Múzeumok éjszakája

 1 állomás: Elektrotechnikai Múzeum. Sokkal érdekesebb helyszín volt, mint gondoltam. Na ezért is jó egy ilyen Múzeumok Éjszakája, mert olyan helyekre is bekukkanthatunk ahová a büdös életben nem tennénk be a lábunkat. Tőlem igazán távol áll ez a világ, de egészen biztos, hogy lettek volna olyan előadások, programok, amik érdekeltek volna. Nem tudom, milyen megfontolásból, de az egyik teremben felépett három impro színész és egy slammer. Igazán jók voltak, sokat nevettünk. Közben-utána az udvaron elkezdődött egy koncert mindenféle limlomokból tákolt hangszerekkel. Ez előre érdekesnek tűnt, közben fülsértőnek, úgyhogy könnyű szívvel távoztunk.

 2.állomás: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum. Ide már nagyon szerettem volna eljönni, mert mindig jó kis programokkal szoktak készülni, de egyébként is lenyűgöz Ázsia csodás sokszínűsége. Itt egy egész estét el tudtam volna tölteni.

3. állomás, ami nem is egy, hanem négy: a Dohány utcai zsinagóga elől indultak buszok, amiknek az volt a különlegessége, hogy  4 zsinagógát lehetett végiglátogatni vele mindegyiken egy rabbi töltötte be az idegenvezető szerepét. Ő mesélt a zsidóság történetéről, a szokásokról, építészetről, stb. Ide interneten kellett volna regisztrálni, de szerencsére végül mindegyiken volt pár üres hely, mi meg lecsaptunk a lepattanóra és felslisszoltunk az 1-es buszra.  A Várban van egy pici imaterem, ez volt az első állomás. Utána az Óbudai Zsinagógát néztük meg, ez valami egészen káprázatos volt. Egy nagyon talpraesett, szimpatikus néni vezetett minket, aztán bent már mindenféle érdekességek i svoltak: ki lett emelve a Tóra-tekercs, megnézhettük. Huh...isteni flódnit ettünk ott ;) Utána a Kazinczy utcai zsinagógába mentünk, ott Megyeri Jonatán kalauzolt minket. Bevallom, inkább néztem Moszad-ügynöknek, de legalábbis Krav Maga instruktornak, mint bármi másnak, de nagyon felkészült és karizmatikus előadó volt.  Mi nem mentünk tovább, mert addigra már tisztességesen elfáradtunk. Hajnali négy volt, mire ágyba bújtunk, de megérte.