Tegnap, mikor a reggeli úszást emlegettem, támadt Lacinak az az ötlete, hogy menjünk el a Veli bej fürdőbe. Már régen is nézegettük, nekem nagyon tetszett a neten látott képeken.
Cudar idő van: esik, hideg szél fúj. Inkább bekuckózna az ember ilyenkor. Persze engem ez nem nagyon érdekel, ha egy jó kis fürdős program van a láthatáron. Sőt. Annál jobban esik egy ilyen instant wellnes. 3 órás jegyek vannak, mi 9-re mentünk.
A Nyugatitól negyedóra az egész. Kicsit nehezen találtuk meg, mert az Irgalmasrendi kórház belső udvarán van. De azért megleltük. Sose fogom megszokni ezeket a koedukált öltözőket, a trükközést, zuhanyzás utáni kabinbaslisszolást. Ki nem állhatom. Márpedig a legtöbb helyen ez van.
De a Veli bej gyönyörű. Egy nagyobb és két kisebb nyolcszög alaprajzú kő-és téglafalú épület egy-egy élén kapcsolódva, ma már elszürkült, vörösréz kupolával. A szauna-részleg a kórház épületének a része, abból kicsit kiugorva.
A szaunák előtti pihenő fala és teteje üvegből van, nagyon hangulatos és vagány. Kint is vagyok, bent is vagyok. A kavargó falevelek és a kitartóan zuhogó eső kifejezetten melankolikus hangulatot kölcsönöztek a helynek. Talán ez fejezi ki legjobban a hely hangulatát: melankolikus.
A fürdő központi termében egy nyolcszögletű, melegvizes medence van. A világítás szórt, sejtelmes, kicsit festményszerűvé teszi a képet a medencében kisebb csoportokban, párosan vagy egyedül ejtőző testekkel. Mivel a fürdő vizét naponta négyszer teljesen lecserélik, nem szükséges klórozni a vizet. Mivel nincs klórozva a víz, csempe helyett márvánnyal van burkolva, hááát... nem vagyok sznob, de a két burkolat tapintása, érzete ég és föld. Nem csúszó, porózus anyag és persze csodaszép.
A nagymedencén kívül több néhány személyes pici medence is van, különböző hőfokú vízzel és egy jakuzzi. Több kört tettünk a különböző szaunákba, medencékbe és kicsit élveztük a semmittevést.
Mi délelőtt mentünk, mikor egyébként kezelések vannak, ezért az úszómedence le volt zárva, de így is nagyon klassz volt, tényleg pihentető program. Hetykén léptem ki a kötekedő szélbe, éreztem, hogy nem árthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése