nem büszkélkednünk vele. Emberfelettiségre törekedni nem más, mint szégyenletes módon bevallani, hogy hiányzik belőlünk a bátorság, a szellem, a mérséklő ítélőképesség ahhoz, hogy sikeresen és teljes egészében emberiek legyünk."