Mákos bonbon

Bonbonkészítési mániám újabb szüleménye a mákos bonbon. A Keleti melletti boltban már csak fehér csokit találtam, úgyhogy a nem túrós desszertet csináltam, ahogy terveztem. Darált mákot pirítottam 3:1 arányban cukorral, egy kis citromhéjat reszeltem bele és annyi tejjel kevertem össze, hogy jó sűrű legyen. A fehércsokis szivecskékbe egy kis CBA-s, majdnem házi minőségű baracklekvár fölé ezt töltögettem. Nem azért mondom, de egyszerűségében is klassz, ahogy a behízelgően édes fehércsokit pont kiegészíti ez a savanykás-fanyarkás íz. Már megint nem fényképeztem. Ja, 10dkg csokiból 18 szívecske lett.

Az ékszerek

         Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
                   testén sok zengő ékszerével várt rám,
                   hódítóbban, mint a mór rableányok
                   a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.

                   Fülönfüggők, karperecek, nyakláncok:
                   a drágakő s a nemesfém zenéltek,
                   s én megszédültem, mert mindent imádok,
                   ahol a csengés elvegyül a fénnyel.

                   A pamlagon engedte, hogy szeressem,
                   s mosolygott, ahogy karjai közt tartott,
                   s mohó szerelmem, akárcsak a tenger,
                   ágaskodott és rázta, mint a partot.

                   Szemével rajtam, készséges vadállat,
                   új pózokat talált vágyunk hevében,
                   és odaadást kevert bujasággal,
                   hogy változatainktól nőtt a kéjem,

                   s karja, csípője. Olajsima combja,
                   haja, mely arcához hajolt keretnek,
                   dereka, mintha hattyú nyaka volna,
                   hasa s melle, szőlőmben dús gerezdek;

                   talán mindez Rossz Angyal praktikája
                   volt ellenem, csak hogy megfosszon lelkem
                   egyensúlyától, ki kristálysziklára
                   kapaszkodtam, hogy szívem nyugtot leljen;

                   és mintha Antiópé csípőjére
                   emelné egy ephébosz felsőtestét
                   s öle, mit domborműnek tárt elébem,
                   és ajka, min fénylett a finom festék.

                   A lámpa elhatározta: kilobban,
                   nem világolt, csak a kandaló lángja,
                   s ahányszor felkapott, vad sóhajokkal
                   vért öntött el húsán, mely csupa ámbra.

Baudleaire

Dopping

Ugyan a TV-ben látott filmek 95%-án 10 perc után elalszom, van egy-kettő, ami igazán mély hatást gyakorolt rám. Pl. a K-Pax, abból is egy jelenet, amiben Kevin Spacey héjastól habzsol be egy banánt és elégedetten állapítja meg, hogy a földi gyümölcsök milyen zamatosak. Ha erre gondolok, mindig eláraszt a létezés öröme és akármilyen rossz kedvem van, erőre kapok.

Szállingóznak a félévi bizonyítványok. Mondhatnám: alacsonyan szállnak a bizonyítványok, de ez csak félig-meddig igaz, mert Almáé és Dórié  megint szép lesz. Zsófi agyongyötört ellenőrzőjét így kaptuk vissza az osztályfőnöktől, szép piros, ropogós borítót öltve. (Nem egyszer szóltam neki, hogy vegyen új ellenőrzőt.)

Dolce vita

Jelentem, új mániám van kialakulóban, a bonbonkészítés. Öt éve, mikor még a helyembe hozta a Plus a finomabbnál finomabb csokikat, az extra minőségű kakaóport, mikor nem zengett a média a kakaóbab-cserjék és a klímaváltozás összefüggéseitől, a házi bonbonkészítés kuriózumnak számított, cseppet sem érdekelt ez az egész. Most, hogy már nyilvánvaló, hogy nemcsak karriert, tisztességes megélhetést, de még egy elfogadható mellékjövedelmet se alapozhat az ilyesmire az ember, máson se jár az eszem, mint a csokifajtákon, na meg hogy mivel töltsem meg a kis csokikapszlikat.
Első "művem" egy tejszínes-étcsokis bonbon, fehércsokis-narancslikőrös töltelékkel. Fényévekkel finomabb, mint a boltban kapható desszertek, de azt hiszem, ilyet többé nem fogok készíteni, mert az én ízlésemhez képes túl édes lett. Hűtőből kivéve finom, szobahőmérsékleten kifejezetten geil. Vagy gejl, ki hogy írja.
A receptet leírom, később még tanulságos lehet.

A csokirétegből nem csináltam hiúsági kérdést: vettem egy 20 dkg-os 50valahány százalékos tejszínes étcsokit és gőz felett megolvasztottam. Addig kevergettem, míg olyan jó fürdő-hőfokú lett, szerintem ez olyan 40 fok körülinek felel meg. Akkor fogtam a szilikonformákat és eleinte ecsettel kenegettem be csokival, majd kanállal töltögettem tele, kicsit vártam, majd kiöntöttem a felesleget. Mindkét verzióval ugyanolyan jó lett a falvastagság, bár egy lyukasat azért sikerült alkotni (de elfogyott az is).
A hűtőbe tettem a formákat és elkészítettem a rendkívül bonyolult krémet:

30dkg fehér csokit (Schogotten) felolvasztottam, belekevertem
5dkg teavajat
5ek habtejszínt
2-3ek narancslikőrt
és jó alaposan addig kevergettem, amíg ez is olyan 40 fokosra hűlt.
Megtöltöttem az időközben megszilárdult csokikapszlikat, ismét hűtőbe tettem, kb. negyedóra múlva bevontam a tetejüket csokival és egy-másfél órára ismét hibernáltam a társaságot.

A töltelék bazi sok lett, még 15-20 db-ra elegendő lett volna, amit a végén elnyalogattak a gyerekek. Persze nem veszett kárba. Tanulság, hogy legközelebb vagy reszelt narancshéjat, vagy valami más fanyar, vagy savanykás összetevővel kell még dúsítani, hogy egyensúlyban legyen. Fahéj?

A lét elviselhetetlen könnyűsége

A legjobb film, amit házastársi hűség témakörében láttam.

Csitt

Felesleges nyafogásnak tűnhet, de egyelőre le kell szögezni: rettentően magamnak való lettem és nem könnyű ezen változtatni. Laci időről-időre berzenkedik, hogy mindent a blogomból kell megtudnia, vele semmit nem osztok meg a napi gondokon, problémákon kívül. Na meg a jótanácsaimat. Ha belegondolok, hogy milyen keveset írok ide, azt is szinte csak tőmondatokban, még égőbb az egész. Írásban még csak-csak összerak az ember egy-egy értelmes mondatot, de hogy adjak azonmód kóstolót abból a fortyogó üstből, ami belül van? Sosincs kész, mindig változik. Talán pont ezért kellene beszélni, megbeszélni, hadd öntsön legalább valami kezdetleges formát, amin gondolkozom, aztán ráérnék sorjázni, cizellálgatni, vagy akár újraolvasztani, ha kiderül, hogy nem működik vagy uncsi.

Csík

Most megint baromira szubjektív leszek. Miért ne? 

Jó ideig nem nagyon tudtam mit kezdeni a Csík zenekarral. Sok volt nekem. Mostanában viszont azon veszem magam észre, hogy dalonként fedezgetem fel magamnak a munkásságukat. Harapok egyet és elnyamnyogom, és valahogy rögtön a részemmé válik, rólam szól. Ez a Csík János, ez valami nagyon intenzív figura, valami nagyon OLYAN. Igazából akkor kezdett szimpatikus lenni, mikor az Én vagyok az, aki nem jó c. dalt elénekeltette a Kiss Tibivel. Ha létezik terápiás nóta, akkor ez az.

Van nekem egy drága, pufók védőangyalom, aki 8-10 évente megjelenik és megmenti az életem. Kb. egy hete lettem először rosszul: hajnalban görcsölni kezdett a hasam, nem gyengén. Azért bementem dolgozni, lerendeztem a legsürgősebbeket és haza kéredzkedtem. Itthon megittam két Unicumot (Laci előrelátása: tudja, hogy ez mindig segít) és jobban lettem. Aztán jött a karácsony, semmi bajom nem volt. Kedden délután megint kaptam egy kis ízelítőt, bár aznap eleve léböjt-napom volt , azért semmit hányni is sikerült. Szerdán megint jobban voltam, a munkahelyemen ettem egy sajtos kiflit és még mindig semmi   bajom nem volt. Este, mikor hazajöttem, ettem egy kis levest, meg zöldbabfőzeléket. Na, hajnalban már éreztem, hogy nem ereszt a kórság, de arra nem gondoltam volna, milyen fájdalmakat kell átélnem az elkövetkezendő 36 órában. Leírhatatlan görcseim voltak, néha megszakítva egy-egy kiadósabb hányással. Ráadásul Laci is pont dolgozott, ő se tudott volna segíteni, a gyerekek istápolgattak itthon. Másnap 11 körül úgy döntöttem, elég volt, kihívtam az orvost, aki adott egy bika adag fájdalomcsillapítót, meg jótanácsokat, mi mindent szerezzünk be a patikából. Nagyon aranyos volt egyébként, 5 perc alatt kiért, alaposan megvizsgált. Laci gyorsan elküldte Almát a maradék készpénzünkkel a gyógyszertárba, ő meg itthon maradt  engem pátyolgatni. Szegény, már hetek óta ez van, először a visszérműtétem, most meg ez a nyavalyás vírus és ő mindig olyan türelmes és gondoskodó. Kapcsolatba lépett Brigivel , onnantól kezdve távgyógyászatilag voltam kezelve másnap reggelig, de tényleg, óránként érdeklődött, hogy vagyok. Hát, a gyógyszerek ellenére elég szarul voltam, a diagnózis erősen hajlott egy jó kis ileus felé és rohamosan száradtam ki. Mikor Brigi megjött, kaptam tőle egy szép kis  branült, másfél liter folyadékot, fájdalomcsillapítót. Ez annyira jót tett, hogy este már szinte teljesen jól voltam. Mi lett volna, ha Brigi nem tudja bébiszitterre bízni Zolikát, vagy bármi más miatt nem tud segíteni? Bevittek volna a László kórházba, mert ugye hányás, hasmenés. Szilveszter, ügyelet, kevés nővér, ki tudja, hány és milyen súlyos beteg mellett. Így meg a saját kanapémon fekve lettem ellátva, a saját wc-mre jártam ki, a saját családomat kergettem az őrületbe. Na jó, ezt nem. De azért jó, ha van az embernek egy saját védőangyala. Aki még kocsonyát is hozott.

20

Na, ez a baj, ha utólag írogatom be a szöveget a képekhez : jön a bénázás.  Ezt a huszadik házassági évfordulót mégse akartam szó nélkül  hagyni, annyira nem semmi volt ez az év. 

Annyi mindentől meg lehet ijedni: veszett kutyától, hirtelen elénk vágó autótól, lidércfénytől, bármitől. De egy számtól? Ami előtt és után is csak egy szám jön: tizenkilenc és huszonegy. Mi mégis kishíján félrekaptuk a kormányt, ha folytathatom ezt a kissé erőltetett hasonlatot.  Nem egyszerű nyáron vagyunk túl, de megérte elgondolkozni azon, hogy van-e még valami, ami összetart minket a közös gyermeknevelési "vállalkozásunkon" (ami nem is kevés), devizahitelen, megszokáson túl - tényleg egymással akarunk-e élni életfogytig? Mint amikor a vér centrifugálás után szétválik plazmára és alakos elemekre, és rácsodálkozik az ember, hogy lehetett ez valaha élő egész, mi elegyítette ezt a két merőben más anyagot? Csak a tapasztalat hitetheti el, hogy az egyik kiegészíti a másikat. Ami szétvált, nem forr össze, az alapoktól kellett letisztázni magunkban, hogy mit, kit akarunk. A rám várakozó összes életek sokaságából már jó régen kiválasztottam azt, amit élek, és nem csak magamnak. Meg ezt az embert, akivel együtt raftingolunk mindenféle hullámhegyeken és völgyeken már húsz éve, és akit nem tudok megunni, mert nem hazudik. Inkább megyek vele bármilyen alvilágba igazán, mint hogy tündérmeséken ringatózzam.

Ritka melankolikus, sőt: szentimentális hangulatban vagyok, pedig lenne minek örülni. Például: olyan jól vagyok, hogy ma már tornázni is bírtam. Vagy: tegnap volt Ákos szalagavatója és minden rendben volt. Kicsit összehányva jött haza reggel, de hát mikor karmoljon be az ember, ha nem éppen ilyenkor. (Előtte hencegett nekem délután, hogy bármiből  bármivel bármennyit ihat, nem lesz rosszul tőle, nem is érti, hogy lehet ez:) Persze a szalagavatóval hivatalosan is elkezdődik az érettségire készülődés időszaka, utána meg ott a nagy Élet, ezen belül a férfivilág a maga törvényeivel, kőkemény helytállás, stb. De nem csak ez, hanem egy csomó lehetőség, mert még fiatalok, jaj, de fiatalok.

Nekem meg az egyik legjobb barátom és kollégám elmegy az NNI-be  dolgozni és nem kéne, de mégis szomorú vagyok, mert nem fogunk már együtt kávézni meg pletykálni reggelente és nem fog a hülyeségeivel traktálni meg az agyamra menni. Hát komolyan, már attól is ideges leszek, ahogy arra a begyepesedett FIDESZ-imádatára gondolok, micsoda majom, Úristen. Mégis a legjobb barátom volt abban a lepukkant Tolnaiban és az egyetlen, akivel úgy istenigazából el tudtam beszélgetni, mert valamilyen volt, igazi, színes egyéniség, úgyhogy nem kis önzés részemről, hogy azt szeretném, hogy maradjon. Meg azt is, hogy menjen a picsába. Minél messzebb, annál jobb.

Édes november

Jó régen nem írtam.

Több új szórakozásom is van . Az egyik egy könyv, amit szülinapomra kaptam: Különös történetek különös elméknek. A vonaton szoktam olvasgatni: két-háromoldalas szösszenetekben meséli el 10-15 szereplő hol párhuzamosan, hol egymást keresztezve futó történetét. A mottója: vagy meggyógyít, vagy az őrületbe kerget. Teljesen őrült sztorik olyan emberekről, akik  fogják magukat és hirtelen más irányt adnak az életüknek, vagy valami tragédia, vagy nagy sokk éri őket és muszáj az új helyzetben valamit alakítani. A kritikus pillanatokban mindig megjelenik egy lény (talán angyal, talán gyógyító), aki elmondja a tutit. A fejezetecskéket  egy-egy kis tanulság, vagy öngyógyító gyakorlat zárja le, amit egy ilyesmi szituban érdemes átgondolni. Nem nagyon szeretem az ilyen könyveket, mégis tetszik. Egyrészt: a  humora miatt. Másrészt meg a perspektívaváltás miatt, amit a történetek olvasása közben élek át. Köszi, Tünde!

A másik: Laciék elkezdték tartalommal feltöltögetni az audioland.hu-t. Nem mintha  eddig nem lettek volna benne cikkek, csak valahogy lassacskán csordogáltak. Nem zárkóznak el az elől, hogy én is írjak bele koncertajánlókat, CD-ismertetőt, zenetörténeti cikkeket, stb. Teljesen felvillanyozott, hogy valami értelmes témáról is írhatok, úgyhogy a magam  nyugdíjas éticsiga tempójában elkezdtem összeszedegetni az anyagot valamihez, ami régóta érdekel: a kasztrált énekesekről. Mivel nincs pénz, nincs határidő, tulajdonképpen ráérek, mégis valamiféle keretet ad, hogy ne szóródjon annyira szét a figyelmem, úgyhogy roppant hasznos.

Ami a legnagyobb örömet és megnyugvást adja mostanában számomra, hogy elkezdtünk kirándulgatni Lacival a Pilisben. Egyelőre két túránk volt, amint a facebookon is látható: a Kevély-hegy és a Holdvilág-árok és környéke. Ha eljön a tavasz és kicsit hosszabbak lesznek a nappalok, messzebbre is merészkedhetünk. Ezt a két túrát kedvcsinálónak szántuk, de önmagukban is szépségesek és élvezetesek voltak. Ilyen szép szülinapi ajándékot már régen kaptam. Ez tényleg az én évem.

Ma megvettem a Bennünk élő istennők c. könyvet, amit ajánlottál, Tünde. Hazafelé menet befejezem a Hamis Nérót és jöhet az öntudatra ébredés.

Jön a sötét, hideg tél, és én már előre rosszul vagyok a  menzesz előtti hisztiktől, amit mi hárman művelhetünk esetleg hónapról-hónapra. Hogy ne legyek csíra, vettem egy csíráztató tálat, meg magokat. Már ott ázik a retek és a lepkeszeg-mag.
Ilyen kis hasznosak:
Retekmagcsíra:

természetes antibiotikum több hőt termel, mint a kifejlett retek, elősegíti a felesleges nyálka eltávolítását, egy tisztító folyamatot indít el kiüríti a bélférgeket tisztítja a légzőszerveket, nyálkahártyát, ezzel csodálatosan gyógyítja a megfázást, homlok-, orrmelléküreg dugulást, szamárköhögést, lassan elhúzódó asztmát pakolást is lehet készíteni, csökkenti a reumás fájdalmakat (összeturmixolt csírát liszttel elkeverni) készíthetünk lábfürdőt, enyhíti a fejben vértolulást a bélflóra szereti a retek anyagait, rothadás gátló és antiszeptikus hatású kis mennyiségben étvágygerjesztő hatásos vizelethajtó, erősítő húgyvezeték, húgyhólyag, vese- és májtisztító segít egyes vese- és epekövek eltávolításában, beleértve az epehomokot is magas foszfáttartalmú vegyületei tisztítják, szépítik a bőrt, elmulasztják a pattanásokat A görögszéna egyike azon gyógynövényeknek, amely a legrégibb korok óta szolgálja az ember egészségének megőrzését. Gyógyászati értékét az indiai, egyiptomi, görög, kínai népi- és tudományos gyógyászatban kiemelkedőnek tartják, fogyasztása ezen országokban általános.  A világ fejlett országaiban, az utóbbi években kiemelkedő figyelem övezi. Sajnos Magyarországon eddig kevés információ jutott el a fogyasztókhoz; gyógy- és táplálkozásbiológiai hatását nem ismerik.  A Földközi-tenger vidékén, Nyugat-Ázsiában honos egyéves növény, amelyet már az ókor óta termesztenek. Magról szaporítják. Széltől védett, napos helyet igényel. Talajban nem válogatós. Tavasszal vetik 20-25 cm sortávolságra. Magja: 4-5 mm hosszú, kemény, vízben erősen duzzadó (a magas nyálkatartalma miatt).  A növény magja képezi a drogot - a magyar gyógyszerkönyvben nem, de a legtöbb európai, mint például a svájci és az osztrák gyógyszerkönyvekben hivatalos drog -, amelynek szaga jellegzetes, az ánizsra emlékeztető ízű, aromás, keserű.  A görögszénamagot elsősorban állatgyógyászatban használják, de újabban elterjedt a humán gyógyászatban is. A magnak rendkívül sok gyógyító hatása van.  Értékes, biológiailag aktív hatóanyagait feltáró tudományos kutatások különösen az alábbi kémiai összetevőire, azok fiziológiai hatására hívják fel figyelmünket: 45-50% carbohydrátot, 30% fehérjét, mely különösen gazdag aminósavakban; 8% olajat; ásványi anyagokat (kalcium, magnézium, foszfor); mikroelemeket (szerves vas, szelén, szilícium kiemelten fontos), természetes szteroidokat; A, B, C és D vitamint tartalmaz.  A görögszénamag fogyasztása kedvezően hat a szoptató kismamák tejelválasztására. Természetes szteroidjai kedvezően befolyásolják a menstruációs ciklust. Jó hatású a menstruáció előtt jelentkező tünetek (PMS) enyhítésére, csökkenti a változókori panaszokat (menopauza), mérsékli a depresszió tüneteit. Hatásos lehet a vérszegénység, az ásványi anyag hiány kiegészítő gyógyítására.  Étvágyjavító, emésztést elősegítő, gyulladáscsökkentő hatása alkalmassá teszi a betegség következtében legyengült szervezet erősítésére. Antidiabetikus, koleszterinszint csökkentő hatását klinikai vizsgálatok igazolják. Magjából készített főzet enyhíti a torokfájást, csökkenti a vércukorszintet.  Az utóbbi években hajnövesztő szerként is használják. A kísérletek eredményei rendkívül biztatóak. Főleg a kopasz foltok gyógyítására alkalmas.  Egyiptomban kenyérkészítéshez ma is felhasználják, a görögök a nyers vagy főzött magvakat mézzel elkeverve fogyasztják. A mag őrlete ánizsra jellemző illatú. Az őrleményéből készített pépet feldagadt sebek és gyulladások borogatására is használják.

Kölcsey: Huszt

"Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;      Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott      Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?      Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;      Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!"

Tegnap ezt tanulgattuk Zsófival. Azt mondta, egyszerűen nem mennek a fejébe a szavak. Mi az hogy "elontott oszlopi közt"? "szél kele most"?stb. Ahogy magyaráztam neki, jöttem rá, mennyire szép ez a vers. Nagyon szeretem. Lehet, hogy azért, mert passzol a mostani lelkiállapotomhoz, ahogy végignézek a romok felett és valami szebbet próbálok, próbálunk felépíteni?

Kegyelmi állapot:)

 Dóri és a szerelem:

Jó  sok utalgatással  végül  nagy nehezen a tudtára adtam, hogy ő tetszik nekem. Azt mondta, neki meg én. Olyan boldog vagyok! Az előző fiú olyan volt, aki beszórta hamuval a szívem, de  tőle meg kifényesedik, csillog-villog!

Tai chi

Vagy tíz éve  készülök rá, hogy egyszer megtanulok taichizni. Gyömrőn nincs ilyen oktatás, Bp.-en se időm, se pénzem egy oktatóra (pedig megérné).  Egy csaj a Holdudvaros fórumról küldött nekem egy könyvet,  meg David Carradine Tai-chi testnek és léleknek DVD-it, ezekkel szórakoztam ma este. 

Az életnek van humorérzéke azért, ami D.C.-t illeti: csodálatos, magasba ívelő karriereket tesz semmissé egy pillanat alatt egy ilyen Darwin-díjas halállal, amióta aki e nevet meghallja, alig tud elfojtani magában a vad, kárörvendő hahotázást. 

Na mindegy, túltettem magam ezen a kis malőrön és többé-kevésbé végigcsináltam a két félórás DVD-t. A főszereplő nem az égszinkék selyempizsamás Kill Bill, hanem egy keleti oktató, akit érdemes is figyelni. Hát, jól gondoltam, ez tényleg nekem való. Olyan, mint egy tánc, teljesen harmóniába hoz és közben érzem, hogy ez az egész még szép is. Reggelente ezzel fogok kezdeni, fél óra az egész és utána jöhet a nap, hozhat, amit akar.

Első próbálkozás:)

SUPAKITCH & KORALIE

Ők nem voltak itt, sajnos.

Személyes kedvencem

Egy magyar graffitis (FATHEAT) munkája, itt még nem volt teljesen  kész.

Urban Tactics

R.A.M.

JANA&JS

JULIAN KIMMINGS

Csak nem írtam semmit Horvátországról, de nem is nagyon fogok. Visszanézve a fényképeket, végiggondolva az élményeket, már tudom, hogy legközelebb mit fényképezek, mit írok le, milyen programba megyek bele és szerintem ezzel Laci is egyet fog érteni. Tehát: félpanzió, idegenvezetés, naponkénti szállásváltás helyett kiválasztunk egy várost és ott leszünk pár napig,  és a közeli városokba megyünk át, ha van mit megnézni. Eddigi utazásaink  legmaradandóbb élményei, emlékképei azok, amikre magunk leltünk, vagy véletlenül történtek meg. Ezeket emlegetjük: ízek, események, színek, érzések, bakik.

A Szent Márk székesegyház padlóján a márvány intarzia, ahogy a látogatók talpa alatt a  fehér márvány gyorsabban kopott el, mint a fekete, és a talpam alatt éreztük a virágmintákat. Az a sangria, amit Peniscolában ittunk, a sólyom súlytalansága a  kezemen. A pincérek harsány "holá"-ja és az a ripsz-ropsz kiszolgálás. A tenger íze, meg hogy a legszebb helyeken olyan színű volt, mint Dóri szeme. Hogy mennyire imádják a macskákat Horvátországban: jópár boltban láttunk, az eladók ölében, ezt nálunk nem tudnám képzelni. A Plitvicei-tó színe,  ahogy lerakódik a mész a vízinövényekre,  és élve kővé válnak. A hogy a víz dinamikája, ahogy utat tör magának, mindent legömbölyít, old és köt. Az az egyszemélyes grilltál, amiből Lacival ketten jóllaktunk és még két macskát is megetettünk, micsoda íze volt! Diocletianus palotája Splitben, meg ezek az énekesek. A dubrovniki  utcák fényesre, csúszósra koptatott mészkő burkolata, mintha mindig vizes lenne. Hogy fáról ettük a datolyát Makarskán - mindennél finomabb volt. Úgyhogy, ha lehetőségünk adódik még utazni,  már tudni fogjuk, hogyan kell.

Parnassus

Tegnap meg néztük a Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma c.  filmet. Annyira tetszett. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, magamba néztem: az én képzeletem birodalma milyen lenne. Hát,  nekem tetszett: semmi unalmas nem volt benne. (De ezzel mindenki így van.) Ha olyan tehetséges lennék, mint Alma, jól megírhatnám. Már most, ennyire fiatalon olyan otthonosan mozog a szavak birodalmában, úgy érvel, olyan izgalmasan asszociál, öröm vele beszélgetni . A stílusa még jócskán formálódik, el-elkapja a szentimentális hév, de ez majd szépen lecsiszolódik. A legfontosabb, hogy őszintén ír, talán ezért tisztelem leginkább, csak ez el ne vesszen. Élőszóban hajlamos mellébeszélni, hogy megvédje az igazát, de az írásai mindig őszinték, ez a legfontosabb. Ha majd magabiztosabb lesz, rá fog jönni, hogy nem  dől össze a világ, ha téved.

Dóri elkezdte első regényét. Az igényes olvasóközönségre való tekintettel folytatásos formában közzéteszem, (ha lesz mit).

Hrvatska

Ma összeszedem, merre is jártunk a héten és jönnek a  horvátországi képek, beszámolók.

Gyorsan, frissen ki is próbáltam az új cipőt. Két piac-kört futottam le úgy, hogy a hosszanti oldalakon futottam, a rövideken sétáltam. Bár az első nekirugaszkodás után majd kiköptem a tüdőmet, egy kicsi séta után már jobban ment, sőt:  kifejezetten jól esett, bírtam volna még futkározni, ha vittem volna magammal papírzsepit. Így levegő híján muszáj volt abbahagyni. Azt hiszem, ez lesz a megoldás mostanában igencsak változékony kedélyemre. (Alma szokta meddő vitáinkat "Akkor én elmentem futni!" felkiáltással rövidre zárni . Én még itthon duzzogok, mire ő frissen, fitten, kiegyensúlyozottan belibben. Anyád.)A cipő árából fakadó lelkiismeret-furdalásomat "gyógyszerre is költhetném" címszóval  félrepöcköltem.

Nekirugaszkodás

Megvettem életem első futócipőjét, egy Nike Air Skyraidert, bár állítólag a Nike Pegasus alatt a cipő nem cipő. A Decathlonban 18.000Ft-ról volt leárazva 13.000-re. Vettem egy mély levegőt is egyúttal, és igyekeztem nem arra a számtalan dologra gondolni, amire sokkal hasznosabban költhetném el ezt a pénzt. A csini futóruhák csábításának ellent tudtam állni, miután Alma ugyanabban a tréningruhában futotta végig az előző őszt-telet.  Miután meggyőződtem róla, hogy a 9900Ft-os sportmelltartó ugyanolyan bénán áll rajtam, mint a 3000Ft-os, megvettem a legolcsóbbat. Otthon felpróbáltam, Alma ennyit mondott: ez nem push up, hanem push down.  Most, hogy lefogytál, ugyanúgy érezheted magad, mint tizenkét évesen, mikor mindenki fiúnak nézett.  

Egyébként fura ez a fogyás. Bár nagyon örültem, hogy elkezdtek leolvadni a fölös kilók, mostanában kezd kisebbségi érzésem lenni, ha meglátok egy szép, duci nőt: kínzóan átlagosnak érzem magam mellette, hiányzik az a kis többlet, a bőség, nagyvonalúság, merészség, a nagy swung. Még szerencse, hogy Lacinak így jobban tetszem, és hogy jólesik a mozgás, különben nyomban visszahíznék.

Szülinapos:)

Utak

Érdemes volt elmenni a kabbala-előadásra, bár közben szégyenszemre elnyomott az álom. Nagyon érdekelt volna egy építész szájából a világ szent helyeinek és Jákob lajtorjájának kapcsolata, de mivel reggel nem ittam meg a kávémat, és még melegen is öltöztem, hamar megadtam magam a szunyókálásnak. 

Egy és más megmaradt azért, és hogy rendesen össze tudjam rakni a gondolatokat, itthon belemélyedtem a kabbalás könyvünkbe. Szépen elmagyarázza ezeket az első látásra bonyolultnak tűnő ábrákat és szépen az önismeret, na meg magunk és a világ viszonya felé evezgetve arra  döbbentem rá, hogy nekem alapvetően teljesen természetes ez a fajta gondolkodásmód. Először arra gondoltam, hogy azért, mert Tündével jópárszor beszélgettünk ilyesmikről, de rá kellett jönnöm, hogy sokkal régibb, mélyebb gyökere van.                                                       Hiába határozták el a dédszüleink, hogy elfelejtik, kik vagyunk, ezeket a gondolkozási struktúrákat nem lehet csak úgy kiirtani. Ennek egyrészt nagyon örülök, mert nagy érték, másrészt megrémít, mi mindent hagyományoztunk esetleg teljesen öntudatlanul a gyerekekre. Teljesen huszadik századi történet.

Herméske

Ezzel fájdítgatom a szívem, mintha bárki is kényszerített volna rá, hogy eladjam, vagy mintha nem tudnám, milyen viharos gyorsasággal fogunk az ára seggére verni, már elnézést. Carpe diem!

Sajnálattal tudatjuk...

Ma  kaptuk meg az utazási irodánk  értesítését: a kevés jelentkező miatt elmarad a boszniai utunk, amire már hónapok óta készülünk. Hetek óta néha csak egymásra nézünk és az mondjuk: Bosznia! és fülig ér a szánk.  Választhatunk: visszafizetik az utazás árát, vagy 15%-os kedvezménnyel igénybe vehetjük egyéb utaikat. Abban az időpontban 100 ezer Ft/fő-ig bezárólag nem találtunk olyat, ami ennyire izgalmasnak ígérkezett volna, pedig annyi pénzünk nem is lett volna. Erdély még játszott, mint másik szívünk csücske.  Már kezdtünk megbarátkozni a  programmódosítás  gondolatával, mikor Laci sok-sok böngészgetés után kiszúrt egy két nappal  és még változatosabb programmal "felszerelt" utazást, aminek az ára a 15%-os kedvezménnyel  éppen annyiba kerül, mint a miénk. Úgyhogy hurrá, hurrá, azonnal jelentkeztünk is rá.   

Az én Hermésem

Most kaptam a szívemhez, mikor megláttam, hogy egy olyan kategóriás Hermés kendő, amit 100Ft-ért turiztam a gyömrői piacon, 260 fontba kerül. (És az enyém sokkal-sokkal szebb is, életfás.) És én még fel akartam rajzszögezni az irodám falára!!! Úgyhogy most szépen hazaviszem.

Tudtam, hogy luxusmárka, de azért meglepett, mondjuk ezzel a kulcstartóval:

Annyi fér bele az életnek nevezett pályafutásunkba, amennyit  vagyunk hajlandóak észrevenni, megélni, megtanulni... Mindig megszégyenít, mikor nehéz helyzetben élő emberek képesek a történtek jó oldalát látni, kihozni belőle annyi jót, amennyit csak lehet. Ez a gazdag élet titka.

A tegnapi kiskunmajsai kirándulásunkról úgy jöttünk haza, mintha egy hetet töltöttünk volna valahol. A gyerekek legeltettek, felfedezték a volt orosz laktanyát, kutyáztunk, megitattuk a lovakat, és este a járdán , a Tejút alatt heverve néztük a csillagos eget, beszélgettünk. Négy hullócsillagot láttunk fél óra alatt.

A tegnapi nap teljesen jellemző volt: mégis milyen költségkímélő programot csinálhatnánk  ebben az uncsi kisvárosban péntek  délután? Gyerünk a tóhoz. Alma kikötötte,  hogy csak nézelődik,  mert nem akar hajat mosni, bár igazából  bánatos volt. Ő volt a fő célpont, tudtam, hogy ha bejön a vízbe, jobban lesz. (És igazam is lett, mert az úszás, na meg a kocsányon lógó szemek megnyugtatták végül.) Dóri igazi halacska, tudtam, hogy őt fogom a végén a legnehezebben kikönyörögni a vízből. Zsófi egy szűk félórára  jött csak ki, mert találtak egy nimfapapagájt, az ő sorsát intézték addig. Mi Dórival nagyon jól  elhülyéskedtünk, aztán gyakoroltam kicsit a mellúszás-"tudományomat". Becsapós ez a vízi mozgás, mert nem érzi az ember,  hogy bármi is történt volna, de Dóri  ma már alig bírt járni az izomláztól. Én a magam részéről azon vagyok, hogy az idén  átússzam a gyömrői tavat. Ha ez sikerül, elégedett leszek. (Ha meg nem , akkor belefulladtam...)

Kontroll

Annyira  bánt, hogy sokszor éppen azok számára nem tudok elég figyelmet, szeretetet adni, akik a legközelebb állnak hozzám.  A fáradtságom, fásultságom, rossz kedvem az övék, miközben a munkahelyemen, vadidegenek között (és elsősorban feléjük) magától értetődik, hogy figyelmes, segítőkész vagyok, mindent tip-topra elintézek.

Lehet, hogy mégiscsak  jógáznom kellene. Megtanulnék rendesen lélegezni, és egy mélyebb testtudatosságot megtapasztalva, az ászanák segítségével úgy áramoltatnám az energiát  fizikai és az energiatestemben , hogy a  mások számára öntudatlanul működő vegetatív funkcióimat is az irányításom alá vonjam. Úgy meditálnék, hogy csuda. Ha már afféle belső vezényszóra működik minden, talán azt is elérhetném, hogy olyan kényes szervek, mint például a szív, a józan ész parancsát követve nyíljanak-csukódjanak.

Szentek

Nem tudom, miért húzódoznak úgy az emberek a mániákusoktól. Engem mindig nagyon érdekelt, meddig  képesek elmenni, hogy szenvedélyük tárgyát megismerhessék, megőrizhessék, tökéletesíthessék.  Mint kiderült: bármeddig. Bár a fizikai-érzelmi határok elasztikusan  már-már a végtelenbe tolása után időről-időre visszarepítik őket a mindennapokba, de csak az újabb nekirugaszkodásig. Valahol sajnálom is, tisztelem is ezeket az embereket  ezért a megszállottságért, hogy valamit ennyire komolyan vesznek. Például egy nagyon kedves hifis ismerősömet, aki kitette a mosógépet az udvarra, hogy legyen hely a legújabb hangfalnak és akit sikítva hagytak el a nők. 

Ma is sikerült összefutnom egyel, könyvet vettem át tőle a Keletinél.  Az egyik oszlopnál guggolt és a könyvet olvasgatta, majd olyan aggódó arccal nyújtotta át, mint aki az édes gyermekét  adja örökbe. Több tízezer  könyvet halmozott fel az évek során, húsz-harminc van az ágya mellett, amit párhuzamosan olvas. (Ez  nekem is megy...) Szó szerint imádja a könyveket, menti a ritkaságokat, hagyatékokat vásárol fel szőröstül-bőröstül ha kell.  Kifejezetten színes egyéniség, kb. egy órán keresztül sztorizgatott nekem és ha nem siettem volna haza, még el tudtam volna hallgatni (így viszont alig lehetett lelőni). 

Mesélte, hogy egyszer egy 1800-as évekbeli könyvritkaságot rendeltek tőle a Vaterán: egy metszetekkel díszített mesekönyvet, amiből annak idején is csak 1000 példányt nyomtattak. Mikor a Deák Ferenc téren megjelent az apuka, átvette a könyvet és a hatéves gyereke kezébe adta, a mi emberünk szépen visszakérte a könyvet : ez nem egy hatéves kezébe való. És szépen hazavitte. Mert az ő hatéves kisfia már tudja, hogy a régi könyveket egy filccel  borított asztalon szabad nézegetni, kesztyűben - van is neki a saját méretében ebből a spéci kesztyűből, azzal nézegeti a régi őslényes könyvét, amit apukájától kapott. Részesültem egy kis okításban a különböző anyagú, vegyhatású papírok és a különféle testnedvek kölcsönhatásairól  és közben azon gondolkoztam némi perverz örömmel: mit szólna, ha tudná, hogy egy igazi könyvgyilkossal beszélget, akinek a kezében szétporladnak a régi könyvek,  és a legstrapabíróbbal sem ússzák meg szamárfül nélkül. Így bazsalyogna Hannibal Lecter Teréz anyára.

Romolj meg

Joló tett fel a Facebookra  egy Európa Kiadó számot, arról jutott eszembe ez

Cseh Tamás dalokat hallgatok a YouTu  be-on. Istenem, ha belegondolok,  hogy kamaszkoromban hidegrázást kaptam tőle bármikor meghallottam, most meg mennyire szeretem. Ezt a dalt különösen.

 Nem ide tartozik, talán csak hangulatilag: úgy megnézném a Simon mágust.

Tündének - Tudjukkiről

"Nyolcat üt az óra   - visznek a bitóra,
Vigyorog a család , mert a család galád!
Ipad mondja: juhaha, becsukják a  dutyiba,
Napad mondja: halihó , várja már a nyaktiló,
Sógor mondja: kuss, akármerre fuss,
Akárhova menekülj, hóhérkézre juss!
Egyedem -  begyedem, tengertánc, sógorasszony, mit kívánsz?

Nem kívánok egyebet, tányéron a fejedet!
Mert a rokon kaján, röhög a rokona baján,
Ha nem röhög, püföli, ha teheti , megöli!
Öcs a bátyját nyomorba  dönti , nagynénéd a mérget önti,
Nagybácsikád kardot ragad, ha nem hiszed ,  nézd meg magad!

Hetet üt az óra, most hallgass a szóra:
Pusztuljon a rokon, akármilyen fokon, akármilyen fokon!
Amíg él a pereputty, addig nyugton ne aludj,
Atyafi egy se ússza meg , mind hóhér nyúzza meg,
Föld alatt a helye, hulljon le a feje!
De aztán se rejtőzzél, mindenhova rejtőzzél,
Mert a rokonok holtig élnek,
Házadban is hozzád  férnek,
Álmodban is utolérnek."

(  Stanislav Lem :
Mese Nagy Böhöm királyról)

Lem

Stanislav Lem: Kiberiáda c. könyvét olvasom. Mesekönyv robotoknak, emberekről is. Érdekes módon bármilyen rossz hangulatomból képes kizökkenteni (ez persze nem jelenti azt, hogy nem alszom le rajta időnként, mint a többi könyvön). Nem mondom, hogy mestermű, de annyira kis aranyos, hogy muszáj nevetnem rajta: ilyenek vagyunk mi, nyálkaszemű csuszpájzok.

Jellemző

Két hét távollét (tábor, nagyapja) végre újra itthon van Dórikám.  Hazafelé a vonaton   mesélgeti a fontosabb történéseket., például strandélményeit:
D:  - ...és beleugrottam egy két méter mély medencébe és majdnem belefulladtam. Senki nem segített ám!
Én: - Miért ugrottál bele, nem tudtad, milyen mély a víz  ?
D:  - Dehogynem. Hát, egyszer élünk.

Kicsit előttünk a másik oldalon utazik egy nagymama a kisunokájával.  A kisfiú lelkesen szerelgeti a bakugánját, és közben csevegne a nagymamájával, aki nem szereti a bakugánokat, nem tudja ezt, nem akarja azt , nyilván fáradt és csak egy kis nyugtot szeretne.
Dóri félhangosan megszólal: olyan ez a néni, mint egy mazsola. Kívül, belül.

Csalhatatlanul

A kis hegedűs takarítónőnk mondta ma nekem: azért  elő-előveszem  néha az én kis hangszeremet. Ő az én igazi társam, ő biztosan nem csal meg engemet. Ahogy én szólok hozzá, ő biztosan  ugyanúgy fog szólni hozzám.
Ezt így sose mondtam ki, de ezért szerettem volna, ha mindegyik gyerek zenél valamilyen hangszeren.            Mert ez egy igazán biztos pont az életben és egyben elrugaszkodás is mindentől, ami szürke, unalmas, belépő egy  világba, ahol létezik igazi harmónia. Hát, nem  sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de négyből három legalább egy évig tanult zenét, sőt Ákos néha álmodozik róla, hogy vesz egy csellót, mert hiányzik neki a muzsikálás. 

Idő uraság

Mindig is úgy gondoltam: az idő több, mint pénz. Ritkán kapunk belőle csak úgy, és  jól mondja a magyar: szakítani kell, ha valami tényleg fontos. Nemrég még meggyőződésem volt: nem nekem dolgozik, de  rá kellett jönnöm, hogy ez az igazi választóvíz, ennek a segítségével dönthetem el, ki, mi a fontos a számomra. Pont azért, mert olyan könyörtelenül pereg, úgyhogy másképp tekintek rá: igazságos bírámra.

Más:  Majdnem befejeztem a Nevem pirost, de az utolsó oldalakhoz már nem volt erőm: otthagytam. Heliodorosz: Sorsüldözött szerelmesek c. könyvét olvasom.

Szeretem, ha a főhős reálisan gondolkodik, és ha ilyen figyelmes az író. Igazából a Dekameront akartam, elsősorban a sólymos történet miatt, csak nem találtam, mikor reggel  gyorsan könyvet kellett választanom az útra. Szeretem a kortárs írókat régiekkel váltogatni. Nem tudom eldönteni, hogy ők fogalmaztak színesebben, vagy a fordítók kapják össze jobban magukat egy nagy név hallatán, de mindig felüdít  az eredmény.  

Így mond mesét Wayqui:

DVD egyelőre még nincs, de egy-két videót már feltettek a Youtube-ra a Holnemvoltosok, nagy örömömre.  (Link a cím mögött, mint rendesen:) Már alig várom a következő fesztivált!   

Apollinaire

TESTED KILENC KAPUJA

Ez a vers Madeleine egyedül csak a tiéd

A mi vágyunk egyik első költeménye

Legelső titkos költeményünk Ó szerelmem

Édes a nap és édes a háború Ó hogyha bele kellene halnunk

Nem tudod szűzlányom Testednek kilenc kapuja

Hetet már ismerek kettő még rejtve előlem

Négybe már beléptem ne is reméld hogy kilépek valaha

Csillagzó szemeden át testedbe léptem

És füleden szavaimmal melyek parancsomra hallgatnak és kisérnek

Szerelmem jobb szeme szerelmem első kapuja

Leeresztette szemhéja függönyét

Pilláid úgy sorakoznak mint fekete katonák egy festett görög vázán ó szemhéj fekete

Bársony függönye

Mely mögé rejtőzött fényes

És súlyos szerelmünkhöz hasonló

Tekinteted

Szerelmem bal szeme szerelmem második kapuja

Az elsőhöz hasonló szűzi mint ő és szerelemtől terhes

Ó kapu melyen át képem és mosolyom eljut szivedhez

Csillagként ragyogó imádott szemeidhez hasonló

Tekinteted kettős kapuja imádlak

Szerelmem jobb füle harmadik kapu

Magamévá tettelek úgy nyitottam ki az első két kaput egészen

Fül hangom kapuja meggyőztelek

Szeretlek téged akiben eszem által lesz a kép értelmesebb

S te is bal fül szerelmem kapui közül a negyedik

Megáldom én szerelmem füleit

Kapuk akik hangomra megnyíltatok

Mint a tavasz simogatására megnyílik a rózsa

Rajtatok keresztül ér el a hangom

Madeleine egész testébe s a Parancsom

Egészen férfi vagyok és egészen költemény

Vágyának költeménye amitől magamat is szeretem én

Szerelmem bal cimpája szerelmem és vágyunk ötödik kapuja

Rajta is belépek kedvesem testébe

Kényesen belépek férfi-szagommal

Vágyam szagával

Az éles férfi-illattal melytől Madeleine megrészegül

Jobb cimpa szerelmem és gyönyörünk hatodik kapuja

Te aki érzed majd szomszédokkal együtt gyönyöröm illatát

És összefonódó illatunk mely erősebb és édesebb a virágzó tavasznál

Orrcimpák kettős kapuja Imádlak te annyi párák és zamatok tudományába vágó

Finom örömöt kináló

Madeleine szája szerelmünk hetedik kapuja

Láttalak téged ó vörös ajtó vágyam szakadéka

S a katonák kik meghaltak ott a szerelemtől azt kiáltották hogy megadják magukat

E drága gyöngéd kapunak

Ó Madeleine még két kapu van

Amit nem ismerek

Tested két titokzatos

Kapuja még

Szerelmem nagy-nagy szépségének nyolcadik kapuja

Ó tudatlanságom mint vak katonák a spanyollovasok között a haldokló Flandria folyékony holdja alatt

Vagy inkább a felfedező aki éhen és szomjan hal az őserdő mélyén

Mely sötétebb mint az Erebosz

És titokzatosabb Dodonánál

És Kasztáliánál üdítőbb forrást rejt magában

De szerelmem megleli ott a templomot

S miután vérbe boritotta a gátat melyen az ártatlanság elragadó szörnye vigyáz

Felfedezem és felfakasztom a világ legforróbb gejzirét

Ó szerelmem édes Madeleine-em

Máris ura vagyok a nyolcadik kapunak

És te kilencedik kapu te még titokzatosabb

Ki két gyöngy-hegy közt tárod fel magad

Te még titokzatosabb mint a többiek

Varázslatok kapuja melyekről beszélni se lehet

Az enyém vagy te is

Te legdicsőbb kapu

Enyém kinek kezében

Ott a kilenc kapuba

Illő kulcsok mindegyike

Ó nyíljatok meg szavamra kapuk

    Én vagyok a Kulcsok ura

Klip

Szöveg is jön, addig lehet szörnyülködni a klipen, ami nekem viszont tetszett.

A valóságról...

"Mesélik, hogy volt egyszer Sirázban egy ügyefogyott és aggályoskodó sah. Rettenetesen félt attól, hogy ellenségei letaszítják a trónról, és a fiát ültetik a helyére, ezért nem küldte el a trónörököst Iszfahánba kormányzónak, hanem bezáratta a palota legtávolabbi zugába. Harminc évig élt a trónörökös úgy, hogy még a kertet se látta. Apja halála után elfoglalta a trónt.

- Hozzatok egy lovat. Annyi képet láttam róla, hogy látni szeretném, milyen is valójában.

A szeráj legyszebb szürkéjét hozták elé, de az új sahnak akkora csalódást okoztak a ló tágas orrlyukai, illetlen fara, durva tompora és a szőre, amely  nem ragyogott úgy, mint a képeken, hogy az ország összes lovait leölette . 

Negyven n apig tartott a mészárlás, az ország minden vizei fájdalmas vérszínt öltöttek. Allah azonban igazságot tett: a karakojunlu türkmének ura tönkreverte az új sah ló nélkül maradt seregét. 

Konrad Lorenz és Nietzsche a barátságról

"Két ember barátságának morális értékét bátran lemérhetjük aszerint, hogy melyikük hajlandó nagyobb áldozatot hozni anélkül, hogy ellenszolgáltatásra számítana érte. Nietzsche írta ezeket a szép szavakat, akinél - nem úgy, mint az emberek többségénél - a bestialitás álarca csupán a valódi jóságot takarja: " Arra törekedj, hogy mindig te szeress jobban, hogy soha ne te légy a második!"

Hamarosan elkészülök a hálószoba díszítő festésével. Sehogy sem akaródzik a leveleket, indákat megfesteni, azzal húzom az időt, hogy újabb virágokat keresgélek, rajzolgatok. Bátortalanul fogtam neki, az volt a baj, féltem, hogy jól elrontom. Szűrhímzés- mintákat rajzolgattam, gondoltam, ez nem nagy kockázat. Szépen szimmetrikusan elrendezgetem, kifestegettem. Elég vagány szerintem, kicsit "plázás", ha jobban belegondolok.
Ha újrakezdhetném, egy buja matyóhímzést festenék fel, most már merném. Na mindegy, lesz, ami lesz. Ha egyszer elkészül, teszek fel képet.