Fekete-fehér

Ez anyai örökség nálam, tudom, hogy mások életében látom, érzem és tiszteletben tartom a színeket, csak a magaméban nem. Állandóan méricskélek, mérlegek: mi ez igazán, hol tartunk, mi mennyit ér. Geometrikus formákba rendezgetem a mérhetetlent.

Elmondhatom én ezt? Nem igaz, hogy mindig, de harmincéves korom óta a gyakori szex életminőségem meghatározó pontjai közé tartozott, ez 37 éves koromtól napjainkig volt a legsúlyosabb. Ha összejött, minden probléma könnyen leküzdhetővé vált, ha nem, az egész életem labilissá vált. 

Talán lecsendesedőben van ez a hormonális túlpörgés és jöhet a klimax a hisztériával és a hőhullámokkal? Vagy lehet, hogy pont a a békés klimax vár rám, mert megtaláltam, mi lenne jó nekem, nekünk és nem leszek reménytelenül kiszolgáltatva a rendszernek, monoton munkába beleszürkülni, míg eljön a várva-várt, minden alól feloldozó nyugdíj? 

Persze az is lehet, hogy túl sok libidót öltem a munkába, és most is azon agyalok folyton, hogy kitaláljam és megvalósítsam valahogy, hogy a hobbimból élhessek. 

Általában elmondható, hogy mindenből a minőségit keresem és ha nincs jó, inkább semmi sem kell. Ez a szemlélet érdekes módon nem teszi drágábbá az életet, inkább levegősebbé, könnyűbbé. Nem megyek a kínaiba meg a törökhöz, vagy a kifőzdébe a többiekkel, hanem itthonról viszek ebédet, amiről tudom, milyen gondosan lett elkészítve. Ha a reggeli rohanásban otthon hagyom, elmegyek a boltba és veszek egy avokádót ebédre, vagy egy nagy kefírt, joghurtot. Nagyon ritkán iszom bent kávét mert vacak, de van holland kakaóm és készítek magamnak forró csokit vízzel és egy kis tejszínnel a reggeli pletykálkodáshoz. Az egyetlen gyenge pontom gasztronómiai szempontból a roppanós virsli (sőt ha nagyon fáradt vagyok, a nem roppanós is), efelett bármikor hajlandó vagyok szemet hunyni, de egy jó rántotta még mindig kiüti a nyeregből.

Ez a hozzáállás arra késztet, hogy újra és újra meghúzzam az életem határait, örökösen meghatározzam, kivel hogy is állok éppen, milyen színű, szagú, állagú a kapcsolatunk. Ez persze okoz némi feszültséget, mert mindez nem hallgatólagosan és apró korrekciókkal jelenik meg, mint másoknál, hanem kissé sarkosan, nagy hátraarcokkal tarkítva és a legszarabbul időzítve. Azt akartam írni: nem a legpompásabban időzítve, de ez színtiszta eufémizmus lett volna.

Pilinszky János
Vázlat

"Üss le. A bajuszod tovább nő,
nekem viszont van egy-két olyan emlékem,
hogy pontosan tudom a különbséget
a természetes testmeleg
és a szerelem melege között."

Ezért nem engedhetünk a rutinnak hosszú távon.

Új kedvenc

Nem gondoltam volna, hogy a kedvenc tévés szakácsom Gordon Ramsay lesz. Mindig csak az ordibálós műsorok előzeteseit láttam a TV Paprikán. Leszakadt, vagy le se szakadt alkoholista, ez biztos. Ma lépcsőzés közben merő időtöltésként végignéztem, hogy főz ez az ember. Ahol egyszerűsíthet, ott egyszerűsít, de ahol meg kell adni a módját, ott hagyományos módszerekkel éri el a tökéletes ízt, állagot, semmi sem öncélú.  Bámulatos, ahogy átszellemül az arca a főzés közben. Teljesen harmóniába kerül önmagával. Nem mestere, papja a konyhaművészetnek.

Ha már radírozunk

A hamam a fantáziámban sokáig egy egzotikus, rózsaolajos, párás hely volt, fűtött márványpadlóval. Egyet jelentett az ellazulással, a kényeztetéssel, meg az izmos eunuchokkal persze, mint az Utolsó háremben :)
Hogy a valóság ez a gyévocska, aki úgy a kilencedik perc után kezdi kimutatni a foga fehérjét (de a végén szép tiszta leszel és úgy érzed magad, mint aki újjászületett), vagy ez az élmény, (ami után biztosan fütyörészve ugrándoznék az utcán, mert még élek) ez egészen újkeletű felfedezés. Egy illúzióval kevesebb, egy úticéllal több.

Ami viszont egy nagyon hasznos találmány: a mhakka, ez a kis barázdált agyagkorong, ami a marokkói masszázs hagyományos eszköze:

Gyakorlatilag elnyűhetetlen, a luffával és egyéb dörzskesztyűkkel ellentétben, az olajok nem teszik ragacsossá, könnyen tisztítható. Eltávolítja az elhalt hámsejteket, felpezsdíti a vérkeringést. EGy ezres körüli az ára. Azért vettem, mert székmasszázs közben nem szeretnék a különböző peelingekkel vacakolni, ahogy szerteszét potyognak, de itthon maradt, mert a lányok nagyon szeretik.

Spanyolviasz

Évek óta használom a fahéjas kávézaccot bőrradírként, mert az espresszókávéhoz darált, finomszemcsés őrlemény a belőle felszabaduló olajokkal és a koffeintartalmánál fogva elég tisztességesen rendben tartja a bőrt. 

Nemrég vásároltam a masszőrellátónál vörös szőlőmagolaj-iszapot. Nem nagyon tudtam, mit fogok vele kezdeni, csak azt, hogy valamilyen formában érdemes lesz használni, mert állítólag képes a bőr kollagén-tartalmát helyreállítani, mindenféle jó kis regeneráló hatása van, meg gyulladásgátló hatású is,  meg olyan jó kis könnyű, gyorsan felszívódó kis olaj, mi kell még, ha jön az ősz, meg a hideg szél.

Almán próbáltam ki először, mint szinte mindent. Nagyon fura anyag: szemcsés és olajos, mazsolabor-illata van. Mivel a vörösszőlő magjából készül, a színe sötétbarnás-bordós. Egy az egyben használva kifejezetten nehéz dolgozni vele: tapad-ragad. A bőrről is alig bírtuk lemosni, a lepedő meg egy kilencvenöt fokos mosás után is barna még bizonyos helyeken, jöhet a trisó. Nem kicsit voltam csalódott az első próba után.

Ma reggel kitaláltam, hogy hasznosíthatnám mégis. Nem lesz meglepő.

Kb. 50gramm kávézaccba kevertem egy mokkáskanál őrölt fahéjat. 

Forró vízzel pépet készítettem a keverékből. Hozzáadtam

kb. 1 ek. mézet

1 teáskanál szőlőmagolaj-iszapot

Bármilyen bizarrul is hangzik, annál sokkal borzasztóbb a látvány, mikor az ember ezt használja. Othellóvá, de inkább mocsári szörnnyé változol azonnal. Viszont utána...! A trutyit könnyen le lehet mosni, letörölni viszont nem érdemes, inkább csak finoman leitatni a vizet, hogy az értékes olajok a bőrön maradjanak. Khmmm...egy viszonylag sötét színű törölközővel, mert a vékony bevonat úgy fog, ahogy illik. 

Mégis megéri, mert a bőr babapuhaságú, sima lesz tőle. Egy héten egyszer érdemes használni.

Kiegészítés

Lelkendező beszámolóm után sajnos kicsit árnyalnom kell a képet. Nagyon kevés ember működtet itt mindent, ebből, na meg abból is fakad ez, hogy a vendégek nem igazán vigyáznak a felszerelésre.Minden van, csak semmit nem lehet igazából használni. Ingyen el lehet vinni a bicikliket, de nem működik a fék és nyolcas van a félig felfújt kerekekben. Van biliárdasztal, csak fel van hasítva a posztó és három dákóból egy törött,a másik kettőnek meg kicsorbult a hegye. Van pin-pong asztal, nem is rossz, bár az egyik lábát kicsit ki kell peckelni, az ütők viszont katasztrofális állapotban.Van masszőr, csak szabadságon. Nem kezdtem el ajánlgatni magam, nem ezért jöttünk ide, de egy anyukának azért megmasszíroztam a vállát, aki nagyon el volt keseredve, mert nagyon számított a masszőrre a fájós válla miatt. Van wellness-részleg, csak lezárták, mert a sok esőzés miatt víz alá került valami akna, ahol valami elektromos(?) részleg is van, nem értek hozzá.    Ez az esőzés egyébként is betett:a pavilonok száraz lábbal gyakorlatilag megközelíthetetlenek. Mi azért megközelítettük őket, nagyon is. Úgyhogy Alma egész jól megtanult pinpongozni, a kicsik meg egyre ügyesebben biliárdoznak. Nincs wellness, de a csajok kimentek tegnap pancsolni a Balatonba,mikor kisütött a nap. A szauna azérthiányzik, ez fájópont nekem, főleg, mióta olvastam, hogy az infraszauna 800 kalóriát éget el félóra alatt, ez kb. fele annak, amivel többet fogyasztunk itt, mert kegyetlenül jól főznek. Szerencsére kávé van és remek.

Öszöd

Mégis megérte végigjárni az idióta procedúrákat ezzel az Erzsébet Programmal és eljönni szeptember derekán az öszödi kormányüdülőbe. Mi a kis proliknak fenntartott háromszintes üdülőrészlegen kaptunk egy két fürdőszobás, négyhálós, komplett kis lakosztályt. Kb. 50 méternyire van innen a wellness-részleg szaunával, konditeremmel, medencével - ingyen. Gyógymasszőr masszíroz hihetetlenül olcsón, 3000Ft/óra áron. Én is megyek ma hozzá és kifizetem neki, amit pénteken nekem perkált le egy másik vendég... 

A bárban egy fekete cigányfiú olyan eszpresszót főz, amitől a legnagyobb ínyencek is dobnának egy hátast. 340Ft-ért megmintázza a cappuccinón a tejhabot neked. Mikor kikérdezzük a részletekről, olyan hévvel magyaráz, hogy öröm hallgatni is. Pedig nem is szereti a kávét! Egyszerűen megadja a módját annak, amit csinál.

Animátorok várják a gyerekeket minden nap, reggeltől-estig programokat csinálnak nekik. A mieink már nagyok ehhez, de el tudom képzelni, mekkora élmény ez az ovis-kisiskolás korosztálynak. A csajok így se akarnak hazamenni...

Az ellátásunk kiváló, háziasan főznek, de salátabár is van,  

Elég korán kivetett az ágy, szerencsére. Itt pirkad előttem. Próbáltam elfogadható fotót készíteni a hajnali tóról, de siralmas lett az eredmény, úgyhogy ezt most nem teszem fel. Eléggé fent van a Balaton vízszintje, nem sok híja van, hogy elárassza a szálló saját strandjának ezt a szépen ápolt gyepét. A víz színe valahol a türkiz és a szürke között mozog, az északi parton a hegyek pont úgy burkolódznak pára-köpönyegükbe, mint én itt a takarómba, laptoppal az ölemben. Így nézünk farkasszemet egymással.Vicces.

Szeretem a Balatont, egyszerre van meg benne a nagyság és az otthonosság. Ha végre normálisan megtanulok úszni, jövőre már nem csak a medencében tempózok majd. Az lesz az igazi szerelem!
Olyan kimerült voltam már, és tegnap végre volt kedvem, erőm olvasni. Márait hoztam magammal, gyűjteményt fiatalkori írásaiból. Nagyon élvezem, ahogy meg-megcsillan már az a zseni, akit később megismerhetünk, telve idealizmussal, lelkesedéssel.
Hoppá, hét óra. Megyek a wellnessbe :)

Mi kell hozzá?

Kell a szappan, kell egy olló

Forró víz és vizes korsó

Kell egy éles pengeféle

Kell egy bárány tiszta vére

Kell egy üres edényforma

Kell egy ügyes háziszolga

Ki kiabálja kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy hideg hal a vízből

Kell egy hegyes csont a dögből

Csütörtökről kenyérmorzsa

Harang szóljon a templomba

És a csont akadjon mélyen,

Ne jöjjön ki, amíg én nem

Kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, hogy megtanuljam?

Mi kell hozzá, hogy meg ne unjam?

Mi kell hozzá, hogy elfelejtsem?

És mi kell ahhoz, hogy megszeressem?

Mi kell hozzá, hogy megmaradjon?

Hagyd a szíve hát had szakadjon meg

Ma éjjel nincs segítség

Mi kell hozzá még?

Kell egy út a csillagokba

Reménykedni jobb napokba

Kell egy pont a végtelenbe

És kell, hogy hinni tudjak benne

Kell az ördög, kell az Isten

Két nyomógomb kell a liftben

És kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy ember és kell egy állat

Kell, hogy ott aludjak nálad

Kell a paplan, kell a párna

Elrejtőzni a kisszobába

Kell a tű és kell a penge

Pálinkát kell, önts a sebre

És kiabálni kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, és hol találom?

Csak egy életem és egy a halálom

Mi kell hozzá, és hol kapom meg?

Ha fáj a szív, hát szakadjon meg

Ha nincs a földön és nincs az égen

Túlélni nincs esélyem

A kívánságom, hogy teljesüljön

Hát mi kell hozzá még?

Szeptemberi kóstoló

Én már annyiszor eldöntöttem egy életre, hogy nem megyek ingyenes koncertre. Legalább egy ezerforintos jegyár legyen, ami kiszűri a bámészkodókat a nézőseregből, akkor már van esély egy emlékezetes koncertre. Most nem az érdeklődőkről beszélek persze, hanem az "ingyé van" hozzáállásról, fitymálgatásról.

Ha tegnap tudtuk volna, hogy ingyenes koncertek lesznek a Bókay kertben, biztosan otthon maradunk. Mi csak sétálni mentünk, beszélgetni, mikor meghallottuk a Bókay kertből kiszűrődő Harcsa Veronika számot. Hitetlenkedve néztünk egymásra: ez élő? Lehet? Gyorsan megszaporáztuk a lépteinket, és még sikerült elcsípni egy fél órát a koncertből. 

A verses est óta nem hallottam Harcsa Veronikát élőben, ez már vagy egy éve lehetett? Nagyon sokat fejlődött. Az eredeti karakterét és báját megtartva olyan szép, pontos, kiforrott hangja lett, hogy ihaj. Megérte az amerikai képzést végigjárni, a sok munkát, pénzt befektetni. Egyébként is szerettem, de most már alig várom, hogy vagy koncertjére menjünk, vagy új CD-je jelenjen meg.

A következő meglepetés a Pál Utcai Fiúk volt számomra. Rádióban,YouTube-on hallottam már, de nem mondhatnám, hogy katartikus hatással lett volna rám. Viszont most! Én ilyen jó hangulatú koncerten még nem vettem részt. A nyegle intonáció mögött ott a halálpontos hangszeres tudás és ihlet. Nagyon szeretem, mikor az előadók nem energiatakarékosan állnak a színpadon, hanem felszabadultan, odaadóan játszanak, ezt a közönség is meghálálja és akkor  beindul az az energiaáramlás, adok-kapok, amitől igazán felejthetetlenné válik az egész. Az emberek az esőben táncoltak, ugráltak, nem nagyon kellettek az ülőhelyek. Nem emlékszem rá, hogy valaha lettem volna olyan koncerten, ahol a közönség egyszer visszatapsolja az előadókat, akik aztán egyik ráadást játsszák a másik után: "ezt még eljátsszuk, mielőtt elmennétek" felkiáltással. Nagy buli volt!