Bizalom

Egy mese van most nagyon a szívemben, ami aktív meseolvasó időszakunkban nagyon megrendített. A kígyókirályfi a címe. Arról szól, hogy egy királynő, akinek nem lehet gyereke, kap két varázshagymát egy nénikétől azzal az utasítással, hogy az esti fürdés alatt hámozza és egye meg ezeket, akkor várandós lesz. 

 A királynő türelmetlenségében az egyik hagymát héjastul eszi meg. Ikrekkel lesz állapotos, de két gyermek helyett csak egyet szül és egy kígyót. A kicsi kígyót kihajítják az ablakon, aki ezután az erdőben nő fel, óriásira. Mikor a királyfi házasulandó korba ér, a királyi párral kikocsikázik,hogy feleséget keressen magának, de az óriási kígyó mindenhol útját állja: addig a királyfi nem hozhat asszonyt a házhoz, míg neki feleséget nem szereztek. 

 Nagy nehezen belátja mindenki, hogy ennek így kell lennie és szépen elkezdik neki egymás után szállítani a hajadonokat, akiket sorban felfal a nászéjszakán. Végül a hoppmester lányára kerül a sor, aki megtudja az anyókától, hogyan kerülheti el a halált: a nászéjszaka előtt tíz inget kell magára vennie és egy lúggal teli vödröt tíz gyökérkefével az ágy alá rejteni. Mikor a fiatal pár a lagziból a hálószobába lép és a kígyó azt mondja: vetkőzz! Levehet egy inget a lány, de csak úgy, ha a kígyó is levet egyet. De a kígyó erre nem képes magától: a lánynak kell nekiesni a gyökérkefével és a lúggal és bőrönként levetkőztetni. Minden réteg bőr után levehet egy inget. Te is egyet, én is egyet. Miután az összes kígyóbőrt lesikálta róla, előbukkan egy csodaszép királyfi. 

 Nem akarom ezt túlmagyarázni, aki valaha igazán bizalmas kapcsolatba lépett bárkivel, az úgyis pontosan tudja, hogy ez pont így megy. Amíg nem hullik le az utolsó kígyóbőr, nem bukkan elő az igazi emberi minőség. Kemény meló, de nincs más út a bizalomhoz.