Még az Oláh Kálmán Trióban láttuk először ezt a csúnya fiút sok-sok évvel ezelőtt. Én csak azt tudtam a koncert előtt, hogy nem nagyon szeretem a dzsezzt. Főleg, ha magyar! Utána meg azt, hogy mégis. Azóta figyelgettük.
Tegnap aztán Laci kiszúrta, hogy lesz egy koncertje a Balázs Elemér Groupnak az A38 hajón. Van-e kedvem elmenni? Tévéfelvétel lesz, a jelenlétünkkel fizetünk, de pontosan oda kell érni. És mit ad isten...
Szörnyű, hogy mennyire vidéki maradok úgy látszik, örökre. Budapest hídjai? Hm? Meggyőződésem volt, hogy az A38 hajó a Margit-hídnál van kipányvázva. Oh, ez nekem igazán közel lesz a Széll Kálmán (Moszkva!) térről. Perszehogy. Szerencsére nem sokan látták azt a kétségbesett vágtát, amit lenyomtam a Petőfi-hídtól a hajóig, eléggé dicstelen volt.
Az utolsó pillanatban estem be a koncertterembe. Így még nem láttam eddig, kb. ötvenen lehettünk ott, lelkes közönség. Nagyon furcsa, vegyes élmény volt. Egyrészt: intim. Másrészt: a kisebb hibák miatti félbeszakított számok újra es újra megtörő lendülete zavaró volt. Mikor végre elaludt a gyerek, és szeretkezés közben, éppen a legédesebb pillanatban egy kis hideg kéz megfogja a bokádat. Utána már nem az igazi. Közben persze érdekes is, ahogy ezek a vérprofi zenészek átlendültek ezen a ponton és teremtettek mégiscsak jó hangulatot.
A hangszeres zenészeknek csillagos ötös, mindnek. Nagy nevek! Komjáthy Áron, Balázs József, Lakatos Pecek Krisztián, Czibere József...Csodás volt: virtuóz, vicces es megható. Az a kis párbaj, amit Balázs Elemér az ütös Czibere Józseffel előadott nekünk, valami egészen fantasztikus volt. Az énekesektől eleinte nem voltam elájulva, nem értettem: tényleg nem lehetett jobbakat találni?
De aztán jött a (számunkra) meglepetésvendég, Dés László. Becammogott a kis szaxofonjával és hirtelen felfénylett mindenki. Az énekeseknek hirtelen megtelt a mellkasuk is zenével: már nem csupán hangjuk, hanem orgánumuk lett. Nem is rossz. Hogy van ez, hát ilyet is tudtok? Mi ez a varázslat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése