Apák könyve

A színes fátyol megviselt kicsit, úgyhogy úgy döntöttem, áttérek a magyar írókra, amíg kipihenem ezt a sokkot. Most Vámos Miklóstól olvasom az Apák könyvét.  Majd leírom, milyen volt. Egyelőre nagyon tetszik. Szeretem, ha valaki ilyen szabadon mer kísérletezni.
Azon "gondolkodám" , hogy azért sokat köszönhetek a félig-meddig vallásos neveltetésemnek, például hogy a Biblia Károli-féle fordítása révén teljesen otthonos számomra a régebbi idők nyelvezete. Úgyhogy rám nem hat a Vámos-féle mágia és szétnyílik előttem ez a nyelvi csipkerózsa-bozót, amibe a történetét ágyazta. De a gyerekeim és a korosztályuk már nem biztos, hogy el fogják olvasni, még ha egyébként érdekelné is őket a történet. Gondolom, nem lesz kötelező olvasmány, (bár tanulságos lenne, de maradjunk a realitás talaján) mert erre a legtöbb magyartanár nyilvánosan tökön szúrná magát. (És csak a kalandorok, meg a zsenik maradnának a szakmában....hmmm.)

Hogy egészen aktuális legyek...

...igen, ő a H1N1 vírus, üvegből.

A Sálimár bohóc még a Mór utolsó sóhajánál is jobb volt. Újraírt bennem egyet s mást és felébresztett egy kis félelmet a jövővel kapcsolatban - talán alaptalanul.

Egyszer Márti azt mondta nekem: jó kis hely ez a Kárpát-medence: termékeny, védett, maga a Paradicsom. Ahogy a világ folyik, minden jel arra mutat, hogy a jövő háborúit az ivóvízért fogják vívni. A globális felmelegedés miatti tengerszint-emelkedés egy csomó embert arra kényszerít majd, hogy elhagyják a hazájukat és valami biztonságosabbat keressenek. Mivel mi itt ülünk egy csinos kis édesvíz-készleten, nem túl fényes jövőt jósolok a gyerekeinknek, unokáinknak. Azt kell, hogy mondjam, ha szerencsések leszünk, még éppen időben fogunk majd meghalni Attilával ahhoz, hogy ezt ne érjük meg.

Erre csak legyintettem, amíg el nem olvastam ezt a könyvet a Kasmír-völgyi etnikai tisztogatásokról, ahol egy hasonlóan kívánatos vidéket és kultúrát tiportak el, mint a a miénk (lehetne). Elintéztem annyival: nyilvánvaló, hogy erre megy ki a játék, ezért annyit tehetünk, hogy ragaszkodunk ahhoz, amink van, ahhoz a talpalatnyi földecskéhez, ami a miénk és nem megyünk sehova, bármilyen nehéz is lesz az élet. Most már azt gondolom, hogy hiába vagyunk itt, Európa szívében, előállhat olyan helyzet, amikor az ember örülhet, ha a kis életét átmentheti valahová.

"Nehéz megbocsátani az életnek azt az erőt, mellyel a létező nagy gépezetek ránehezednek az élők lelkére. -mondta hanyagul, amikor már egy napernyős kávéházi asztal mellett ültünk, melyen erős feketekávé gőzölgött és Funadoros üvegek álltak.- Hogyan bocsássuk meg a világnak a szépségét, mely egyszerűen csak rútságát álcázza; a kedvességét, mely pusztán kegyetlenségét leplezi; azt az illúziót, hogy zökkenés nélkül halad, ahogy az éj a nappalt követi, hogy úgy mondjam...miközben a valóságban az élet durva viszályok sorozata, melyek úgy zuhognak védtelen fejünkre, akár a favágó  fejszéjének csapásai?" (S.R.)

Di tu si fedele

Apunak adtam a Bocelli Verdi-áriás (igen, Bocelli) CD-met, mert szerettem és azt hittem, hogy már annyit hallgattam, hogy nem fog hiányozni. (Ilyen nagyvonalú vagyok, khm.)

Régi vágyam, hogy leüljek a kanapéra, és végighallgassak egy operát, szövegkönyvvel a kezemben, végre. Most elkezdtem a youtube-on vadászgatni a kedvenc áriáimat különböző előadóktól. Az első számú ez az Álarcosbálból. José Carreras szépfiú, Gigli olyan tragikus hős, Domingo ripacs, de Bergonzi olyan igazi kis hetyke, felszabadult. (Ennyi - nem elhanyagolható- előnye van a csúnyáknak a szépekkel szemben.)

Jancsi sütemény

Ez a sütemény Laci nagymamája testvéréről lett elnevezve, de Lacinak is első számú kedvence.

A tésztához:
15dkg zsír vagy margarin
4db tojás
30dkg liszt
25 dkg porcukor
1cs sütőpor

Töltelék:
25 dkg dió
15 dkg kristálycukor
2-2,5dl rum ízlés szerint
baracklekvár (ez is a házi lekvárból az igazi , mint az én kedvencem, a zserbó is)

A cukrot a 4 tojás sárgájával, a zsíral jó habosra keverem, majd a sütőporos lisztet kisebb adagokban hozzákeverem.

A tojásfehérjét felverem kemény habbá, majd óvatosan hozzáadom, vigyázva, hogy ne törjem nagyon össze.

A tepsit kivajazom, sütőpapírral kibélelem és erre öntöm a tésztát. Előmelegített sütőben, 40-45 percig sütöm.

Ha kész, hagyom a tésztát kihűlni, majd a széleit levágom és belemorzsolom a dióba.

Ha sikerül, a tésztát három részre vágom és a szeleteket előbb megkenem a baracklekvárral, majd a rumos-diós masszával. A süti tetejét és a széleit is megkenem a lekvárral, majd vagy dióval, vagy csokireszelékkel megszórom az egészet. (Laci nagymamája rendszerint színes szórócukorral hintette meg, de én tortadarával jobban szeretem.)

Rakott kelkáposzta

Gyerekkoromban csak a hagyományos rizses-darálthúsos kelkáposztát ismertem, úgyhogy mostanáig azt főztem. Azt is nagyon szeretem, de a kedvenc rakott káposzta-receptem, ahogy Laci anyukája készíti el. A pörkölt csak enyhén paprikás, hagyja érvényesülni a káposzta ízét. Inkább borsos-fokhagymás, de érzéssel. Hál'Istennek anyósom mentes a magyar háziasszonyok hibájától és nem vegetáz agyon mindent, úgyhogy nagyon ízletes és változatos a főztje. Tegnap az ebéddel együtt a receptet is elhozta, úgyhogy gyorsan leírom ide.

1.5 kg hús
3db közepes kelkáposzta
1,2l tejföl
5db zsemle
10 gerezd fokhagyma
2db vöröshagyma
bors, só

A káposztát negyedekre vágom és megfőzöm.
A húsból pörköltet csinálok, majd húsdarálóban ledarálom.
A ledarált húshoz adom a beáztatott és kinyomkodott zsemléket és ha kell, még teszek bele borsot, és fokhagymát.
Egy tepsibe teszek a pörköltszaftból, majd erre teszem a káposzát, rá a húst, ezután tejföllel lefedem, megint egy kis pörköltszaft, és ezt addig ismétlem, amíg van hely és anyagom hozzá.
A tetejére káposzta, arra meg tejföl kell.
Beteszem a sütőbe, amit már előmelegítem, és ha a tejföl megbarnul egy kicsit, kész is.

Ma öt kenőkést szedtem ki a tűzhely és a mosogatógép közötti résből, mikor kihúztuk, hogy ki tudjam takarítani. Holnap ünnepeljük Laci születésnapját. Mivel annyira örül, ha rend és tisztaság van nálunk, módszeresen elkezdtem felszámolni a gócokat. Úgy képzeltem, elég lesz, ha kiveszek két nap szabit, ha csak délelőttönként takarítok, szombatra akkor is minden csacsog-ragyog, de úgy tűnik, ez kevés lesz. Ha lenne még egy-két napom, tip-topra varázsolhatnék mindent, de így meg kell elégedni a normál tisztasággal.

Viszont ma délután elkísértem Dórit a központi iskolába zongorát gyakorolni. Sajna, a telefonom pont lemerült, úgyhogy képpel nem szolgálhatok, se hanggal. Szép lassan kezdte el megmutogatni,. mit tud, de látszott rajta, hogy nem nagyon élvezi. Megkértem, hogy játssza kicsit gyorsabban, és ne egy ujjal pötyögjön, hanem készítse elő a többi ujját, hadd játsszanak a többiek is. Majd egymásnak adják a dallamot, és sokkal könnyebb lesz. Kipróbálta és tényleg egyre jobban ment neki és nagyon tetszett  az új móka. A végére simán eljátszott mindent, nagyon ügyes volt.Lehet, hogy kicsit belezavartam a tanárbácsi módszerébe, de az is lehet, hogy segítettem. Majd kiderül.

Olyan jó volt ez a két itthon töltött nap, úgy feltöltött, mint egy nyaralás. Pedig csak itthon voltam. Laci azt mondta, mikor reggeliztünk: "Ideköltözhetnél."

Mór

Majd' egy hónap után tegnap elolvastam A mór utolsó sóhaját.  Nagyon élveztem! Az elején ott kísértett a Száz év magány, kicsit bosszankodtam rajta: minek ez? Eredetibbet vártam, de azért tovább olvastam. És közben egy embert találtam, aki megtanult mesélni. A sarkok, amikre fel-felszisszentem a Sátáni versek olvasásakor, lecsiszolódtak, a könyvben szereplő összes esemény, gondolat szépen úgy kanyarog és hurkolódik, hogy a végén egy szép faliszőnyeg lett belőle és nem olyan tucatdarab, hanem olyan, amiből csak egy és csak  akkor készülhet és nem csak a stílusa, hanem a mondanivalója miatt is.

Színes fátyol

Tegnap megnéztük végre a Színes fátyol c. filmet. A fanyalgó kritikák ellenére szerintem nem volt hazug a film. Igaz, hogy csak egy szakaszát, egy szeletét mutatta meg egy ilyen árulás utáni szituációnak, de azt hitelesen. Edward Norton klassz volt, mint mindig. Jó lenne elolvasni a könyvet.