Egy hármas osztású, hosszú irodában dolgozom. Az elsőben Enikő és én, a középsőben D., aki már igazán régi motoros, a legbelsőben az osztályvezető. Mindenfelé ezeréves, szedett-vedett bútorokból kialakítva valami kis harmónia-féle. Meglepő bútordarab D.-nál egy vitrines szekrény. Hogy ne álljon üresen, beletette az okleveleit, emlékérmeket, a gyerekek fényképeit. A legkisebb lány fényképe együtt van egy "Kiváló munkáért" emléklappal, ez tetszett.
Olyan mázlista vagyok. A régi kollégáimat is szerettem, és most is olyan jó emberek vesznek körül. Csetlek-botlok, az itteni feladatokat csak kapisgálom még, de rengeteg segítséget kapok. Remélem, gyorsan megtanulom, amit kell és nem lesz belőlem elegük.
Hadd írjam le itt és most, hogy minden reggel meleg tea vár az asztalomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése