2011. szeptember 27., kedd


Dóri elkezdte első regényét. Az igényes olvasóközönségre való tekintettel folytatásos formában közzéteszem, (ha lesz mit).

2011. szeptember 25., vasárnap

Hrvatska


Ma összeszedem, merre is jártunk a héten és jönnek a  horvátországi képek, beszámolók.

2011. szeptember 17., szombat


Gyorsan, frissen ki is próbáltam az új cipőt. Két piac-kört futottam le úgy, hogy a hosszanti oldalakon futottam, a rövideken sétáltam. Bár az első nekirugaszkodás után majd kiköptem a tüdőmet, egy kicsi séta után már jobban ment, sőt:  kifejezetten jól esett, bírtam volna még futkározni, ha vittem volna magammal papírzsepit. Így levegő híján muszáj volt abbahagyni. Azt hiszem, ez lesz a megoldás mostanában igencsak változékony kedélyemre. (Alma szokta meddő vitáinkat "Akkor én elmentem futni!" felkiáltással rövidre zárni . Én még itthon duzzogok, mire ő frissen, fitten, kiegyensúlyozottan belibben. Anyád.)A cipő árából fakadó lelkiismeret-furdalásomat "gyógyszerre is költhetném" címszóval  félrepöcköltem.

2011. szeptember 16., péntek

Nekirugaszkodás

Megvettem életem első futócipőjét, egy Nike Air Skyraidert, bár állítólag a Nike Pegasus alatt a cipő nem cipő. A Decathlonban 18.000Ft-ról volt leárazva 13.000-re. Vettem egy mély levegőt is egyúttal, és igyekeztem nem arra a számtalan dologra gondolni, amire sokkal hasznosabban költhetném el ezt a pénzt. A csini futóruhák csábításának ellent tudtam állni, miután Alma ugyanabban a tréningruhában futotta végig az előző őszt-telet.  Miután meggyőződtem róla, hogy a 9900Ft-os sportmelltartó ugyanolyan bénán áll rajtam, mint a 3000Ft-os, megvettem a legolcsóbbat. Otthon felpróbáltam, Alma ennyit mondott: ez nem push up, hanem push down.  Most, hogy lefogytál, ugyanúgy érezheted magad, mint tizenkét évesen, mikor mindenki fiúnak nézett.  

Egyébként fura ez a fogyás. Bár nagyon örültem, hogy elkezdtek leolvadni a fölös kilók, mostanában kezd kisebbségi érzésem lenni, ha meglátok egy szép, duci nőt: kínzóan átlagosnak érzem magam mellette, hiányzik az a kis többlet, a bőség, nagyvonalúság, merészség, a nagy swung. Még szerencse, hogy Lacinak így jobban tetszem, és hogy jólesik a mozgás, különben nyomban visszahíznék.

2011. szeptember 4., vasárnap

Utak


Érdemes volt elmenni a kabbala-előadásra, bár közben szégyenszemre elnyomott az álom. Nagyon érdekelt volna egy építész szájából a világ szent helyeinek és Jákob lajtorjájának kapcsolata, de mivel reggel nem ittam meg a kávémat, és még melegen is öltöztem, hamar megadtam magam a szunyókálásnak. 
Egy és más megmaradt azért, és hogy rendesen össze tudjam rakni a gondolatokat, itthon belemélyedtem a kabbalás könyvünkbe. Szépen elmagyarázza ezeket az első látásra bonyolultnak tűnő ábrákat és szépen az önismeret, na meg magunk és a világ viszonya felé evezgetve arra  döbbentem rá, hogy nekem alapvetően teljesen természetes ez a fajta gondolkodásmód. Először arra gondoltam, hogy azért, mert Tündével jópárszor beszélgettünk ilyesmikről, de rá kellett jönnöm, hogy sokkal régibb, mélyebb gyökere van.                                                       Hiába határozták el a dédszüleink, hogy elfelejtik, kik vagyunk, ezeket a gondolkozási struktúrákat nem lehet csak úgy kiirtani. Ennek egyrészt nagyon örülök, mert nagy érték, másrészt megrémít, mi mindent hagyományoztunk esetleg teljesen öntudatlanul a gyerekekre. Teljesen huszadik századi történet.

2011. szeptember 3., szombat

Herméske

Ezzel fájdítgatom a szívem, mintha bárki is kényszerített volna rá, hogy eladjam, vagy mintha nem tudnám, milyen viharos gyorsasággal fogunk az ára seggére verni, már elnézést. Carpe diem!


2011. szeptember 2., péntek

Sajnálattal tudatjuk...



Ma  kaptuk meg az utazási irodánk  értesítését: a kevés jelentkező miatt elmarad a boszniai utunk, amire már hónapok óta készülünk. Hetek óta néha csak egymásra nézünk és az mondjuk: Bosznia! és fülig ér a szánk.  Választhatunk: visszafizetik az utazás árát, vagy 15%-os kedvezménnyel igénybe vehetjük egyéb utaikat. Abban az időpontban 100 ezer Ft/fő-ig bezárólag nem találtunk olyat, ami ennyire izgalmasnak ígérkezett volna, pedig annyi pénzünk nem is lett volna. Erdély még játszott, mint másik szívünk csücske.  Már kezdtünk megbarátkozni a  programmódosítás  gondolatával, mikor Laci sok-sok böngészgetés után kiszúrt egy két nappal  és még változatosabb programmal "felszerelt" utazást, aminek az ára a 15%-os kedvezménnyel  éppen annyiba kerül, mint a miénk. Úgyhogy hurrá, hurrá, azonnal jelentkeztünk is rá.