Összességében elmondható, hogy a világirodalom adós maradt nekem a legfontosabb titkokat illetően. Úgyhogy pl. a Bölcsek kövének elkészítési módja és a szerelmi praktikák ügyében muszáj lesz a ponyvához fordulnom. Mikor feltártam ezirányú bizonytalanságomat autentikus forrásom, Flór hitetlenkedve nézett rám: te nem szoktál romantikus regényeket olvasni? Romana, Julia?! Én mindent azokból tanultam. Hápogtam egy kicsit: mi? hogy én? Ilyeneket? Na ne. (Magamban persze, nem akartam megbántani.)
Ahogy telik-múlik az idő, néha elfog a kísértés: mégiscsak el kéne olvasni egyet-kettőt. Ötven forint a Keletiben darabja ezeknek a nélkülözhetetlen olvasmányoknak. Egyvalami tart vissza ettől. Nem a jó ízlés. A zabálós nő. Néha egy vonaton utazunk. Kb. negyvenéves, rövid hajú, vastag szemüveges, dagi, ápolatlan. Mindig ilyen romantikus füzetkéket olvasgat és habzsol. Nem úgy néz ki, mint a lepedő ördöge. Mi van, ha én is megelégszem ennyivel és ilyen leszek? Inkább a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése