Ifjú és tapasztalatlan háziasszonyként a lasagne az első konyhaművészeti büszkeségeim közé tartozott annakidején. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a sajátomnál, amihez az F.Nagy Angéla recept szolgált alapul, még csak rosszabbat ettem. Mióta nem eszünk húst, darált gombával késztem, erről egészen biztos, hogy már tettem fel ide képet is, receptet is.
Most is erre fentem a fogam, megbeszéltük, hogy Laci bevásárol hozzá. Már hazajöttünk péntek este a falafeles-strudelezős körünkből, mikor kiderült, hogy az én uram átvariálta a receptet: gomba helyett lencsével készteni nem kell félnem, jó lesz. Sőt, már be is áztatta a lencsét.
Túl fáradt voltam hozzá, hogy igazán kiakadjak, pedig mindig elkap az indulat, ha valaki belevariál a főzésembe kérdezés nélkül, ez nem titok. Lassan ideje lenne ilyenkor átnyújtani a fakanalat a másiknak, de a szülinapjára való tekintettel ez most nem történt meg.
Ledaráltam egy csomó zellert, répát, fehérrépát.
Némi olajon megpirítottam két fej hagymát, rádobtam a lencsét. Olyan finom, diós illat szállt fel a wokból, hogy azonnal elszállt minden mérgem. Kicsit együtt dinszteltem, hozzáadtam a ledarált zöldségeket, fokhagymát, bazsalikomot, oregánót, sót és hagytam, hogy egy kicsit barátkozzanak. Utána két üveg sűrített paradicsomot, pici cukrot és az egészet beleöntöttem egy római tálba. A sütőben 150 fokon rotyogott olyan 2-3 órát, aztán lekapcsoltam és elmentünk aludni. Másnap reggel én elmentem edzeni, Lacira bíztam a befejezést.
Kókusztejből és hajdinalisztből egy kis curryvel, szerecsendióval besamelt készített. Pénteken a Népszínház utcai töröknél vettünk nagyon guszta lepénykenyereket, ezzel rétegezte a mártást és a besamelt és némi reszelt goudával. Ja és kethupot tett a tetejére.
A végeredmény egy lasagnéhoz csak nyomokban hasonlító, nagyon finom izé lett. Lencsés-rakottas hogyishívják. Ízletes izé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése