Az Opus Jazz Clubban voltunk tegnap este Zsoltékkal. Nekem nagy kedvencem Winand Gábor, az első pillanattól kezdve nagyon bejön az a kicsit dünnyögős-bársonyos-fanyar hang, amin és ahogy énekel. Azt tudtuk, hogy a kubai feleségével, Elsa Valle-val koncertezik, de együtt még nem hallottuk őket. Szórakozni akartunk, nem egy hú, de nagyon kifinomult jazzélményre, de valami minőségire. A tegnap esti formációban az énekes házaspáron kívül három fiatal zenész is résztvett: Tzumo Árpád zongorázott, Csízi László dobolt, Orbán György volt a nagybőgős. Én el voltam tőlük ájulva, annyira klasszak voltak: nagyon képzettek, nagyon muzikálisak, nagyon figyeltek, reagáltak egymásra. Na jó, a dobos srác nem annyira, ő nagyon a maga világában élt, de ő is kiváló volt.
Az est nagy részében Elsa Valle-é volt a főszerep, és ezzel nagyon szépen élt. Róla tudni kell, hogy az orgánuma nem különleges, egy szimpla kubai hang. Nem olyan, mint mondjuk Cesaria Evoráé, akit száz közül is, álmomból felkeltve is felismerek. Egy ötven körüli kubai nő, nagymellű, szélescsípőjű, pont mint a többi. (Mondjuk kurvajó volt a sárga selyemoverallja.) Viszont mint előadóművész, mint csapatjátékos és múzsa elsőosztályú. Az egész lényéből sugárzik a napfény, a zene és a szexualitás. És nem önző! Úgy fordul a zenésztársaihoz, olyan bizalmas és ihlető pillantással, gesztusokkal, amitől azonnal szárnyalni kezdenek. Mindenkinek nemcsak tere, de kedve is volt játszani, improvizálni, nagyon pezsgő-sziporkázó volt a koncert légköre, az egésznek a hangulata.
Ezekre a pillanatokra mondták a görögök: arany Aphrodité.Mikor úgy érzed, hogy képes vagy önmagad legjobb verzióját nyújtani, a képességeid legjavát. Na ez az, ami nem mindegy, ha csapatban játszik az ember. És ez persze körbejár, mert ő is ezek után tudta a legjobbat nyújtani, olyan felszabadultan énekelni, játszani, bolondozni. És ami a legelképesztőbb volt, hogy a passzív magyar közönséggel is el tudta hitetni, hogy fel tudnak állni és tapsolni, táncolni, bulizni, na ez a mágia!
Winand Gábor eleinte teljesen mellékesen, asszisztálva vett részt a koncerten, még a testtartását, az egész kommunikációját is olyan távolságtartónak éreztem, nem akarta elvonni a figyelmet a feleségétől, aki viszont végig pillantásokkal, gesztusokkal, érintésekkel próbálta kiemelni, kontaktust teremteni. Aztán ennek is eljött az ideje és nagyon gyorsan kiderült, mennyire jó párost alkotnak ők ketten a színpadon. Ott volt minden, de harmónia elsősorban, elképesztő, mennyire összepasszolnak, tényleg a borsó meg a héja. Hogy a magánéletükben mi van, azt nem tudom, nem is ide tartozik, de mint alkotó-előadópáros, hibátlanok. Az egész koncert valami egészen fantasztikus volt, annyira feltöltődtünk tőle, hogy minden metrópótlózós, villamospótlózós bumlizás ellenére alig tudunk elaludni, reggelig elbuliztunk volna. Csodás volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése