NOVUS - nyáron

Tegnap rendkívüli szülői értekezleten voltam a Novusban. Szorul a hurok: újabb állami pénzektől esik el az iskola, egyre kevesebb a támogató, stb., megemelkedik az alapítványi díj, és ez az összeg most már a felsőbb évfolyamokon is ugyanannyi lesz. Most, hogy itt a nyári szünet, a tanárok bennmaradnak festeni, vakolni, graffitit vakargatni, padlót csiszolni-lakkozni. A kertbe bejárogatnak a társasház lakói, meg a kisbolt törzsközönsége, mert nincs az iskolának külön kapuja, azt is meg kellene csináltatni. A tető, eresz javításra szorul. Az egyik szülő megkérdezte, hogy mit ad az iskola a támogatásért cserébe? Nem tudom, mire gondolt.

Miu

Ő marad nálunk végül.

Inti raymi Budapest 2010

Nagyon klassz volt! Elvileg fél négykor indultunk volna a Kígyó utca-Váci utca sarkától, de lehetett már majdnem négy óra, mire összegyűltek a zenészek, táncosok. Mártiék nem stresszeltek: manana! - mondták sokat sejtetően, vagyis: majd, később, (holnap), nyugi. Az első kürtszó elhangzása után  olyan hangulat kerekedett, hogy nyomban elfelejtettük a meleget, éhséget, szomjúságot, és  egyszerűen csak ott akartunk lenni. A résztvevők ezekben a szépséges népviseletekben, hagyományos és mókás jelmezekben két, az óramutató járásával megegyezően forgó körben táncoltak. Lassan, meg-megállva kb. másfél-két óra alatt haladtunk a Vörösmarty tér felé. Ott leterítettek egy takarót, amire mindenféle gyümölcsáldozatot thelyeztek, előtte egy edényben füstölőt égettek. Egy indián felolvasta kecsua nyelven az ünnep lényegét, amit egy fiatal nő lefordított magyarra. Vélhetően, mert az egészből alig hallottunk valamit a szünet nélkül dolgozó munkagépektől...Ezután  a sámán imádkozott, mi jól megéljeneztük a Napocskát (Apu Inti), meg a Földanyácskát (Pacha Mama), majd a sámán megáldott mindenkit, a következő ünnep szervezőit a fentebb látható módon. Az életfákra kötözött gyümölcsöket és kétdekásokat szétosztották a lelkes tömeg között, aztán aki akart, az a Széchenyi Kertbe ment after partyra. Én sajna nem maradhattam, Ákos meg egyedül ment, és nem nagyon találta a helyét, úgyhogy kissé csalódottan jött haza. Jövőre úgy szervezem, hogy Dóri is jöjjön és maradjunk.

A család rövid távon sosem igazságos, senki nem azt kapja, amit megérdemel, mert a törzs jóléte mindig előbbre való az egyénénél. Aki hátrányt szenved, az sokszor kerülő utakon mégis kárpótolva lesz, ha hagyja, (de ez se mehet a végtelenségig, az energiákat vissza kell forgatni a családra). Aki bűnöket követ el, az megbűnhődik, és sebei csak ebben az áramlásban tisztulhatnak és gyógyulhatnak meg. Nem tudom, mit csináljak.

Ákos hajója

Erre gondoltam én is:

http://bornaitibor.freeblog.hu/archives/2010/06/13/junius_13/

Szappancsodák

Ezek a szappanlabdák olyan guszták!  Ákosnak csinálok lábmosószappant a kertben burjánzó izsópból és levendulából. Remélem, beválik.

Szilvike

Az életben semmi sincs ingyen, de néha köthet az ember jó boltot. Szerelmi házasság után a kedvest elveszíteni és a hátralévő időben nélkülözni cudar egy érzés, de megéri. Energiákat szűkmarkúan kiporciózni, visszatartani viszont igazi lúzerség.

- Péternek a paprikás krumpli volt a kedvence. Nem rég úgy megkívántam és főztem belőle egy jó adagot. Isteni illata volt, de mikor elkészült, képtelen voltam belőle enni. Bőgve hívtam fel a fiamat, hogy jöjjön ide és egye meg, mert én nem bírom. Mondtam, hogy nem vagyok százas.

Titkok

Összességében elmondható, hogy a világirodalom adós maradt nekem a legfontosabb titkokat illetően. Úgyhogy pl. a Bölcsek kövének elkészítési módja és a szerelmi praktikák ügyében muszáj lesz a ponyvához fordulnom. Mikor feltártam ezirányú bizonytalanságomat autentikus forrásom, Flór hitetlenkedve nézett rám: te nem szoktál romantikus regényeket olvasni? Romana, Julia?! Én mindent azokból tanultam. Hápogtam egy kicsit: mi? hogy én? Ilyeneket? Na ne. (Magamban persze, nem akartam megbántani.)

Ahogy telik-múlik az idő, néha elfog a kísértés: mégiscsak el kéne olvasni egyet-kettőt. Ötven forint a Keletiben darabja ezeknek a nélkülözhetetlen olvasmányoknak. Egyvalami tart vissza ettől. Nem a jó ízlés. A zabálós nő. Néha egy vonaton utazunk. Kb. negyvenéves, rövid hajú, vastag szemüveges, dagi, ápolatlan. Mindig ilyen romantikus füzetkéket olvasgat és habzsol. Nem úgy néz ki, mint a lepedő ördöge. Mi van, ha én is megelégszem ennyivel és ilyen leszek? Inkább a halál.

Ez a legbelevalóbb kölyök. Kandúr, persze. A többiek mind szebbek, de ez egy igazi kis felfedező.

Nuca mama

Egyre nagyobbak a kis fióklakók. Már szívesen csavarognának erre-arra, de helyükről még nem mernek kijönni,  Nuca meg még nem hordja ki őket, úgyhogy én se forszírozom a kalandokat. Nucára egyébként nagyon büszke vagyok: gondoskodó, de nem túl aggodalmas. Mikor a kölykök a fiókban birkóznak-visonganak, a teraszon ül, feszülten figyel, és dorombol. Nem avatkozik közbe, de rajtuk van a szeme. Minket is egészen finoman és tapintatosan tessékel ki a tárolóból, ha bemegyünk üdvözölni a kicsiket.  Készítettem róluk pár képet, de csúnyábbak lettek rajtuk, mint az életben, úgyhogy nem rakom fel.  

Emberi színjáték

     Visszaraktam a polcra a Berkesi-könyvet, pedig már csak ötven oldal volt hátra belőle. Untam. Igazából ez a Németh László könyv izgatott. Az előszóban így vall:

" Mindazokba az emberi keretekbe, amelyekben egy "normális" embernek, hitem szerint; meg kellett felelnie, én beilleszkedtem s megfeleltem; az egészség és a boldogság olyan magasába jutottam, amelyekről az elnyúlt kamaszkor sötét, fóbiás szakaszaiban álmodni sem mertem. De ezen a csúcson - s ezt már a regény bizonyítja - elkezdtem gyanakodni erre az épségre, a normára: nem csapott-e be, nem zárta-e felpattinthatatlan burokba azt, ami több, ami nemesebb volt bennem: "az abnormalitásom".

                                             .   .   .

 

"A mű nálam mindig csak érintő az élet görbéjéhez; eredményei nem alkalmazható tanítások, csak figyelmeztetések. Ez a norma elleni lázadás is két figyelmeztetést hagyott gondolkozásomban. Az egyik, hogy a norma néha, így korunkban is, szűk, alacsony, túl könnyen méri, és ezzel csinálja is az abnormalitást. A görögökben éppen az ragadott meg, hogy ott mindenféle természetnek megvolt a normája és a hozzá illő kultuszai; az embert nem lehetett olyan könnyen a maga s a mások tudatában az emberiségből kiszorítani. Az Iszony görög mintán nőtt hősnője ennek megfelelően nemcsak a szabadságát küzdi ki, de pokoli szenvedéseken át a maga görög normáját is. 

A regény másik figyelmeztetése az elakadt, eltévedt életű emberekhez fordul: a norma betöltéséért folytatott harc jogos, de egy határon túl nem kell erőltetni; a korlátaink vállalása teszi igazán mienké s művelhetővé, a mi a korláton belül maradt." 

Fürcsi

Nem is tudom, miért dünnyögök itt magamban.

Hímzés

Ezt a gyönyörűen kihímzett blúzt Mártitól kaptam. Időről-időre előveszem, nézegetem. Szinte zavarba ejtően burjánzó, érzéki ez a színes virágkavalkád, de van benne valami erőt adó. Mindig arra gondolok, hogy biztosan szerelmes volt,. aki hímezte, pedig lehet, hogy csak profi. Sajna, valami rettenetes, átlátszó, műszálas anyagból készült, úgyhogy nem viselem. Viszont van egy fekete blúzom, amire szeretném átmásolni a ezt a szépséget.

Tegnap elkezdtem lerajzolni, hogy az ujjaimban legyenek a minták, hátha nem rontom majd el a hímzést. Lehet, hogy a végén majd valami teljesen más lesz a minta, mint az eredeti, nem biztos, hogy tartani tudom majd magam ehhez a szigorú szimmetriához és a virágok is valahogy máshogy kerekednek ki az ujjaim közül, mint az eredetin, pedig még csak rajzolom-festem. Kár, de hátha így se lesz rossz. Azért megpróbálom tartani az eredeti arányokat, úgy lenne az igazi.

Birkis

D&G

A Corsoban tudnak valamit...teganp beugrottam a Kerepesi-Thököly sarkán levő üzletükbe, gumicsizmáért. Láttam térdig érő, magassarkút is, de persze bombázókra valót...Khm. Na igen. A gumicsizmák szerintem irreálisan drágák voltak, ellenben a bőrcipők, papucsok jócskán le vannak akciózva. Vettem is egy fehér bőrpapucsot, amit majd akkor hordok a munkahelyemen, ha lehúztam a lábamról a gumicsizmát.

Paradicsom

Tegnap az iszlámról  és a Paradicsomról beszélgettünk Lacival.

Ha a Paradicsom a legboldogabb pillanatok elnyújtása a végtelenbe (és tovább), akkor az én menyországomban napirendi pontok között előkelő helyen szerepelne minden megérkezős pillanat (de ahhoz először távol kell lenni, hogy igazán jó legyen, tehát itt kissé hiányt szenved a teljesség): teljesen mindegy, hogy jövök, vagy várok. Aztán, mikor látom, hogy jól megvannak a gyerekek (ez mondjuk akkor is éppen elég jó, ha előtte nem fojtogatják egymást). Ez mindig több, mint egy egyszerű harmónia: valami születik. 

Abban a percben, ahogy fejtől-lábig, betakaródzva ültünk a csíkos kanapén és labdáztunk a szavakkal, valahogy annyira ott volt minden, olyan teljes egész volt a pillanat, hogy ezt is felvettem a napi teendők közé.

36 (és fél) év távlatából elmondható, hogy mindig szerencsém volt a barátaimmal. Valahogy mindig jobb embereket sodort mellém az élet, mint amilyen én voltam. Rendszeresen megfeledkezem például a "megkérdezem",  "utána nézek", stb. ígéreteimről. Pontosabban: halogatom, mert a legjobb pillanatban szeretek érdeklődni attól, aki segíteni tud (esetleg), hogy "küldetésem" a lehető legsikeresebb legyen. Ez olyan szánalmas.