Céklacsatni

Főzni nem, de órákig egy kis zenehallgatás mellett, zavartalanul  főzőcskézni nagyon szeretek. Ma nagyon egyszerű volt az ebéd, úgyhogy gondoltam, itt az ideje valamit kezdeni a jó hete sértődötten-kényeskedve-szeszélyesen zöldellő cékla-lilahagyma párossal. Egy részükből olivaolajjal, balzsamecettel egy egyszerű, finom saláta lett. 

A többiből csatnit főztem, eléggé találomra. A lereszelt céklát, lilahagymát, egy kimagozott almát összepároltam nem kevés garam masalával, mézes gyömbérrel és egy gerezd  fokhagymával. Mikor minden megpuhult, nyakon öntöttem egy kis balzsamecettel és olivaolajjal. Még egy pár percet hagytam összeállni, aztán a turimxgépben pépesítettem. A képek nem adják vissza tökéletesen, milyen gyönyörű mélybordó színe lett, harmonikus-fűzeres édes-savanykás ízzel. Ilyet máskor is készítek.
Egy jó kacsasülttel lenne az igazi, de Laci szerint a végül hamubasült rántott camemberttel is finom volt. Én ma szezámos füstölt tofuval és Dóri sülthagymás onigirijével ettem.

Este még csináltam hozzá házi humuszt a Janó által csencselt prémium minőségű horvát olivaolajjal és rengeteg sörélesztőpehellyel. Nem azért, de nagyon finom lett, rösztivel különösen.

Nemkarácsony

Miután családilag csírájában fojtottuk el a húsvétot, csak idő kérdése volt, hogy mikor válik a lustaság martalékává a karácsony is. Én egyébként mindkét ünnepet makacsul szeretem, még ha nem is a szokványos módon megülve. Persze lehet azt mondani, hogy mi döntjük el, mikor van ünnepnap. De sajnos annyira hajtós világot élünk, hogy ha nem tűzünk ki pihenőpontokat és nem adjuk meg a módját bárhogyan is, észrevétlenül fog kiperegni a kezünkből az idő. 

 Alapvetően minden ünnepet szeretek, még a hamvazószerdai homlokmaszatolást is. Bármilyen eseményt, ami egy kicsit kiemel bizonyos napokat a többi közül. Elég a karácsonyi elmebajból, nem lesz ajándékozás, mi aztán nem adjuk meg magunkat a csengettyűszónak, de nem ám. A csajok azért megkapták a szigorúan nemkarácsonyi ajandékukat! És megint vettünk új társast, illetve kiegészítőket a Dixithez.

Bevásároltunk a nemkarácsonyi menühöz még tegnap, a lányokkal. Ma még tettem egy kört a Lidl-ben és akkor pillantottam meg a sokak által inkriminált vegán burgert a leértékelt áruk közt. Rögtön vettem négyet. Nem is lehetne ennél jobb jelképe ennek a meg nem ült ünnepnek. Jólesik a téli szünet meg a munkaszüneti nap, de az ünnep lelke valahol még kering az éterben. 

A burger egyébként egészen ehető volt, talán egy kis csemegeubit es mustárt még elbírt volna. A "hús" semmivel nem volt rosszabb, mint egy átlag hamburgeresnél.

Nagyon hajtós volt ez a december ezzel a két szombati munkanappal, évvégi hajrával. Most igazán jólesik egy kis pihenés. A tárgyak cinkos-gonosz természete miatt ma este zárlatos lett a sütőm, úgyhogy idén már nem lesz nagy sürgés-forgás a konyhában. Volt egy megérzésem ( vagy csak lustaság? ) és vettem a Lidl-ben beiglit. Még szerencse, hogy a szülinapi tortát meg tudtam sütni tegnap. Igazi ünnephez igazi süti. 

Veli bej fürdője

Tegnap, mikor a reggeli úszást emlegettem, támadt Lacinak az az ötlete, hogy menjünk el a Veli bej fürdőbe. Már régen is nézegettük, nekem nagyon tetszett a neten látott képeken.

 Cudar idő van: esik, hideg szél fúj. Inkább bekuckózna az ember ilyenkor. Persze engem ez nem nagyon érdekel, ha egy jó kis fürdős program van a láthatáron. Sőt. Annál jobban esik egy ilyen instant wellnes. 3 órás jegyek vannak, mi 9-re mentünk.

 A Nyugatitól negyedóra az egész. Kicsit nehezen találtuk meg, mert az Irgalmasrendi kórház belső udvarán van. De azért megleltük. Sose fogom megszokni ezeket a koedukált öltözőket, a trükközést, zuhanyzás utáni kabinbaslisszolást. Ki nem állhatom. Márpedig a legtöbb helyen ez van. 

 De a Veli bej gyönyörű. Egy nagyobb és két kisebb nyolcszög alaprajzú kő-és téglafalú épület egy-egy élén kapcsolódva, ma már elszürkült, vörösréz kupolával. A szauna-részleg a kórház épületének a része, abból kicsit kiugorva. 

 A szaunák előtti pihenő fala és teteje üvegből van, nagyon hangulatos és vagány. Kint is vagyok, bent is vagyok. A kavargó falevelek és a kitartóan zuhogó eső kifejezetten melankolikus hangulatot kölcsönöztek a helynek. Talán ez fejezi ki legjobban a hely hangulatát: melankolikus. 

A fürdő központi termében egy nyolcszögletű, melegvizes medence van. A világítás szórt, sejtelmes, kicsit festményszerűvé teszi a képet a medencében kisebb csoportokban, párosan vagy egyedül ejtőző testekkel. Mivel a fürdő vizét naponta négyszer teljesen lecserélik, nem szükséges klórozni a vizet. Mivel nincs klórozva a víz, csempe helyett márvánnyal van burkolva, hááát... nem vagyok sznob, de a két burkolat tapintása, érzete ég és föld. Nem csúszó, porózus anyag és persze csodaszép. 

A nagymedencén kívül több néhány személyes pici medence is van, különböző hőfokú vízzel és egy jakuzzi. Több kört tettünk a különböző szaunákba, medencékbe és kicsit élveztük a semmittevést. 

Mi délelőtt mentünk, mikor egyébként kezelések vannak, ezért az úszómedence le volt zárva, de így is nagyon klassz volt, tényleg pihentető program. Hetykén léptem ki a kötekedő szélbe, éreztem, hogy  nem árthat. 

Aronson: Történtek hibák (de nem én tehetek róluk)

A társas lény óta nem olvastam Aronsontól semmit. Ez 25 éve volt. Erre a mostani könyvre Bánki György hívta fel a figyelmet egy előadásában. Hála érte. 

Mi a jó ebben a könyvben? Miért érdemes elolvasni? Mond-e valami újat? Igen is, nem is. Egyrészt: leélünk pár évtizedet emberek közt és a tapasztalataink által már megsejtjük azt, amire a kutatások által a szakemberek bizonyítékokat is szolgáltatnak és jó ezt olvasni. Az ember nem érzi elszigetelt eseteknek ezeket és a homályos megérzések lehetséges tendenciák figyelmeztető jeleivé válnak. Nem lepődünk meg, ha az élet újból szembesít vele. 

A könyv legfőbb mondanivalója: legyünk tudatában a vakfoltjainknak, amik megnehezítik, hogy bizonyos tényeket tudomásul vegyünk és annak az énvédő mechanizmusnak, ami a hibás döntéseinkből fakadó lelki feszültséget igyekszik csökkenteni. Esendő emberek vagyunk, akiknek jár a bocsánat és az újrakezdés lehetősége.

A könyvet egy Lao-Ce idézettel zárja:

" A nagy nép olyan, mint a nagy ember:

Ha hibát követ el, felismeri.

Ha felismerte: beismeri.

Ha beismerte: orvosolja.

És aki rámutat a hibáira, legjóságosabb tanárának tekinti."

Titkaink

Jobb lett volna tán frissiben írni a hétfői színházlátogatásról, de akkor tuti egy szemhunyást se aludtam volna és ezt a luxust mostanában nem engedhetem meg magamnak. Pár nap elteltével ugyan kicsit megkopott az élmény frissessége, de azért talán még meg tudok valamennyit őrizni belőle. Ez a legjobb a blogolásban.

Kati meglepetése volt, csak pár nappal dec.2-e előtt árulta el, hová is megyünk: a Szkéné színházba, egy Pintér Béla darabot nézünk meg. Bármilyen kínos, számomra ismeretlen volt ez a név, aki - mint kiderült - komoly név az alternatív színházi életben. A Titkaink hétfői előadása a 200. volt. Hát hol élek én? - kérdezem magamtól ilyenkor.

A darab egy táncházas csoport mindennapjairól szól valamikor a nyolcvanas években. A színészek fantasztikusak, Csákányi Eszter meg egy igazi csoda. Mindegy, hogy Páncél elvtársat játszik vagy dr. Szádeczky Elvira pszichológust, az úgy jó, ahogy van. Zseniális ez a nő.
Az előbb azt akartam írni, hogy emlékszem rá, milyen belterjes volt  ez a táncházas közeg, de belegondolva: az egész társadalom ilyen belterjes jellegű volt. Az alternatív zenei közösségek, az egyházi közösségek, a rockerek, a skinheadek, a rendőrök, a tanárok, a melósok és még sorolhatnám: mind ilyen saját kis buborékokban éldegéltek, egymással házasodtak, kis mikrotársadalmakat alkottak. Itt is egy ilyen kis mikrotársadalom életébe nyerhetünk bepillantást.
A népi kör vezetője egyben a Vasfüggöny c. szamizdat kiadvány szerkesztője és kiadója, hozzá kell valahogy hozzáférkőznie a hatalom képviselőinek. A megfelelő ember egy súlyos titokkal terhelt jóbarát lesz, akit beszervez az állambiztonság. Torokszorító az egész: a hatalom elnyomó gépezete olajozottan, cinikusan és tökéletesen öncélúan működik: becsavarja és kifacsarja, akire szüksége van, eltipor minden ellenállást.  Bármilyen pragmatikus és kiváltságokat adó, a részének se jó lenni. Hogy lesz ügynök egy egyébként intelligens és felvilágosult emberből, akitől teljesen idegen az uralkodó ideológia? Hol lehet fogást találni egy ilyen emberen? A hatalom a gyengeségeinken keresztül tud kipecázni és nem ereszt. Mi számít gyengeségnek? Minden, ami tilos. A valódi bűnöktől a civil kurázsiig bármi. Minél jobban beleártja magát a hatalom a mindennapjainkba és szabályozza azt, annál kiszolgáltatottabbak leszünk. Először csak a bűnözőket, aztán az ellenzéki beállítottságú politikusokat, aktivistákat, újságírókat hallgattatják el, aztán azon vesszük észre magunkat, hogy egy vicc elmondásáért is elhurcolhatnak fényes nappal. Ez nyilván már nem a nyolcvanas évek, de azért voltak extrém példák szép számmal, sok-sok élet ment a levesbe feleslegesen. Nem őrület megkínozni egy embert azért, mert elmondja a véleményét? Ez csak a vége egy útnak, ami kis lépésekkel kezdődik. Zsibbadtságunkban nem óvjuk ezeket az alapvető jogainkat. Mikor vesszük észre, hogy az út végére értünk és igazából már halottak vagyunk? Miben reménykedünk? 

Fogyókúrás meditáció ;)

Kapcsolódási pontok

- Képzeld, felfedeztünk a Spotify-on egy olasz zongoristát, aki törpe volt, valami egészen zseniális számokkal. Én nem is tudom, hogy lehetséges ez, hogy derült ki, hogy neki a zongora való? Milyen zongorán játszott? Mikor csináltak neki egy spéci zongorát, hogy elérje a pedálokat, stb?
- Én meg egy figyelésen láttam, hogy egy kocsiban egy nő leszopott egy törpét.