- Képzeld, egy hét próbaidőn vagyunk Marcival.

- Szuper, és mit kell tudni erről a Marciról?

- Hááát...esernyő volt a jele az oviban.

Engedelem

Az egyik blogger írta, hogy ha tehetné, biztos, hogy letöltendő szabadságvesztéssel súlytaná a "bevonzás" szó használatát. Bevallom, mélységesen egyetértek vele. (Főleg, mert lehetetlen kivitelezni, na, de az érzés..)

Viszont az a tapasztalat, hogy lényegesen megdobja az ember önbizalmát és vállalkozókedvét, kitartását, ha megengedi magának, hogy normális fizetése, párkapcsolata, stb. legyen. 

Egyszerűen kinyílik az ember szeme, olyasmit meglát és meglép, amit egyébként nem merne. Ma voltam két állásinterjún és jelentem, mind a két helyre egyből felvettek volna lényegesen jobb fizetéssel, mint a jelenlegi helyemen és még a versenyszférába se kellett kilépnem. 

Abrakadabra

Legkevésbé sem az örökkévalóságnak, hanem nekünk, a ma emberének teremtve, mégis szuper. 

Nálunk már rég szétlopták volna.

Interferencia

Bedobtam egy követ a vízbe. Vagyis kettőt. Vagy nagyon megszívatom magam, vagy valami izgalmas történik velem. Mindkettő jobb a mostani állóvíznél. (Mindig megmosolyogtat az önéletrajzom.)

Közben beindul még valami, amit szülinapomra kértem a taichi helyett. Mindenképpen ki akartam próbálni, hogy képes vagyok-e elsajátítani egy idegen nyelvet, csak nem akartam érte egy vagyont fizetni. Most valami EU-s támogatással 5.000Ft volt egy 90 órás kezdő angol, ez nem nagy rizikó. Nem is nagy nyereség, pont semmire sem elég, de agytornának jó, azonkívül kiderül, ezen a téren hol vannak a korlátaim. Szeretem a jó üzleteket, és itt tényleg mindenki nyer.

Mélyszántás

Lehetnék persze mélyebb, hogy ne csak beidézgetett kedves íróim kölcsönözzenek némi színvonalat a blognak. (Ingyen.)

A jelenlegi helyzet kb.:

Mérföldkövek az életemben - ma smarni volt az ebéd. Kit érdekel?  

Sajnálom, pillanatnyilag.ennyire futja. 

A mai császármorzsa viszont tényleg annyira finom lett, hogy muszáj megosztanom a receptjét, mert a fecnik, amikre felírogatom, egészen biztosan köddé válnak.

Hozzávalók (4 személyre):

- 3 tojás

- 30 dkg búzadara

- 4,5 dl tej

- 10 dkg cukor

- 1/2 citrom leve, héja

- 1 vaníliás cukor

- csipet só

- késhegynyi szódabikarbóna

- mazsola (ez ugye ma kimaradt)

- A tojást szétválasztom.

- a fehérjét kemény habbá verem a fele cukorral

- a tejet meglangyosítom és minden hozzávalót szép csomómentesen elkeverek benne, utoljára a tojáshabot forgatom bele finoman. 

Egy kiolajozott serpenyőbe öntöm kb. fél cm vastagon, megsütöm az egyik oldalát, aztán a sütőlapáttal szétszaggatom és a darabokat minden oldaláról megpirítom. Lekvár finom rá, porcukor szerintem felesleges.

A kék kavics

Egy mesén gondolkoztam ma délután és hirtelen úgy megkívántam, hogy kapjak egy kék kövecskét. Mindig is úgy gondoltam, hogy ez a mi mesénk, mert mi is ilyenek vagyunk, mindketten ennyire magunkban hordozunk minden végletes tulajdonságot, ezért passzolunk annyira össze és nekünk sincs igazán módunk nagy ajándékokat adni, de nagyon sokat teszünk egymásért és ez mindent megér. 

Kék követ, de milyet? Valami világoskéket, hogy az ég jusson róla az eszembe. Medált, de ne legyen átfúrva, inkább valami ezüstszínű dróttal ügyesen foglalják körbe. De hogy mondjam ezt el? Nem akartam kérni, csak kapni. Úgyhogy nem szóltam egy szót se.
Mikor este felvágtuk a tortát, Laci ezt nyomta nagy szégyenlősen a kezembe, mint mellékes apróságot:

Jé, valaki feltöltötte  Youtube-ra ezt a mesét. Sajnos, szinte kivehetetlen a visszhang miatt, de azért élvezhető. 

Egy kis Jan Garbarek

40

Én vagyok az, aki nem jó,

fellegajtót nyitogató.

Nyitogatom a felleget

sírok alatta eleget.

Ifjúságom telik el

ezért a szívem hasad el

(az anyád ragyogós csillaga)

Az ifiúság gyöngykoszorú

Ki elveszti, de szomorú.

Bolond volnék, ha búsulnék,

ha a búnak helyet adnék.

Én a búnak utat adok

Magam pedig vígan járok.

Egy jó elemzés a skorpió jegyről:

http://zoldkor.blog.hu/2013/10/20/skorpio_607#more5589813

Tipikus

Annyira boldog voltam, mikor harmincéves lettem, felnőtt nő! Az elmúlt évtized egyszerűen szuper volt, legszívesebben újrakezdeném. Most, hogy hétfőn negyven leszek, kicsit megtorpantam. Mostanra már ki kellett volna találnom, hogy mivel is szeretnék foglalkozni, amivel életem végéig  akár pénzt is kereshetek, vagy felépíteni valami vállalkozást, ilyesmi. Hála Istennek, hogy megszülettek a gyerekek, annyira klasszak, jófejek és okosak, és legalább valami értelmes, értékes is történt velünk. Csak olyan nehéz most, talán mégse a desszerttel kellett volna kezdeni? Pénteken elbúcsúztattam a harmincas éveimet. 

Milyen negyvenes leszek? Üde már nemigen. Na de napbarnított? Elmentem egy csúcs szoliba, befeküdtem a gépbe, fényben, melegben sütkéreztem 9 percig, és tényleg, érzetre is felért egy kiadós napozással. Hazaértem feltöltődve, kisimulva. Aztán este kezdett olyan érzésem lenni, mintha állandóan kenyérmorzsán ülnék, vagy feküdnék. Szóval üde nem leszek, egyelőre napbarnított sem, legfeljebb pecsenyére sült. 

Kincsek

"A trófeakultusz már a kezdet kezdetén, dugópuskás szarvasbogár-vadász koromban megmutatkozott bennem. 

Én azok közt a vadászok között érzem jól magam, akik nemcsak a legkülönb, hanem a leghitványabb trófeájukra is meghatottan tekintenek, akik a legsilányabb őzbak agancsával sem restek vesződni, ugyanolyan gonddal akasztják a falra, ugyanúgy becsben tartják, mint azt a parádés helyen lógó ötszáz grammos "kapitálist"!

Mert minek okából szegeljük tele falainkat azzal a sok értéktelen csonttal, mit szeretünk azon a sok halálfejen, olvadozó tekintetünk miért mereng el rajtuk?

Aligha sportteljesítményünk dicsősége dagasztja keblünket.Aligha a vadra való célbalövés sikere cirógatja hiúságunkat.... Felejthetetlen emóciók regéje, szívpezsdítő emlékek meseszava.

Lehet, kicsit túllőttem a célon. Hiszen magam is érzem, hogy legszebb emlékű selejtagancsomtól szívesebben váltam volna meg, mint kiváló, éremnyertes trófeáim bármelyikétől. 

Borivás közben - vizet prédikáltam volna? 

Egyre jön most már, mert trófeagondjaim nincsenek többé, bizonyára már nem is lesznek. Megszabadítottak valamennyi trófeámtól, erőstől-gyengétől egyformán. S hogy melyik volt a legkedvesebb - az ördög se kérdezte.

De nem ide akartam kilyukadni, hanem a trófeagyűjtés szenvedélyének igazi hasznára. Szerintem az a fontos, hogy gazdagodó agancsgyűjteményünkkel arányosan - a lelkünk is gazdagodjék. Aki ennek a  lényeges mellékjövedelemnek híjával van, aki nem érzi azt, hogy valahány új agancsot akaszt a falra, ugyanannyi rézveretű tallért pottyant a lelke perselyébe - az ráfizet a vadászatra.Annak a puskapora hasztalan lobban el. Mert atrófeák eltűnhetnek a falról - el is tűnnek. De a tallérok - jó helyen vannak!"

Tiszta golyó

"A vérbeli nimródok idősebbje általában azt tartotta, hogy komoly vadász kezében elég az az egy lövés.Sőt, szerintük az volt a helyes, a sportszerű, az illendő....Becsüljük meg az t a nemes vadat, neki is adjunk sportszerű esélyt!  Lássuk be, hogy ezúttal ő lett a nyertes. Következő alkalommal pedig ügyeskedjünk jobban, célozzunk egyenesebben!

Így vélekedtek az akkori öregek, ezért pártolták az egycsövű golyósfegyvert, ezért javasolták, hogy gyerekvadász csakis  ilyennel kezdje pályafutását.

Többet mondok.Mégkésőbb,mikor már ismétlőkarabéllyal cserkészhettem, akkor is csak egyetlen paront engedtek "Schönauer"-omba tölteni! Nehogy elfeledkezzem a reguláról, annak az egy lövésnek megbecsüléséről."

Higgadt, fegyelmezett, biztos kezű golyóspuskásról mondja a német:
"Er schiesst eine saubere Kugel"-"tiszta golyót lő".

Aki tehát  hasonló elbírálásra pályázik, adja meg a módját az első golyónak. Lője tiszta fejjel, tiszta szándékkal, tiszta helyre.

S ha netán mégis melléje szalad, ne kapkodjon, ne rontsa dolgát újabb baklövéssel. Üljön le nyugodtan, latolgassa tévedését, okuljon hibájából, és máskor - csinálja különben!"

(Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött) 

Azért a lányos apukák élete sem fenékig tejfel, legalábbis az ivarérettség elérése után. Mikor egy 85 nm-es lakásban élő négy nő közül három kb.egyszerre farkasemberré változik a havivérzés előtt, az minden, csak nem irigylésre méltó.

Egy kolléganőmtől kaptam kb. 15 kg. birsalmát.

Igaz, hogy
- ronda,
- hámozhatatlan,
- szöszös héjú,
- kemény,
- hemzsegnek benne a kukacok,
- szinte rögtön megbarnul,

de az illata, az valami vérlázítóan érzéki és most az egész lakást belengi. Fantasztikus!

Die Wand

Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött c.könyve az új útikönyvem. Ezzel párhuzamosan dolgozik bennem egy film, amit a napokban láttunk. Mintha két fogaskerék között őrlődne az igazság. Egy civilizált lény, aki önszántából sőt: szenvedélyből válik vadásszá, megtartva emberi valóját és egy másik, aki akaratán kívül kivettetik minden emberi közösségből és kényszerből, meggyőződése ellenére vadászik és magányában lassacskán elveszít minden kötődést az élethez. Ez utóbbi egy tipikus Robinson-történet, nagyjából bemutatva, mennyit is ér az életünk egymagunkban. 

Nagyon érdekelne a könyv (Marlen Haushofer: Die Wand), de még nem fordították magyarra, sajnos.   

Nagyon szeretem a temetőket, talán azért, mert gyerekkoromban rendszeresen Kistelek régi temetőjében bújócskáztunk, ezért bennem inkább nosztalgiát ébreszt, mint félelmet. Mondhatni: otthonos. Okt.23.-a előtt Dórival elbicikliztünk a kispesti temetőbe, mert meg akarta nekem mutatni a 301-es parcellát, ahol az osztályával volt előzőleg. Hatalmas, ősfás terület, széles utakkal, ilyenkor az ősz összes színében pompázik, gyönyörűséges. Ha nem ódzkodnék a temetéstől, nem bánnám, ha itt nyugodhatnék (amíg a hozzátartozók fizetnék utánam a sírhely árát és ki nem lakoltatnak).

Vannak "sűrűn lakott" parcellák, főleg a bejárathoz közeli részeken, de ahogy távolodunk, egyre ritkulnak a sírhelyek, van úgy, hogy a dzsindzsásból éppen csak kilátszik egy-egy magányos sírhely. Bár ez még mindig nem olyan lehangoló, mint az urnatemető - szigorúan megtiltottam a gyerekeknek, hogy a hamvainkat ezekbe a szegénylakásokba tegyék. Inkább a halál. 

A 301-es parcellában is voltak olyan fejfák, amiket egy kis szalag, vagy egy szál virág díszített, gondolom, valakinek a hozzátartozói lehettek. Dórinak rögtön megesett a szíve a többieken. Megegyeztünk, hogy kiválasztunk valakit, akinek majd mi hozunk szalagot meg virágot a fejfájára. Végül találtunk egy ikerpárt, akik 24 évesen haltak meg, őket választottuk. Ettől aztán megnyugodott. 

Alapfokú mágia

A Wahariban fejtegeti Bognár Lajos, milyen fontos a természeti ember számára a transzformáció - ahogy a feldolgozás műveletével ártalmatlanná tegye a veszélyest: a húst, mielőtt megsütnék, varázslatokkal növénnyé varázsolják (meggyőződésük, hogy a hústól betegek lesznek, ezért olyat nem ehetnek), a mérgező maniókát lereszelik, hogy ehetővé váljon, stb. Azzal, hogy az állatiból növényi, a keserűből "édes" lesz, minden az ember világához szelídül.

Ez inspirál engem is, mikor kinyitom a hónapvégi hűtőszekrényt, és megpróbálok valami ehetőt varázsolni a senkinek sem kellő vackokból.

A mai felhozatal: egy fél kefír, egy kocka élesztő, két fonnyatag zöldhagyma, másfél doboz ehetetlenül csípős Lidl tormás vajkrém, 2 tojás.

70 dkg lisztből 

1,5 dl olajból

1 kocka élesztőből

1 ek cukorból

1/2 ek sóból

a fél kefírből

2 tojássárgájából

meleg vízből

tésztát gyúrtam, fél óráig kelesztettem. 

Kinyújtottam, megkentem a vajkrémmel, rászórtam a felkarikázott zöldhagymát. Feltekertem, a tekercset karikákra vágtam, olyan csigaszerűek lettek. Kicsit még pihentettem, majd előmelegített sütőben megsütöttem. Nem volt rá panasz.