Mi aztán igazán nem vagyunk az a wellnessezős pár, de most nagyon kellett egy pár nap nyugi a hétköznapi környezetünkből kiszakadva. Valami kényeztetős program.
Ami először feltűnt a térségben, a mértékegységek igazán nagyvonalú kezelése. Ha Kesztelyen ki van írva, hogy Hévízre 13.30-kor, 38-kor és 45-kor is megy busz, ne állj egyik lábadról a másikra: a 45-ös busz fog elindulni. Egyszer. Ha az van egy táblán, hogy egy látványosság 1500m-re van balra, akkor 3 kilométerre lesz jobbra. Úgyhogy az ilyesmi csak dekoráció. A helyieket kell megkérdezni, akik viszont kedvesen és segítőkészen útbaigazítanak. Mindig.
Hévízről az első benyomásunk: tömör gyönyör. Egy igazi kis fürdőváros. Egymásba érnek a szálláshelyek, éttermek, masszázsszalonok, butikok és minden csupa virág. A gyönyörű ősfás parkok, rengeteg mammutfenyő, mocsári ciprus, a sokféle madár. Micsoda hajnali koncertre ébredtem ma is! Mi a Panorama Hotelben laktunk, valami rendkívül akciós áron. A szobánk is teljesen átlagos volt, de az ötödiken és szép kilátással. Ami a legfontosabb, de tényleg: a kényelmes ágyak. Imádtam.
Viszont megint elkövettük azt a hibát, hogy félpanzióra fizettünk be, ez különösen azért vicces, mert egyikünk se szokott reggelizni egyébként és mert a többszöri rákérdezés ellenére nincsenek felkészülve a vegetáriánus vendégekre. Ha nem eszel húst, csak rántott sajtot tudsz enni és kész. Persze köret van, gyümölcs van, és a rántott sajt is gyorsan kész, de azért ez egy ekkora szállodaláncnál szerintem ciki. Mint a sós gyümölcsleves első este, azt nem értettem. Ennyit a kajáról, soha többet félpanzió. A városban egyébként teljesen korrekt, a pestinél alacsonyabb áron lehet változatosan és finomakat enni. Mi egy pizzériában ebédeltünk a szállodai ár kb. feléért és nagyon jót.
Az első nap, ami csak egy délután volt, körbecsatangoltuk a várost. Benéztünk a fürdőbe kipuhatolni a legjobb variációért a tegnapi fürdős napunkhoz. (Soha ne felejtsem el a hölgyet az információs pultban.) Ami nagyon tetszett: az egregyi hegy. Ahogy megyünk felfelé, borospincék követik egymást az út mentén. Le lehet ülni, gyönyörű kilátás mellett el lehet borozgatni, beszélgetni. Nekünk ez most kimaradt, csak az Árpád-kori templomot néztük meg gyorsan, mert elég sokára keveredtünk fel a hegyre és a vacsorára és az esti meccsre le kellett érnünk. Nagyon szép kis templom, inkább kápolna egyébként, még a régi freskókkal. Talán, ha húsz ember elfér a padokban, de tiszta, ódon hangulatú, kicsit szigorú. A meccset végül a szobánkban néztük meg és jó volt ez így. Tegnap zuhogott az eső reggel. Úgy döntöttünk, hogy délelőttre veszünk egy kétórás wellness jegyet, az minden időjárás mellett tökéletes és majd délután úszunk a tóban. Ez a két óra a szaunákban, jakuzzikban úgy eltelt, hogy a végén hajat szárítani sem volt idő, törölközővel a fejemen mentem vissza a szállásunkra. Nagyon jó volt.
Délután szintén zuhogott, mikor megérkeztünk, úgyhogy Laci a fürdő konditermében edzett egyet én meg e tükörben mustrálgattam magam, hogy honnan kellene fogyni. Mire végeztünk, elállt az eső és végre mehettünk úszni. A fürdő falán több helyen ki van plakátolva a tó élővilága. Mivel 38 méteres mélységű, ezért ebbe az én fantáziámban sokféle élőlény belefért és csak reménykedtem, hogy nem szivárog az OB tamponom. A víz rögtön mély, már a lépcsőknél 2méteres, úgyhogy az emberek többsége színes úszókukacokkal lubickol, ami egyébként egy nagyon jó találmány, mert így akármeddig el lehet lenni ebben a csodás gyógyhatású vízben. Mi könnyelműek voltunk és nem vettünk: én a magabiztos úszásom miatt, Laci meg úgy gondolta, nem fog úszkálni. Mindketten tévedtünk. (Utólag kérdeztem Lacit: mit írjak, hogyan úsztál? Hm. Mint egy cápa, akit egy kardszárnyú delfin kerget. Vagy írd azt: klasszikus görög alkata latbavetésével mentette ki fuldokló kedvesét a habokból. Meglátta egy producer és leszerződtette a Tarzan kövezkező részére. Ilyesmiket.) A tóban egyébként sok kapaszkodó korlát van elhelyezve, ahol meg lehet pihenni. A víz hőmérséklete változó, a legkellemesebb azon a részen, ahol hűvös, meleg áramlatokkal. Nem túl erős thermálvizes illata van, jó benne lenni.
Háromféle módon fürdőznek az emberek: 1.: nem fürdőznek. Eljönnek Hévízre és ki se dugják az orrukat a wellnessrészlegből. 2.: mindenféle színű úszókukacokba tekerve lubickolnak, cseverésznek a vízben órákig. Ez a legokosabb, amit tehet az ember egyénként. 3.: Úgy döntenek, hogy ez egy medence, a fejükre csattintják az úszósapkát és az úszószemüveget, úgy tempóznak. Én voltam a negyedik, aki simán csak úszkáltam.
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy a pihenő szakaszokban a hátamon lebegtem és az eső utáni vízpára szépen megült a tüdőmben. Komolyan attól tartottam, hogy nem fogok tudni kiúszni. Mire a lépcsőig jutottam, már úgy lélegeztem, mint egy asztmás. Ijesztő volt. Majdnem egy óráig tartott, mire felköhögtem a sok vizet. Persze még jöttünk, mentünk, sokat hülyéskedtünk a benti, sűrűbb, iszaposabb vízben. Nagyon jót tett egyébként, kifejezetten jobban éreztem magam a fürdőzés után, mint előtte. Most úgy érzem, jó ötlet volt idejönni. Rengeteget beszélgettünk, tényleg pihentünk, fürdőztünk egy nagyot. Ideje továbbállni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése