Mézes-mustáros

Régóta családi kedvenc ez a tésztaétel. Eddig pulykamellel főztük, de szerintem nyúlhúshoz is illik az ízvilága. Most hús nélkül is megfőztem, szerintem teljesen jó. Gyors és ízletes.

Vajon megpároltam két csomag újhagymát (póréhagyma még jobb, de most nem volt), 

fél kiló gombát szeletekre vágtam, 

3 almát felkockáztam

sóval, borssal, tárkonnyal (kakukkfűvel is jó) fűszereztem és együtt pároltam egy kicsit ezeket

3 ek mustárt, 2 ek mézet hozzákevertem

1 ek liszttel és 2dl tejszínnel behabartam

együtt rottyant még egyet-kettőt és kész is.

Ha hússal készül, nem kell bele liszt, mert a hús rostjai között felszívódik a felesleges nedvesség és ilyenkor persze a hússal kezdődik minden. Valami szerényebb ízű sajt illik a tetejére, cheddar, edami, stb. 

Arany Aphrodité - Winand Gábor-Elsa Valle koncert

Az Opus Jazz Clubban voltunk tegnap este Zsoltékkal. Nekem nagy kedvencem Winand Gábor, az első pillanattól kezdve nagyon bejön az a kicsit dünnyögős-bársonyos-fanyar hang, amin és ahogy énekel. Azt tudtuk, hogy a kubai feleségével, Elsa Valle-val koncertezik, de együtt még nem hallottuk őket. Szórakozni akartunk, nem egy hú, de nagyon kifinomult jazzélményre, de valami minőségire. A tegnap esti formációban az énekes házaspáron kívül három fiatal zenész is résztvett: Tzumo Árpád zongorázott, Csízi László dobolt, Orbán György volt a nagybőgős. Én el voltam tőlük ájulva, annyira klasszak voltak: nagyon képzettek, nagyon muzikálisak, nagyon figyeltek, reagáltak egymásra. Na jó, a dobos srác nem annyira, ő nagyon a maga világában élt, de ő is kiváló volt.  

Az est nagy részében Elsa Valle-é volt a főszerep, és ezzel nagyon szépen élt. Róla tudni kell, hogy az orgánuma nem különleges, egy szimpla kubai hang. Nem olyan, mint mondjuk Cesaria Evoráé, akit száz közül is, álmomból felkeltve is felismerek. Egy ötven körüli kubai nő, nagymellű, szélescsípőjű, pont mint a többi. (Mondjuk kurvajó volt a sárga selyemoverallja.) Viszont mint előadóművész, mint csapatjátékos és múzsa elsőosztályú. Az egész lényéből sugárzik a napfény, a zene és a szexualitás. És nem önző! Úgy fordul a zenésztársaihoz, olyan bizalmas és ihlető pillantással, gesztusokkal, amitől azonnal szárnyalni kezdenek. Mindenkinek nemcsak tere, de kedve is volt játszani, improvizálni, nagyon pezsgő-sziporkázó volt a koncert légköre, az egésznek a hangulata. 

Ezekre a pillanatokra mondták a görögök: arany Aphrodité.Mikor úgy érzed, hogy képes vagy önmagad legjobb verzióját nyújtani, a képességeid legjavát. Na ez az, ami nem mindegy, ha csapatban játszik az ember. És ez persze körbejár, mert ő is ezek után tudta a legjobbat nyújtani, olyan felszabadultan énekelni, játszani, bolondozni. És ami a legelképesztőbb volt, hogy a passzív magyar közönséggel is el tudta hitetni, hogy fel tudnak állni és tapsolni, táncolni, bulizni,  na ez a mágia! 

Winand Gábor eleinte teljesen mellékesen, asszisztálva vett részt a koncerten, még a testtartását, az egész kommunikációját is olyan távolságtartónak éreztem, nem akarta elvonni a figyelmet a feleségétől, aki viszont végig pillantásokkal, gesztusokkal, érintésekkel próbálta kiemelni, kontaktust teremteni. Aztán ennek is eljött az ideje és nagyon gyorsan kiderült, mennyire jó párost alkotnak ők ketten a színpadon. Ott volt minden, de harmónia elsősorban, elképesztő, mennyire összepasszolnak, tényleg a borsó meg a héja. Hogy a magánéletükben mi van, azt nem tudom, nem is ide tartozik, de mint alkotó-előadópáros, hibátlanok. Az egész koncert valami egészen fantasztikus volt, annyira feltöltődtünk tőle, hogy minden metrópótlózós, villamospótlózós bumlizás ellenére alig tudunk elaludni, reggelig elbuliztunk volna. Csodás volt!

Cante grande

- Tudod, hogy te voltál a legszebb nő a piacon?

- Tényleg? 

- Tényleg. De ahány balta, kés, fejsze mellett elmentünk, mindet a hátadba tudtam volna vágni, olyan dühös voltam rád. Még egy franciakulcsot is, de akkor már magamon is röhögtem. 

Bizalom

Egy mese van most nagyon a szívemben, ami aktív meseolvasó időszakunkban nagyon megrendített. A kígyókirályfi a címe. Arról szól, hogy egy királynő, akinek nem lehet gyereke, kap két varázshagymát egy nénikétől azzal az utasítással, hogy az esti fürdés alatt hámozza és egye meg ezeket, akkor várandós lesz. 

 A királynő türelmetlenségében az egyik hagymát héjastul eszi meg. Ikrekkel lesz állapotos, de két gyermek helyett csak egyet szül és egy kígyót. A kicsi kígyót kihajítják az ablakon, aki ezután az erdőben nő fel, óriásira. Mikor a királyfi házasulandó korba ér, a királyi párral kikocsikázik,hogy feleséget keressen magának, de az óriási kígyó mindenhol útját állja: addig a királyfi nem hozhat asszonyt a házhoz, míg neki feleséget nem szereztek. 

 Nagy nehezen belátja mindenki, hogy ennek így kell lennie és szépen elkezdik neki egymás után szállítani a hajadonokat, akiket sorban felfal a nászéjszakán. Végül a hoppmester lányára kerül a sor, aki megtudja az anyókától, hogyan kerülheti el a halált: a nászéjszaka előtt tíz inget kell magára vennie és egy lúggal teli vödröt tíz gyökérkefével az ágy alá rejteni. Mikor a fiatal pár a lagziból a hálószobába lép és a kígyó azt mondja: vetkőzz! Levehet egy inget a lány, de csak úgy, ha a kígyó is levet egyet. De a kígyó erre nem képes magától: a lánynak kell nekiesni a gyökérkefével és a lúggal és bőrönként levetkőztetni. Minden réteg bőr után levehet egy inget. Te is egyet, én is egyet. Miután az összes kígyóbőrt lesikálta róla, előbukkan egy csodaszép királyfi. 

 Nem akarom ezt túlmagyarázni, aki valaha igazán bizalmas kapcsolatba lépett bárkivel, az úgyis pontosan tudja, hogy ez pont így megy. Amíg nem hullik le az utolsó kígyóbőr, nem bukkan elő az igazi emberi minőség. Kemény meló, de nincs más út a bizalomhoz.

Vega töltött tök

Saját kútfőből született a recept, és inkább kalandvágyból próbáltuk ki, mint különösebb önbizalommal, de meglepően finom lett, ezért ide is leírom.

A zsenge tököket meghámoztam, a belsejüket kivájtam. A tököket besóztam, a magvas, belső részt félretettem.

Két nagy fej hagymát apróra vágtam, megdinszteltem. Fél kiló gombát ledaráltam és a hagymára dobtam. Sóztam, borsoztam. A tökök kivájt belsejét is hozzákevertem és együtt pároltam. Egy serpenyőben szárazon megpirítottam egy jó marék napraforgómagot és ezt a gombás töltelékhez adtam. Apróra vágott kaprot is kevertem bele és két evőkanál mogyoróvajat. 

Nem kellett neki sok idő, talán negyed óra. Főtt rizst kevertem hozzá és megtöltöttem vele a tököket. Egy kis tejfölt kanalaztam rá, reszelt sajttal meghintettem és így ment a sütőbe. Laci hegyes, erős paprikát karikázott rá.

Irtó finom lett és a töltelékből maradt egy melegszendvicses vacsorára való. 

Spanyolviasz

Boldizsár Ildikó: Hamupipőke facebook profilja c. könyvét olvasgatom. A Metamorphoses nevű meseterápiáról szól, igencsak dióhéjban, mert a könyv egynegyedét a mesék teszik ki, amivel dolgoztak. Mégis megéri megvenni, elolvasni. Ahogy én kivettem, a terápia lényege az, hogy valaki elmegy a terapeutához valami feldolgozandó problémával, aki fog egy mesét, aminek a segítségével az elkövetkezendő 5-10-X foglalkozás során együtt megoldást, de legalábbis utat találnak ennek a problémának a megoldásához. 5-10 ülés egy pszichoterápiában szerintem nagyon kevés, ha ennyi idő alatt segíteni lehet valakin, aki komoly válsághelyzetben van, az csodálatos eredmény. Persze nem szabad lebecsülni a psziché öngyógyító folyamatait: néha elég valakit irányba állítani, aztán önjáró lesz. Szerintem egyébként a módszer egyszerűségében zseniális. 

Az igazán klassz meséket az Élet írta, több generáció rostálta át a tapasztalatain, csiszolgatta, tapasztgatta. Működő, kész mintákat tartalmaznak. Aki beleéli magát, együtt fejlődhet a főhőssel. Sőt: nem csak a főhőssel. Egy jó mesében nincsenek "felesleges" szereplők, akik csak a színesítik a történetet.  Ezenkívül képekben beszél, ami a tudatalattihoz, ahol a döntések megszületnek,  a legjobb út. 

Életem során több olyan mese is volt, ami meghatározó hatással volt a gondolkodásmódomra, értékítéletemre. (Hát persze, hogy megint rólam van szó :D)

EZ, meg EZ, meg EZ, meg EZ és meglepő módon EZ. Na meg az Ezeregyéjszaka meséi, azokat egyszerűen imádom.
Soha nem tudom eléggé meghálálni Anyunak a végtelenbenyúló meseolvasásait. 

Ábrándok

Örökké visszatérő kérdés, hogy kellene élnem ahhoz, hogy tényleg jól érezzem magam. Nem élünk ám olyan sokáig, nem fér bele minden, létfontosságú lenne időben szelektálni a vágyak között. Ezt mindenki tudja, de kevesen élik meg. 

Az a baj, hogy a születésünktől kezdve a családunk, a környezetünk, a média, stb. egy csomó álmot próbál ránktukmálni és egyébként többnyire eléggé gagyi álmokat. Pl. egy rózsaszín műanyag több elemből összerakható Barbie kastély, vagy a szivárványszínű, selymes sörényű póni biztos, hogy nem önmagától lesz csodás, hanem attól a képzelőerőtől, amivel a kislányok színültig töltik. Fiúoldalon is sok hasonló van, és ezekben is az a klassz, amit egy kisfiú belepakol. Bár őket kicsit kevésbé hülyíti a játékipar, nem a cukormáz a meghatározó. Aztán persze mindenki megkapja a magáét. Az még hagyján, hogy vetít a világ, de milyen ócskán. Karib-szigeti álomvilág (ami aztán odaérve cseppet sem mesés), méregdrága ruhák, cipők, táskák, órák, autók, internetre csatlakoztató hűtőszekrény, szex több partnerrel, barátság extrákkal, nagy partik híres emberekkel, ragyogás. De ide tartozik egyébként a munkamánia is, kivéve ha valaki élete álmát valósítja meg, akkor bocsánatos. Csak ne vállaljon az ember családot, amíg tart a nagy buzgalom. Vagy az örök élet, ezt senki ne akarja rámtukmálni.  Nem kell, köszönöm. Hadd éljek úgy, ahogy nekem jólesik, aztán majd meglátjuk.

Mire elérjük az ivarérett kort, de legkésőbb harmincéves korunkra tuti, hogy zsibog a fejünk a sok béna álomtól és mi ezek után megyünk, igazából meg sem kérdezve magunkat arról, hogy kik is vagyunk, mit is szeretnénk igazán. Nem csoda, ha valaki hirtelen meggazdagodik és sokindenre lehetősgée lesz, irtó gyorsan kiég, mert ezeket a talmi elképzeléseket váltja valóra. Az a baj, hogy ezek nem okoznak igazi, tartós örömet, sőt: sok esetben pont ezeknek a megvalósulása szakít el minket az igazi boldogságtól. Körülnézek a saját korosztályomban és elcseszett életeket látok, boldogtalan, fásult embereket. Meg lehet nézni, ki rohan haza munka után, hogy a saját életét élhesse. Nem sokan...

Én most próbálom kitalálni, hogy mire van szükségem, hogyan is szeretnék élni. Nagyon nehéz kiválogatni az ocsút a búzától, de muszáj, sőt: életbevágóan fontos. Mi a saját vágy és mi az, amit csak bekajáltam az évek során? Olyan jó lenne most elvonulni egy kicsit és átgondolni ezt az egész katyvaszt. Ezt legkésőbb a következő szülinapomig ki kell gondolnom.