Egyre nagyobbak a kis fióklakók. Már szívesen csavarognának erre-arra, de helyükről még nem mernek kijönni, Nuca meg még nem hordja ki őket, úgyhogy én se forszírozom a kalandokat. Nucára egyébként nagyon büszke vagyok: gondoskodó, de nem túl aggodalmas. Mikor a kölykök a fiókban birkóznak-visonganak, a teraszon ül, feszülten figyel, és dorombol. Nem avatkozik közbe, de rajtuk van a szeme. Minket is egészen finoman és tapintatosan tessékel ki a tárolóból, ha bemegyünk üdvözölni a kicsiket. Készítettem róluk pár képet, de csúnyábbak lettek rajtuk, mint az életben, úgyhogy nem rakom fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése