Ízelítő

"Máj.20.

...Elszomorodva e szegény bűnös látásán, feledtem, hogy kirándulásunkkor édesvíz helyett csak vért találtunk; társaink is üresen tértek vissza, s azon gondolatnál, hogy a nálam lévő édes iszapnak ma utolsó cseppjeit fogom meginni, reszketni kezdettem.

Ó víz, legbecsesebbje minden elemeknek, gondoltam magamban, mért nem ismertem fel előbb értékedet! Pazarul használják áldását, sőt, hazámban még félnek is tőle, s mit nem adnék most csak húsz cseppért e mennyei folyadékból!

Csak néhány falat forró vízbe mártott kenyeret ettem, mert hallottam, hogy e víz, ha felforr, elveszíti keserű ízét. El voltam készülve mindent tűrni, amíg csak esővízre nem akadunk, mert társaim állapota, kik mindnyájan erős diaréban szenvedtek, nagyon megjijesztett. Néhány turkomán, különösen a kervánbasi, azon gyanúban álltak, hogy van jó vizük, és titokban tartják; de a pusztában minden a kulacsra utaló célzás annyi, mint valakinek az életére törni, s aki mástól kölcsönbe vagy ajándékul vizet kívánna, azt ki-ki őrültnek tartaná. Ma este már a legkisebb kedvem sem volt csak egy falat kenyeret is enni, s nagyon bágyadtnak éreztem magamat, mert a nap forrón sütött volt. Erőtlenül a földre terülve feküdtem, midőn egyszerre láttam, hogy mindnyájan a kervánbasi köré sereglenek, s nekem is intenek, hogy jöjjek oda a kulacsommal. E szó: víz! - új erőt öntött belém, fölugrottam, s kellemesen voltam meglepve, midőn láttam, amint a kervánbasi a karaván minden tagjának két pohár tiszta édesvizet adott. A derék turkomán elmondta, hogy már évek óta szokása a pusztában jó mennyiség vizet elrejtve tartani, és olyankor osztani el, mikor tudja, hogy mindenkinek jót tesz vele; ez nagy szevab (jámbor tett), mert egy turkomán közmondás azt tartja: "A szomjazónak adott egy csepp víz lemossa száz évnek bűneit." 

E jótett nagyságát meghatározni éppen olyan lehetetlen, mint leírni az élvezetet, melyet egy ital édesvíz okozott. Teljesen jóllakottnak éreztem magamat, s azt hittem, most ismét kiállhatom három nap szomjúságát."

Mázli

Egy hármas osztású, hosszú irodában dolgozom. Az elsőben Enikő és én, a középsőben D., aki már igazán régi motoros, a legbelsőben az osztályvezető. Mindenfelé ezeréves, szedett-vedett bútorokból kialakítva valami kis harmónia-féle. Meglepő bútordarab D.-nál egy vitrines szekrény. Hogy ne álljon üresen, beletette az okleveleit, emlékérmeket, a gyerekek fényképeit. A legkisebb lány fényképe együtt van egy "Kiváló munkáért" emléklappal, ez tetszett.

Olyan mázlista vagyok. A régi kollégáimat is szerettem, és most is olyan jó emberek vesznek körül. Csetlek-botlok, az itteni feladatokat csak kapisgálom még, de rengeteg segítséget kapok. Remélem, gyorsan megtanulom, amit kell és nem lesz belőlem elegük. 

Hadd írjam le itt és most, hogy minden reggel meleg tea vár az asztalomon.

Zsófi hóembere

A sárgarépát megette, mire lefotóztam. Mármint Zsófi, nem a hóember.

Hóvár

Ezek születtek az idei első hóból.

Nézelődünk

 Nem emlékszem, hogy készítettek-e játékfilmet Vámbéry életéről, utazásairól. Én biztosan megnézném, hálás téma.  Nagyon érdekes, mondhatni: rendkívüli ember története, aki ráadásul a miénk.

Bár manapság nem ez a trend. Hál'Istennek, a gyenge remake-ek kora talán már lejárt. Ahogy látom, manapság a fő téma mi vagyunk, hogy érezzük magunkat manapság ebben a világvége-hangulatban: csömör, egy cseppnyi tisztaság, misztikum ezerrel. 

Most láttam egy filmet (már jó régen felvettük, csak ma reggel volt időm megnézni). A címe: 1. Persze ez is erre a három komponensre épül, szóval nem túl üde, a trailere nem tetszik, fura a vége, film mégis jó, elgondolkodtató. Bevallom, nem lett tőle valami virágos a kedvem. Főleg, mert nincsenek benne elhanyagolható részek, mindenre érdemes figyelni, úgyhogy a reggeli jövés-menésben állandóan vissza-visszatekergettem, hogy ne maradjak le semmiről. Mire végignéztem, már olyan ideges voltam, hogy szinte minden jelenlévőt leteremtettem valamiért.

Stanislaw Lemet fogok olvasni. (Ha befejeztem a Vámbéry - útleírást.)

Ördögke

Szeretnék egy ördögöt festeni ide az íróasztalom mellé a falra. Szerintem teljesen stílszerű lenne, és szépen feldobná ezt a lepukkant irodát. (Eme patinás, bizalomgerjesztő objektumban...)

Tüdő-fa

Mindig elgyönyörködtet, mikor a fákról lehullanak a levelek és előbukkan az ágrendszerük. Vicces, hogy kb. ugyanolyanok ilyenkor a föld felett, mint a föld alatt. Tavaly egy diófa volt a kedvencem, most meg ez a hárs, amit szív-fának hívtam eddig, mert a koronája a szív érrendszerére emlékeztetett. Most, hogy jobban megnéztem, inkább tüdő ez és hörgőrendszer. Szép!

Annyira unom már ezt az egész pedofil-papos rágógumit. Ha jobban belegondolok, már ez a mondat is szörnyen gusztustalan, mert hát ki szeretne ilyen rágógumit. Nem tudom, miért gondolják az emberek, hogy ha eltörölnék a papi nőtlenséget, megszűnnének az efféle esetek. A tanároknak, pedellusoknak például lehet feleségük, az apukáknak, nevelőapáknak helyből van, mégis sok gyerek esik ilyen típusú bűncselekmény áldozatává. Annyiból mégis megérné, hogy az adott ember jobban érezze a felelősséget, ne legyen kibúvó. (Ha ez jelent valamit egyáltalán.)

Aranyhal

- Képzeld, ma találkoztam X-ékkel, ahogy egy kis társasággal ballagtak a tófürdőhöz. Ma volt Zsolti hamvasztása és most a tóba szórják a hamvait, ahogy kívánta. Arra gondoltam, mivel szomszédok voltunk, ha eljön az ideje, beleszórsz engem a Tőzeges tóba? Az úgyis ott van mellette. Ez mégse olyan intim és ő se lesz annyira egyedül.

- Ez gusztustalan és törvénytelen is. Én biztosan nem fürdök többet abban a tóban. 

- Ugyan már. Több ezer fokon égetik el a hullákat, az élővizekben egyébként is mindig van egy-két döglött hal, madár, béka. Ehhez képes az emberi hamu steril. Mire eljön a nyár, a vízi növények, meg a többi élőlény már régen elbontotta a maradékot.

- Szeretnél olyan halat enni, amelyik emberi hamuval táplálkozott? 

(Csend)

- Na jó, egy feltétellel: ha megígéred, hogy aranyhallá változol és teljesíted három kívánságomat.

- Semmi akadálya, úgyis ezt csináltam egész életemben.

- Nem tudom, ki az, akinek egész héten nem kell főznie, vásárolnia, és akinek a kedvéért olyan kaját vettem hétvégére, amihez hozzá se kell nyúlnia.

........

És igaza van. Fordult a kocka. Ezért nem fáj a hátam már jó ideje, mert ennyi terhet levettek róla. És én szinte észre se vettem.

Figyelemzavar

Figyelemzavaros gyerekből lettem figyelemzavaros felnőtt, ez ugyebár főleg itthon észrevehető, ahol el tudom/ merem engedni magam. A munkahelyemen rutinosan kicselezem magam - nagy post-it fogyasztó vagyok, de megéri. Talán ennek az örökös cselezésnek köszönhető, hogy egy halom információ viszont megragad a fejemben, ami felett mások elsiklanak, ezért évekre visszamenőleg sok bűnügyre, azoknak  az ügyszámára is emlékszem - már ha volt benne valami rendkívüli, érdekes kis apróság.

Sajnos, Ákos szintén örökölte tőlem ezt a szétszórtságot és én annak idején nem tudtam rajta máshogy segíteni, mint ahogy velem tanult Anyu: gyakorolni, sulykolni az anyagot, előbb-utóbb csak megragad. Utólag visszagondolva, pedagógiai bravúr, hogy mégiscsak sikerült stabilan megtanulnom a négy matematikai alapműveletet, írni,olvasni, mert az első zümmögő léggyel azonnal elszállt minden hajlandóságom. Mikor nagy lelkesen beíratkoztam zongorára, hegedűre, azt hitték, én is olyan tehetséges gyerek vagyok, mint  Te, pedig azért játszottam kotta nélkül, mert nem tudtam elolvasni. El is ment a kedvem a zenetanulástól egy-két év után.

Ákos ugyanilyen, és én csak mostanában kezdem kapisgálni, hogyan kellett volna vezetgetni, tanítgatni. Mikor egy évig magántanuló volt, egészen ledöbbentett, milyen könnyen tanul. Játszva utolérte, sőt: túlszárnyalta a korabeli gyerekeket úgy, hogy közben kb. tizedannyi időt töltöttünk a tananyaggal. Ha lett volna lehetősége rá, hogy délutánonként más gyerekekkel is találkozzon, ideális lett volna számára ez a fajta tanulás. Utólag azt mondom, megérte volna.

Na mindegy, ez már a múlt, de azért ideírom, hátha valakinek segít, hiszen az internetes világ se olyan nagy, mint ahogy képzeljük. Ez is egy olyan blog, a ami a figyelemzavaros gyerekek tanításához ad ötleteket: a címe: Figyelj rám!

Ópium - egy elmebeteg nő naplója

Kerestem valami normális leírást erről a filmről, de nem találtam. Nem koherens egész, olyan, mintha szilánkokból állította volna össze valaki nem túl ügyes kézzel, sok ragasztóval. De így, töredékesen, elbénázva is van benne valami, nem beszélve a zenéről, ami szintén sok hibát elfed. Szerettem volna egy olyan képet feltenni, ahol látszik, hogy mi is ennek a Klein Gizellának az igazi kínja és gyógyszere (mert a filmben ez is szépen volt fényképezve), de ilyet nem találtam. Most vagy én értettem félre a történetet, vagy mindenki más.

Szakaszos megújulás

Csermely Péter blogjában olvastam:

"Hadd hozzam a szakaszos megújulás parancsa illusztrálására a kismadár énektanulásának számomra nagyon fontos példáját. A kismadár nem úgy tanul meg szépen énekelni, hogy egyre jobban és jobban és még jobban énekel. A kismadár éneke reggel még szegényes. Estére már sokkal gazdagabb lesz, mert a nap közben szorgalmasan tanult. Aztán jön az éjjel. A kismadár éjjel felejt, és csaknem ugyanolyan szintű énektudással kezdi a következő napot, mint ahogyan az előzőt kezdte. Hülye ez a madár? Evolúciós selejt? Mire jó ez a sziszifuszi énektanulás, ami sokszor annyi energiát invesztál ezzel a felejtéses marhasággal annál, mint amit felejtés nélkül kellene? A madár azért felejt, hogy szabaddá tegye magát egy még szebb ének kifejlesztésére. Ha nem felejtene, tanulni sem tudna többet. Bennragadna az első nap végére elért énektudása zsákutcájában. Pontosan ilyen zsákutcákban tipródunk életünk jelentős részében. Ezek a zsákutcák nem értéktelenek. Életünk szinte minden zsákutcája egy-egy lokális optimum. Az a legtöbb, amit ki tudtunk hozni magunkból épp ott és épp akkor. A legtöbb, amit a kismadár aznap megtanulni tudott. De a lokális optimumban való megragadás a legtöbb esetben elérhetetlenné, megtalálhatatlanná teszi a globális optimumot, életünk igazi célját. A kismadár sose lesz igazi nagy Énekesmadár. Ezért kell meglazítanunk néha a köteleket pontosan úgy, ahogyan a kismadár meglazítja az addigi énektudását akkor, amikor alszik, és – látszólag – bamba, hülye tyúk módjára felejt."

Cadik membran

Ákos mutatta, nekem tetszik. Kicsit magányossá is tesz átmenetileg, mert egy olyan tudatállapotba, hangulatba sodor, amikor nem örülök, ha más is itt van. Mégis fontos néha egy-egy ilyen kis merülés.

- Képzeld, azt mondják az okosok, hogy azok a nők, akik egy családban élnek, vagy sokat vannak együtt, egy idő után nagyjából egyszerre fognak menstruálni.
- Tudod, mi a kiszúrás ebben. Hogy nagyjából.

Logika

A munkahelyi WC-t, mosdó felújítás miatt 3 hétig nem üzemel a mi emeletünkön. Szóval három hétig se kézmosás, se teafőzés, a többit mindenki ott intézi, ahol tudja.  Hál'Istennek a hátsó irattárban van egy komplett fürdőblokk -  özönvíz előtti, hátborzongató, de van. Ma szépen kitakarítottam a WC-t, és lehúztam, erre elkezdett ömleni a hátuljából a víz.... Akik elöl verik szét az egyébként szintén régi, de hibátlan WC-t, (ami le is volt betonozva!) szerencsére még romlatlan ifjak, úgyhogy külön szolijegy és stb. nélkül hátrajöttek és körbefújták valami ecetszagú tömítőizével, úgyhogy használhatjuk... 

Ma hajnalban azt álmodtam, hogy bementem Alma új sulijába érdeklődni a gyerekem átvétele felől, ahol nagyon lekezelően elutasítottak, ki is röhögtek. Én meg nagyon anyáztam, és valakit nagyon megvertem. Nem tudom, előjelnek vegyem-e.

Bornai azt írta a blogjában egy dolgos nap után : "Jó nap volt. Szorgalmas nap. Ma igazoltan hiányoztam a túlvilágról."

Stalker (orosz sci-fi 1979 - Tarkovszkij)

Ákos dicsérte, én is szívesen megnézném.

Rubicon, amíg nem jut eszembe jobb cím

Tegnap nem ültem a géphez, úgyhogy most mesélem el, hogy Laci sütött nekem szülinapi tortát. Olyan aranyos. Kicsit irigy is vagyok, mert első nekifutásra szebben díszítette fel a tortát, mint ahogy én szoktam, de jobban örülök, mint irigykedem.  Fényképes bizonyíték holnap lesz, mert Ákos mindenhová magával viszi a fotómasinánkat, aminek a memóriájában vannak.

Új frizura

Ez lett volna az eredeti, és a fodrásztól kijöveteltől számítva mintegy 16 órán keresztül így is állt. Aztán fokozatosan egyre hullámosabb lett, pillanatnyilag minden fáradozásom ellenére arra áll, amerre akar. Laci szerint fiús, úgyhogy már nem olyan boldog és elfogódott, mint múlt héten szerdán és csütörtökön. Fénykép pénteken lesz, normális, nappali fényben elkövetve.

Ez a haj jobban tetszett volna, de ehhez ilyen szép vékonynak kell lenni. (Arcforma)

Holnap lesz egy hete, hogy rövidre vágattam a hajam, mégse bírom megszokni (bár általános ováció követte a lépést, állítólag jót tett). Ma a Kes-ből kifelé jövet megpillantottam a tükörképemet az üvegajtóban és majdnem előreengedtem...

Zsolti rajzok

Lili megörökölte Zsolti rajzait. Ma este áthozta őket, hogy válasszunk belőle. Tudom, hogy szívesen adná, de nincs szívem elkérni - biztosan hiányozna egyik-másik. Hogy meg ne sértsem (és mert tényleg tetszenek), mind a hetvenötöt beszkenneltem, az eredetit meg visszaadom.

Hogy lehetett egy ilyen aranyos kislányt így cserbenhagyni.

Triste

Borzasztó, hogy már megint nem álmodtam semmit.

Almaság

Mindig imádtam neveket adni, lányneveket különösen - legszívesebben kettesével osztogattam volna a gyerekeknek, de szerencsére még emlékeztem rá, mennyire nem praktikus ez az életben, úgyhogy mindenkinek egy jutott. 

Mikor Almát vártuk, mint első lánynak, valami nagyon szép, nőies nevet szántam neki, mint az Éva, Anna, Laci kérésére lett végül Alma, mert ez még lágyabb, benne van a gömbölyűség, édesség, frissesség,  és még annyi minden, ami egy kislány és később egy nő lehet. Az oviban még rendben volt, de az iskolában már határozottan rühellte a nevét, mert számtalan csúfondáros megjegyzésre adott lehetőséget. Főleg itt, egy vidéki iskolában furcsállták a Dzseniferek, Mercédeszek és társaik. Nem sok vigaszt jelentett, hogy más neveket is kifiguráz, aki akar. "Miért nem hívtok Katinak?" 

Aztán a gimiben egy időre megbékélt a nevével, de most ismét újat talált magának: most Lillának hívja-hívatja magát... Itthon rá szoktam szólni, ha a tesóit kijavítja, de hogy a haverok hogyan szólítják, az nem izgat. Most egy második keresztnévre gyűjtöget.  Bosszant, de ez most úgy tűnik, egy olyan híd, amin nem tudunk egyszerre mindketten átmenni. Erőltethetem, hogy azonosuljon egy névvel, amit én adtam neki, ahelyett, amivel ő érzi azonosnak magát. Az első nevében benne van minden, ami eddig történt vele, az egész gyerekkora, ezt kár lenne megváltoztatni, de egy második keresztnév még belefér.