Egy világon át (Kowalsky meg a Vega)

Tudom, hogy csak erősnek akarsz tűnni
Bántottak már eleget, volt hogy már sírni sem volt erőd
Én nem akartam beállni ebbe a sorba és nem is fogok
Bár szent nem vagyok
De néha hibázunk, nem nagy dolog.
Én nem fogom szédíteni a szíved,
Kalandból a Földanya ölén már így is volt épp elég.
És aljas egy szerep lenne, ahogy vetíteném,
hogy én jobb lennék itt bárkinél…
Ugyan kinél?!

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
át egy világon…

Tudom, hogy csak szépnek akarsz tűnni.
De amit az Istentől kaptál, annál mi lehetne szebb?
Volt, hogy már gyűlöltem magam én is
de változást is csak ajándékba kapunk,
ha arra végre méltók vagyunk.

Én nem tudom szédíteni a szíved.
Én nem mondhatom, hiszen nem lenne igaz és nem lenne szép.
Hogy az egyetlen voltál és leszel,
hiszen testünk csak porból van,
és ami azután lesz, ott mindenki egy.

Mert ismersz, hogy virággal a kezemben,
az tudod nem én vagyok!
És nem bírok sírni sem,
pedig szorít a mellkasom.
Én nem akarok mondani szépeket,
a szavakkal megölném a lényeget.
És nem hoztam, bársony dobozban,
csillogó nemes fémeket.
És nem áll kinn, hófehér
lovak mögött szép hintó sem.
Visszahoztam a tőled kapott világot,
Ami megtanított élni, bár hiányzol.
Már tudom szeretni nem azt jelenti,
Hogy két ember egy igát von,
Hanem a másikat biztatni, repülni
biztatni, repülni, hogy a másikat biztatni, repülni
át egy világon.
Át egy világon.

Anyacsavar

Most, hogy hat év után munkahelyet váltok, elkezdtem kicsit elgondolkodni magamon. Hősnő, vagy megúszós életművész, vagy gyáva nyúl létemre 16 év anyaság után, 35 évesen léptem be a munka világába a friss érettségimmel, totál tapasztalatlanul. Jó sok időbe telt, míg a sok visszacsatolás hatására kialakult, hogy is kellene egy munkahelyi környezetben úgy létezni, hogy komolyan is vegyenek és ne is utáljanak. Ebben sajnos nem sokat segítettek a jótanácsok, pedig volt belőlük bőven. Nem két nap volt, amíg kiszellőzött a tejecskeszag a fejemből. A mostani helyemen úgy hiszem, kedvelnek és elfogadják, amit mondok.

És mégis. Olyan érzelgősek az emberek. De tényleg, szörnyen. Engem itt március 4-én látnak utoljára a leszerelőpapírommal, meg egy rakás sütivel. Szerencsére már jönnek az érdeklődők állásinterjúra. Cukik a kollégák, mindenki mondogatja, mennyire fogok hiányozni, de  ide a rozsdás bökőt, hogy két hét múlva már a kutya se fog rám gondolni. Minél jelentételenebb egy alkatrész a gépezetben, annál könnyebb a helyére egy szabványosat találni és ez egyrészt picit elszomorító, másrészt viszont felszabadító. 

Elnézem az idősebb kolléganőket, akik sok esetben az életüket dolgozták le a cégnél és csak azt tudom, hogy ezt nem akarom.

Kis éji zene ;)

A legkedvesebb limonádéárus

Életművének mottója lehetne: ha az élet citromot ad, készíts belőle limonádét.

Régen is voltak nehéz sorsok és mindenre rá lehet tenni még egy lapáttal. Pl. Rómában rabszolgának lenni. Rómában nyomorék rabszolgának lenni. Rómában Néró császár idejében nyomorék rabszolgának lenni. Ez volt Epiktétosz, akiből először szabad ember, aztán tehetős ember, majd a sztoikus bölcselet egyik állócsillaga lett, akit Marcus Aurelius is Szókratésszel egy sorban említ. 

A boldogsághoz, boldoguláshoz vezető módszere szinte gyanúsan egyszerű: különválasztani egymástól azokat a dolgokat, amik függetlenek tőlünk azoktól, amikben egyedül mi döntünk. Amik a hatalmunkban vannak, azokat gőzerővel csináljuk, amik nincsenek, azokkal kapcsolatban jobb egy lépést hátralépni. Ezekkel kapcsolatban nem lehetnek még elvárásaink se, nemhogy követeléseink. Mi az, ami a hatalmunkban van? 

"Bizonyos dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül alkotunk meg. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és a tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül hoztunk létre.

Azok a dolgok, amelyek hatalmunkban vannak, természetüknél fogva szabadok, semmi sem akadályozza, semmi sem köti őket. Azoknak a dolgoknak azonban, amelyek nincsenek a hatalmunkban, nincs erejük önmagukban, másoktól függenek, egy kívülálló megakadályozhatja vagy elsajátíthatja őket."

"Mindenki fölött az uralkodik, akinek megvan a hatalma ahhoz, hogy megvalósítsa amit amaz akar és elhárítsa, amit nem akar. Aki szabad akar lenni, az ne akarjon és ne kerüljön olyasmit, aminek megszerzése és elhárítása másoktól függ. Ha nem így cselekszik, rabszolgának kell lennie."

Abban van szerintem az igazi potenciál, hogy olyasmire fordítjuk az energiáinkat, amikben csak tőlünk függ az eredmény. Akkor lehetséges a legtöbbet kihozni egy adott szituációból, ha  a nehézségeket alkalomnak tekintjük arra, hogy azok maradjunk, akik vagyunk. 

"Ha valamihez hozzá akarsz fogni, emlékeztesd magad arra, hogy milyen az a dolog. Ha fürödni mégy, vess számot magadban mindazzal, ami a fürdőben történni szokott: lefröcskölik, lökdösik, szidják és meglopják az embert. Sokkal nagyobb határozottsággal fogsz a dologhoz, ha magadban kijelented: fürödni akarok, és magatartásomat is meg akarom őrizni a természetnek megfelelő állapotban. Így járj el minden ügyedben, ha azután valami kellemetlenség ér fürdés közben, ezt a mondást veszed elő: "Nemcsak ezt akartam, hanem a természetnek megfelelő magatartásomat is meg akartam őrizni; de akkor nem őrizhetem meg, ha bosszankodom a történteken."

"Emlékezz arra, hogy színész vagy egy olyan drámában, amilyet a betanítója akar: ha rövidre szabja a szereped, rövid ideig, ha hosszúra, sokáig játszol. Ha a koldus szerepét osztja rád, azt is a természethez hűen alakítsd. Éppenúgy cselekedj, ha nyomorék, uralkodó vagy polgár szerepét osztja rád, mert a te kötelességed az, hogy a rádbízott szerepet szépen eljátszd; a szerep kiválasztása másra tartozik."

"A lényeg, hogy ne feledd, az ajtó nyitva áll. Nehogy a kisgyerekeknél is félénkebb légy, hanem ahogy ők is, ha nem tetszik nekik a dolog, azt mondják, „nem játszom tovább”, úgy te is, ha olyannak látod a helyzetet, mondd azt, hogy „nem játszom tovább”, és távozz! Ha pedig maradsz, hát ne siránkozzál!"

BEG

Még az Oláh Kálmán Trióban láttuk először ezt a csúnya fiút sok-sok évvel ezelőtt. Én csak azt tudtam a koncert előtt, hogy nem nagyon szeretem a dzsezzt. Főleg, ha magyar! Utána meg azt, hogy mégis. Azóta figyelgettük. 

Tegnap aztán Laci kiszúrta, hogy lesz egy koncertje a Balázs Elemér Groupnak az A38 hajón. Van-e kedvem elmenni? Tévéfelvétel lesz, a jelenlétünkkel fizetünk, de pontosan oda kell érni. És mit ad isten...

Szörnyű, hogy mennyire vidéki maradok úgy látszik, örökre. Budapest hídjai? Hm? Meggyőződésem volt, hogy az A38 hajó a Margit-hídnál van kipányvázva. Oh, ez nekem igazán közel lesz a Széll Kálmán (Moszkva!) térről. Perszehogy. Szerencsére nem sokan  látták azt a kétségbesett vágtát, amit lenyomtam a Petőfi-hídtól a hajóig, eléggé dicstelen volt. 

Az utolsó pillanatban estem be a koncertterembe. Így még nem láttam eddig, kb. ötvenen lehettünk ott, lelkes közönség. Nagyon furcsa, vegyes élmény volt. Egyrészt: intim. Másrészt: a kisebb hibák miatti félbeszakított számok újra es újra megtörő lendülete zavaró volt. Mikor végre elaludt a gyerek, és szeretkezés közben, éppen a legédesebb pillanatban egy kis hideg kéz megfogja a bokádat. Utána már nem az igazi. Közben persze érdekes is, ahogy ezek a vérprofi zenészek átlendültek ezen a ponton és teremtettek mégiscsak jó hangulatot. 

A hangszeres zenészeknek csillagos ötös, mindnek. Nagy nevek! Komjáthy Áron, Balázs József, Lakatos Pecek Krisztián, Czibere József...Csodás volt: virtuóz, vicces es megható. Az a kis párbaj, amit Balázs Elemér az ütös Czibere Józseffel előadott nekünk, valami egészen fantasztikus volt. Az énekesektől eleinte nem voltam elájulva, nem értettem: tényleg nem lehetett jobbakat találni?

De aztán jött a (számunkra) meglepetésvendég, Dés László. Becammogott a kis szaxofonjával és hirtelen felfénylett mindenki. Az énekeseknek hirtelen megtelt a mellkasuk is zenével: már nem csupán hangjuk, hanem orgánumuk lett. Nem is rossz. Hogy van ez, hát ilyet is tudtok? Mi ez a varázslat? 

Vega lasagne vagy mi a szösz

Ifjú és tapasztalatlan háziasszonyként a lasagne az első konyhaművészeti büszkeségeim közé tartozott annakidején. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a sajátomnál, amihez az F.Nagy Angéla recept szolgált alapul, még csak rosszabbat ettem. Mióta nem eszünk húst, darált gombával késztem, erről egészen biztos, hogy már tettem fel ide képet is, receptet is. 

Most is erre fentem a fogam, megbeszéltük, hogy Laci bevásárol hozzá. Már hazajöttünk péntek este a falafeles-strudelezős körünkből, mikor kiderült, hogy az én uram átvariálta a receptet: gomba helyett lencsével készteni nem kell félnem, jó lesz. Sőt, már be is áztatta a lencsét. 

Túl fáradt voltam hozzá, hogy igazán kiakadjak, pedig mindig elkap az indulat, ha valaki belevariál a főzésembe kérdezés nélkül, ez nem titok. Lassan ideje lenne ilyenkor átnyújtani a fakanalat a másiknak, de a szülinapjára való tekintettel  ez most nem történt meg.

Ledaráltam egy csomó zellert, répát, fehérrépát.

Némi olajon megpirítottam két fej hagymát, rádobtam a lencsét. Olyan finom, diós illat szállt fel a wokból, hogy azonnal elszállt minden mérgem. Kicsit együtt dinszteltem, hozzáadtam a ledarált zöldségeket, fokhagymát, bazsalikomot, oregánót, sót és hagytam, hogy egy kicsit barátkozzanak. Utána két üveg sűrített paradicsomot, pici cukrot és az egészet beleöntöttem egy római tálba. A sütőben 150 fokon rotyogott olyan 2-3 órát, aztán lekapcsoltam és elmentünk aludni. Másnap reggel én elmentem edzeni, Lacira bíztam a befejezést. 

Kókusztejből és hajdinalisztből egy kis curryvel, szerecsendióval besamelt készített. Pénteken a Népszínház utcai töröknél vettünk nagyon guszta lepénykenyereket, ezzel rétegezte a mártást és a besamelt és némi reszelt goudával. Ja és kethupot tett a tetejére.

A végeredmény egy lasagnéhoz csak nyomokban hasonlító, nagyon finom izé lett. Lencsés-rakottas hogyishívják. Ízletes izé.

Harcsa Veronika-Gyémánt Bálint

A múltkori lelombozó Zagar koncert után kicsit bizonytalanul indultunk el a XVIII.kerületből az Újpesti Rendezvénytér felé. Szerettük volna valami élménnyel kiemelni ezt a napot a szürke hétköznapok közül és pont itt volt este egy jónak ígérkező koncert. 

Vannak ilyen egymásnak teremtett, magyarázatot nem igénylő párosok, mint a fahéj és az alma, a kovakő és tapló (a gomba, nem a bárdolatlan egyén), Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint. És ez tegnap is bebizonyosodott, mert ott minden volt: felszabadult játék, öröm, csibészkedés, és persze két fantasztikusan magas színvonalon játszó zenészember, vagyis inkább: páros. Harcsa Veronikát azért szeretem nagyon, mert nemcsak mindent tud, hanem mindent mer is csinálni a hangjával.

Secondhand (szovjetüdök)

Évek óta nem voltam már az Örkény színházban, pedig mennyire szeretem. Kata (aki mostanában a kultúrfelelős) írt rám egy hete: felszabadult egy jegy erre https://www.orkenyszinhaz.hu/eloadasok/repertoar?view=szinlap&id=1616 az előadásra. Katának jó izlése van, simán ráhagyatkozok bármikor, gyorsan igent mondtam az ajánlatára. 

A Politovszkaja könyv óta más szemmel nézek az oroszokra és a néhai Szovjetunió túlélőire. Mi magyarok kicsit ellentmondásosan hol a legvidámabb barakk iránti nosztalgiával emlegetjük a Kádár korszak éveit, hol arról panaszkodunk, micsoda elnyomásban volt részünk a szocializmus éveiben. Tény, hogy '56 előtt és körül voltak vérlázító, szörnyű események, de meggyőződesem, hogy fogalmunk sincs, milyen poklokon mentek keresztül a Szovjetunió lakosai. Mondasz egy mondatot, ami leír egy eseményt. Azt hiszed, tudod az agyaddal, felfogtad. De nem tudod. Nem tudhatod, milyen egy rémálomban élni a felébredés esélye nélkül annak a biztos tudatában, hogy a gyerekeidre is ez vár. 

Szvetlana Alekszejevics novellái, interjúi lapján készült válogatással kísérlik meg körbetapogatni az elképzelhetetlent Epres Attilával, Csuja Imrével, na és persze az én nagy-nagy kedvencemmel, a zseniális Csákányi Eszterrel és másokkal.

Szerdán este voltunk az Örkényben és én még ma se tudom, hogy tetszett-e, vagy hogy használhatom-e ezt a kifejezést erre a nagyon tömény, erős, kemény anyagra, amit ezzel az előadással kaptam, ez már biztos, hogy egy savanyúcukor: csak forgatom, forgatom a számban, se megrágni, se lenyelni nem tudom, csak nagyon lassan oldódik bennem, fogom fel apránként. 

Hadouk Trio

Ma nincs szöveg, csak zene, pedig lenne miről írni, de nem érek rá. Kiváló ez a lemez, sokadjára hallgatom.

Agymenők

Hirtelen felindulásból rendeltem meg a neten egy metrólépcső melletti hirdetés sugallatára. Olyan jó kis évvégi lazulós anekdotagyűjteménynek tűnt. Az is volt kb.3 oldalig. Utána belecsapott a legújabbkori matematika legmeghatározóbb egyéniségeinek életrajzába, munkásságuk ismeretterjesztő jellegű bemutatásába. Nekem, matek által egy életre beoltott utolsó előtti padsorban bújkáló ellenforradalmárnak több se kellett. Hogy valljam be, hogy nem értem? Ahhoz drága is, meg vastag is, hogy csak úgy félretegyem. Szemet szúr. Hát akkor tartsuk magunkat az aranyszabályhoz, adok 100 oldalt a szerzőnek, azalatt kiderül, hogy egymásra tudunk-e hangolódni. Bevallom, egyik-másik számomra nyakatekertnek tűnő fejtegetésnél nagyon szenvedtem, de aztán elkezdett érdekessé válni, majd teljesen beszippantott a szerző őszinte lelkesedése miatt a könyv tárgyát illetően. Főleg, mert azok a nagy koponyák közül akikről ír, némelyek egyáltalán nem illenek a Sheldon Cooper-féle sztereotípiába, hanem nagyonis tökös, talpraesett figurák. Persze a sztereotípiák már csak ilyenek: kitüremkedik belőlük az Élet. 

Itt van például Edward Frenkel, a farmernadrágos, orosz matematikai csodagyerek, aki 21 évesen lett professzor a Harvardon. Ő az:

Nyilván itt már egy elég tudatos imidzsről van szó: nem csupán platonista, szerelme a matematika, , hanem jóképű, laza és a frizurája is mindig tökéletes. Ami engem megragadott a történetében, az még mindezek előtt volt. Frenkel egy Moszkvától kb.70 mérföldre fekvő iparvárosban, Kolomnában nőtt fel. Saját bevallása szerint utálta  matekot,  fizika, különösen az kvantumfizika izgatta. Aztán megismerkedett a szülei egyik régi matematikus barátjáv
al, aki a kvantumfizika jelenségeinek magyarázata közben megfertőzte a matematika iránti szeretetével. 

A Moszkvai Állami Egyetem mechanikai és matematikai tanszékére szeretett volna jelentkezni, a Mekh-Matra, ami a tiszta matematika egyik nagy világközpontja volt, azonban zsidó származása miatt nem vették fel. Frenkel vigaszdíja egy hely volt a Moszkvai Kőolaj-és Földgázkutató Intézetben, amit Keroszinka néven emlegettek, és akkoriban a zsidó diákok menedékévé vált. De olyan erős volt a vágya a tiszta matematika iránt - beszéli el, hogy átmászott a szigorúan őrzött Mekh-Mat 20 láb magas kerítésén (tényleg csak így lehetett?), hogy bejusson az ottani szemináriumokba. Hamarosan a moszkvai matematika egyik vezető szereplője elismerte rendkívüli képességeit és lehetőséget biztosított a bizonyításukra. És ugyan az egyetemi kilátásai Moszkvában bizonytalanok voltak, csakhamar meghívást kapott  Harvardra, és szovjet kilépési vízumot, így egyike lett az elsőknek a zsidó matematikusok peresztrojka alatti exodusában. Az Egyesült Államokban aztán remekül megtalálta  helyét: nemcsak a tudományos élet egyik sztárja lett ájuldozó diáklányok hadától kísérve (könyvet is írt: Csók és matek címmel, amiben persze a matematika iránti szerelemről vall), de döntő szerepet játszott a Langlands programban, aminek nem kisebb célja van, mint egy nagy egyesítő elmélet kidolgozása, "minden matematika forráskódjának" megtalálása. Szép cél.

Vagy itt van a másik kedvencem: Benoit Mandelbrot, a fraktálelmélet megalkotója. 1924-ben született egy varsói zsidó családba. Az apja kötöttáruval foglalkozott, az anyja fogorvos volt. A család egy leplombált vasúti kocsiban menekült Párizsba a náci Németországon keresztül. Egy melegvíz nélküli Belleville-i lakásba költöztek (Ez a rész akkoriban nyomortelepnek számított.) Az iskolában és a tanulmányi versenyeken kivételes vizuális memóriája és a minden tudást beszippantó agya segítségével aratott. Párizs elestével ő és családja menedéket keresett a Vichy-i Franciaországban, ahol hamarosan szét kellett válniuk. Felvett nevet használva és magát szerszámkésztő inasnak. Lyon felé vette útját, ahol Klaus Barbie orra előtt finomította geometriai képességeit a helyi lyceében.
Ami számomra annyira szimpatikussá tette, az a praktikus hozzáállása: nem a platóni ideákat kereste, hanem a természet és az emberi viselkedés jelenségeit, törvényeit kezdte el matematikai formába önteni. Vannak-e olyan geometriai elvek, amelyek megmagyarázhatják, hogyan lesz a sima áramlásból hirtelen látszólag kiszámíthatatlan turbulencia? Újra és újra csak az egyszerűséget, sőt szépséget találta meg ott, ahol mások csak helyrehozhatatlan rendetlenséget láttak. Az önhasonló formák lényegi érdessége miatt a klasszikus matematika nincs rájuk felkészülve, módszerei jobban illeszkednek a sima formákhoz, pl. a körökhöz. A fraktálelmélet, az érdesség matematikájának alkalmazási területe ennél sokkal izgalmasabb: a turbulencia, a zaj, a káosz, a tőzsde- és devizapiacok.
A klasszikus, tiszta matematika emelkedett és időnként misztikusba hajló módszereivel szemben igénybe vette az IBM segítségét. Állította, hogy világ, amelyben élünk, a bonyolultság végtelen tengere. Mégis tartalmazza az egyszerűség két szigetét: az egyik a sima formák euklédeszi egyszerűsége. A másik az önhasonló érdesség fraktál egyszerűsége, aminek a felfedezéséhez az a vizuális beállítottságából adódó geometriai intuíció kellett, amivel ő szemlélte a létezőket.

De mindennek az előfutára egy élhetetlen zseni, Kurt Gödel volt, aki a nemteljességi tételével új nézőponttal gazdagította a matematikai gondolkodásmódot. Jim Holt Epimenidész, krétai filozófus anekdotája emlékeztet, aki azt mondta: minden krétai hazudik. Csavaros, elegáns formula.
1. Egyetlen logikai rendszer sem képes megragadni a matematika összes igazságát.
2. Semmilyen, a matematika alapjául szolgáló logikai rendszerről nem lehet kimutatni, hogy mentes az inkonzisztenciától.
Más szóval: attól, hogy valami logikus, még nem feltétlenül igaz. Ezért van az, hogy az emberi elme intuíciók révén olyan igazságokig képes eljutni, amelyek a logikai rendszerek számár elérhetetlenek.

Van valami elbűvölő abban a magasabb, ún. tiszta matematikában, aminek a művelőiről szól ez a könyv. Igazából elsősorban a szépség az, amit ezek az emberek keresnek, az ideák világa. Ez valami mély hit: ideák, amik "egyszerűen csak ott vannak" láthatatlanul és arra várnak, hogy valaki körbetapogassa őket a számításaival és kiemelje őket a fényre. Ezért egyes elméletek szinte szentimentálisan érzelmesek. Vagy csak a magyarázatuk az? Galilei jut ezeket olvasva, akitől egyszer megkérdezték, hogy jutott el a csillagászati elméleteihez és azt válaszolta: mély önismeret útján. Szóval előbb-utóbb mindig itt lyukadunk ki: az embernél, az emberinél. Ez a mérték.