Évek óta használom a fahéjas kávézaccot bőrradírként, mert az espresszókávéhoz darált, finomszemcsés őrlemény a belőle felszabaduló olajokkal és a koffeintartalmánál fogva elég tisztességesen rendben tartja a bőrt.
Nemrég vásároltam a masszőrellátónál vörös szőlőmagolaj-iszapot. Nem nagyon tudtam, mit fogok vele kezdeni, csak azt, hogy valamilyen formában érdemes lesz használni, mert állítólag képes a bőr kollagén-tartalmát helyreállítani, mindenféle jó kis regeneráló hatása van, meg gyulladásgátló hatású is, meg olyan jó kis könnyű, gyorsan felszívódó kis olaj, mi kell még, ha jön az ősz, meg a hideg szél.
Almán próbáltam ki először, mint szinte mindent. Nagyon fura anyag: szemcsés és olajos, mazsolabor-illata van. Mivel a vörösszőlő magjából készül, a színe sötétbarnás-bordós. Egy az egyben használva kifejezetten nehéz dolgozni vele: tapad-ragad. A bőrről is alig bírtuk lemosni, a lepedő meg egy kilencvenöt fokos mosás után is barna még bizonyos helyeken, jöhet a trisó. Nem kicsit voltam csalódott az első próba után.
Ma reggel kitaláltam, hogy hasznosíthatnám mégis. Nem lesz meglepő.
Kb. 50gramm kávézaccba kevertem egy mokkáskanál őrölt fahéjat.
Forró vízzel pépet készítettem a keverékből. Hozzáadtam
kb. 1 ek. mézet
1 teáskanál szőlőmagolaj-iszapot
Bármilyen bizarrul is hangzik, annál sokkal borzasztóbb a látvány, mikor az ember ezt használja. Othellóvá, de inkább mocsári szörnnyé változol azonnal. Viszont utána...! A trutyit könnyen le lehet mosni, letörölni viszont nem érdemes, inkább csak finoman leitatni a vizet, hogy az értékes olajok a bőrön maradjanak. Khmmm...egy viszonylag sötét színű törölközővel, mert a vékony bevonat úgy fog, ahogy illik.
Mégis megéri, mert a bőr babapuhaságú, sima lesz tőle. Egy héten egyszer érdemes használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése