Annyira boldog voltam, mikor harmincéves lettem, felnőtt nő! Az elmúlt évtized egyszerűen szuper volt, legszívesebben újrakezdeném. Most, hogy hétfőn negyven leszek, kicsit megtorpantam. Mostanra már ki kellett volna találnom, hogy mivel is szeretnék foglalkozni, amivel életem végéig akár pénzt is kereshetek, vagy felépíteni valami vállalkozást, ilyesmi. Hála Istennek, hogy megszülettek a gyerekek, annyira klasszak, jófejek és okosak, és legalább valami értelmes, értékes is történt velünk. Csak olyan nehéz most, talán mégse a desszerttel kellett volna kezdeni? Pénteken elbúcsúztattam a harmincas éveimet.
Milyen negyvenes leszek? Üde már nemigen. Na de napbarnított? Elmentem egy csúcs szoliba, befeküdtem a gépbe, fényben, melegben sütkéreztem 9 percig, és tényleg, érzetre is felért egy kiadós napozással. Hazaértem feltöltődve, kisimulva. Aztán este kezdett olyan érzésem lenni, mintha állandóan kenyérmorzsán ülnék, vagy feküdnék. Szóval üde nem leszek, egyelőre napbarnított sem, legfeljebb pecsenyére sült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése