2020. december 29., kedd
2020. december 12., szombat
Szombat
Kibírnám nélkülük, de igazából szeretem ezeket a teljesen értelmetlen, de kedélyes szombati munkanapokat. Alig van ember a buszon, még minden kicsit ködbe és sötétségbe burkolózik, csak a sárgás éjszakai fények világítanak mindenfelé. Amúgy is tart még a gyógyulás eufóriája, most mindent könnyen veszek, a halálfélelem szétnyomkodta a lelki triggerpontjaimat. (Ez eléggé drámaian hangzik, de így van.) Szóval nem zavar, hogy szombaton kora reggel bumlizhatok be a városba.
Egy finom flamanecos dzsesszel indítottam az utat, onnan navigált át a Spotify egy hagyományos flamenco albumra és annyira jólesett hallgatni ebben a nyugiban. Nem mindig van hozzá hangulatom, de szeretem ezt a műfajt, bár a humort, árnyalatokat nélkülözi, nagyon végletes, halálkomoly. Szentimentális is, fekete-fehér. Mégis jó. Nem az egész, hanem egy tömör mag az egész közepén.
Mi pena es muy mala porque es una pena
Que yo no quisiera que se me quitara
Vino como viene
Sin saber de donde
El agua a los mares
Las flores a mayo
Los vientos al bosque
Vino y se ha quedao.
En mi corazon
Como el amargo
En la corteza verde
Verde verde verde
Verde del verde limon
Mi pena es muy mala porque es una pena
Que yo no quisiera que se me quitara
Como las raíces
De la enredadera
Se va alimentando la pena
La pena en mi pecho
Con…
2020. december 6., vasárnap
Széltestvér és Napkelte
Remélem, soha nem fog csillapodni oldhatatlan vonzalmam a népmesék iránt. Néha olyan meglepő helyeken találok rá szuper mesekönyvekre, mint most pl. a Lidl, ahol ma kicsit elbogarásztam a karácsonyi kínálatban. Rögtön nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam a felhozatalt. Több mesegyűjtemény is kapható, egyebek mellett Boldizsár Ildikó meseterapeuta tematikus válogatásai (Esti mesék fiúknak, Esti mesék a szeretetről, stb.). Amit most kiválasztottam, az mégis egy olyan mesegyűjtemény volt, ami rendhagyó családokról szólt, Zalka Csenge Virág mesemondó gyűjteményéből. Benne a világban létező sokféle életútból sok-sok nemzedéken átszűrt történetek, amik a szeretet és a találékonyság megtartó erejéről szólnak azokban a helyzetekben, mikor valamiért nem folyhat a megszokott rend szerint tovább az élet.
2020. december 1., kedd
Takonyország
Azért ezt szívesen kihagytam volna... Annyira biztos voltam benne, hogy nem betegedhetünk meg, aztán most tessék: mindannyian, életerős és örökké a fittségünkkel hetvenkedő felnőttekként is elmerültünk ebben a takonyszagú (és takonyízű, minden elviselhetetlenül sós!) covidban nyakig. Sőt engem még mindig naponta többször torkonragad és a földre teper. Nagyon megalázó és felülír mindent, amit eddig gondoltam, egy stratégia van: meghúzni magam és hagyni, hogy dolgozzon a szervezet. Ezt most nem lehet kicselezni, kiokoskodni. Fura ez az alávetettség. És olyan nyomorulttá is tesz, semmihez nincs kedvem, csak a mi puha, kellemes, színes, meleg, ahogy angolon mondanánk: lovely. Mi lenne egy súlyosabb betegség esetén? Vagy ha megkínoznának, mint abban a Cinemaxos filmben azt az orvost, aki megmentette egy lázadónak az életét? Hol vannak ilyenkor a lelki tartalékok? Vannak egyáltalán?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)