Szefárd varázs

Várva-várt találkozó. A Dohány utcai zsinagóga és én, Palya Bea és én, mi, mert persze Lacival mentem. Hál'Istennek, a srác, akitől a jegyet vettem, figyelmeztetett, hogy menjünk időben, mert számozás híján érkezési sorrendben történik a helyfoglalás a karzaton. Bő egy órával a kezdés előtt ott voltunk, legalább kinézelődhettük magunkat. Az első reakcióm: csalódás- nekem a szegedi zsinagóga sokkal jobban tetszik. Szeretek elgyönyörködni a sok apró részletben. Nem mintha a Dohány utcai zsinagóga híjával volna az ilyesminek, mégis...mégis...valahogy az az igazi, talán mert azt ismertem előbb.
Elnézegettük az egyre sűrűbben szállingózó embereket: kin milyen fejfedőt látunk, ki fedez fel több híres embert, stb. Laci kiszúrt magának egy hatvan-hetven körüli termetes öregurat, akit legszívesebben hazahozott volna nagypapának. (Persze a sajátjának, a gyerekeknek van elég.) Elvitatkozgattunk azon, vannak-e itt szép zsidó lányok. Meglepődve vettem tudomásul, mennyire különbözőek a fogalmaink arról, mi a szép és hogy milyen is a "tipikus zsidó lány". Akire nézve Kertész is azt gondolná: de szép zsidólány! Mint a Kaddisban. Lucia Brawley nem ült a padsorokban, de valóban sok szépet láttunk. Csak a történeti hitelesség kedvéért jegyzem meg, hogy Laci Hebron rózsájaként emlegetett egész este. Khm. (Hervadó virágszál.)
Nade. A koncert, ugyebár. Mivel tegnap volt a Zsidó Nyári Fesztivál megnyitója, egy rövidke bevezető után Korcsolán Orsolya eljátszotta a Fesztivál hivatalos szignálját, a Szól a kakas már-t. Nekem nem igazán tetszett, túldíszítettre sikeredett. Szerintem. Egyébként méltatom őt, szerintem tehetséges és szépen hegedül, bár semmi új.
Palya Bea és társai viszont élőben is lenyűgőzően hatottak - nem csak ránk: az egész hallgatóságot sikerült lebilincselni, megnevettetni, még némiképpp meg is lett énekeltetve a jónép. Sajnos a magyar közönség nagyon passzív: ha majd kiugrik a bőréből, se lehet némi tapson (és vastapson) kívül egyebet kihúzni belőle. Sokáig az ütemes tapson és a talpak dobogásán kívül nemigen lehetett a közös öröm jeleit felfedezni, de az áthatolhatatlan közép-európai szégyenlősség szépen feloldódott a koncert végére és a közönség együtt énekelt, kurjantgatott az előadókkal.
A kobzos fiút sajnos egyáltalán nem láttam, viszont Dés Andrást nagyon megszerettem: igazi csapatjátékos - annyira figyelt P.Beára, benne volt minden játékban és ő is kezdeményezett. Nagyon jó fiú, kicsit túlságosan is az, talán ezért nem éreztem egyenrangú félnek, de majd kialakul: alázat nem rossz kiindulópont egy fiatal zenésznek, míg rájön, mi is az, amit csak ő tud véghezvinni.
Palya Bea meg fantasztikus volt: nem csak az ének tudása, hanem ahogy a szívéből, lelkéből énekel: bátran, jókedvvel, szeretettel.
Feledhetetlen élmény volt.

Ma

Olyan fáradt vagyok.
A mai illatok: cefre, összetaposott, túlérett ringló - baracklekvár, lonc és frissen sült kenyér.

Valami Veszprém-környéki faluban lakó autista kisgyerek anyukája éhségsztrájkba kezdett, mert a helyi óvodába nem hajlandóak felvenni a gyerkőcöt, Veszprémbe kellene járnia vele naponta. Mivel ezt nem tudja megoldani, büntetéssel fenyegeti az önkormányzat. A polgármester elegánsan közölte, hogy a szülőnek szíve joga éhezni, de ettől csak rosszabb lesz a helyzete, mert veszélyezteti az egyedül hagyott gyermekeit.

Tartalékok a testben

Nálunk pedig egykezű postás hordja ki az újságokat.

Charleston -ez milyen aranyos video

Pár hete rászoktam, hogy a Déri Miksa utca felé megyek reggel, mert valahonnan a 4-6-ban második emelet körül valaki swinggel ébred. Bearanyozza a napomat.

Barátság

Mostanában kezdek rájönni, milyen fontos a családnak a baráti kör, illetve több baráti kör, aminek a metszéspontjában mi állunk.

Egyrészt: mindenki elnézőbb a másik családjával szemben, ezzel kijavítják a türelmetlenségből eredő hibákat. Nem azért, mert az illető jobb ember. Azért, mert a másik családdal nem neki kell élnie, ezért az akár tökéletlen is lehet. Mellesleg: ez egy egészséges nézőpont, ami belátásra késztet és gyógyít.

Másrészt: minden új barát új nézőpontokat ad a túlzott közelségtől elhomályosult szemeknek. Én rengeteget köszönhetek Neked, Tünde, mert általad értettem,láttam meg egy csomó mindent Lacival kapcsolatban, amiktől azelőtt kiakadtam.
A koedukált munkahelyek legfontosabb előnyének is ezt tartom: az ember megfelelő távolságból szemlélheti a másik nemet. Nagyon aranyos volt, ahogy Laci rácsodálkozott a neki szimpatikus kolléganői gyengéire: nahát, nekik is van ilyesmi?

Szalajka-völgy

Eger

Jelentem, megérkeztünk. Nem indult valami ígéretesen az egri kirándulás: Alma bekapott valami jó kis echovírust, végighányta a szombatot, és vasárnap is elég gyenge volt. Zsófi vasárnap lett rosszul (nem hányt, viszont nagyon fájt a feje) + lelki válság. Az elkövetkezendő három napra lehűlést és esőket jósoltak. Már kínunkban röhögtünk azon, vajon hogy tudtuk a nyár legcsapadékosabb napjait hónapokkal előre lefoglalni. (Ugye Sopron is.)

Hétfőn hál' Istennek szép volt az idő. Bejártuk a belvárost, elvittük a gyerekeket a várba. A felszín is tetszett, de Laci a kazamatákban érezte magát igazán jól: ahogy egyre mélyebbre szálltunk a föld alá, úgy lett egyre enyhébb a szénanáthája. Fényképezgettünk, de a fotók nagy része eléggé túlexponáltra sikerült. Jellemzően meg se fordult a fejemben, hogy valaki átállította, azt hittem, én fotózok bénán. (Pedig dehogy...)

A szállásunk kellemes meglepetést hozott: ízléses volt, jól beosztott terekkel, kényelmes bútorokkal. A gyerekek nagy örömére mi külön aludtunk.

Másnap a Szalajka-völgybe kirándultunk. Kisvasúttal felmentünk a Fátyol-vízeséshez, onnan gyalogoltunk le. Szerencsére reggel adtam a kicsikre dzsekit, és Ákos is hozott esernyőt, mert az eső folyamatosan szitált. Persze ez egyáltalán nem zavart: csak úgy ittuk magunkba a sok szépséget. (Dóri kérése: Apa, egyszer jöjjünk el nyáron is!)

Mielőtt vonatra szálltunk volna, megtekintettük a panoptikumot is, ahol középkori kínzószerszámokat és azok használatát mutatták be viaszbábukon. Nem nagyon rázta meg a gyerekeket: elökörködtek az egészen.

Este Makám koncertre mentünk volna a park zenepavilonjához, de a rossz idő miatt (aminek addigra már se híre, se hamva nem volt) elmaradt. Viszont a hoppon maradt nézők között álldogált Laci egyik AVX-es ismerőse is, akire nem is számítottunk, mert hogy természetvédelmi őr a Bükki Nemzeti Parkban, ki gondolta volna, hogy ráér. Megörültek egymásnak és jól elbeszélgettek, amíg mi a parkban sétálgattunk, nézelődtünk. Érdekes, hogy egy ilyen kis városnak, mint Eger, milyen gyönyörű, levegős, ősfás parkja van. Igazi találkahely: sok nagyobb és kisebb tér alkot egy teljes egészet, sok a pad, szökőkút, tavacska. Jut hely a gyerekeknek, a kutyáknak, a szerelmeseknek, időseknek.

Szerdán délelőtt indultunk vissza. Mit mondjak, a hazafelé vezető utat mindig szívesen megspórolnám. Most különösen: a Keletiben állandóak a késések, sőt: egyes járatok egy az egyben ki is maradnak. A vonatokat nem írják ki, csak az utolsó percben, akkor lehet rohanni a hátulsó vágányokhoz, mert a bejárathoz közeliekből a nemzetközi járatok indulnak. Persze nem érdemes eleve hátra menni, mert ha mondjuk a kettes vágányhoz mégy és a vonat a tizenkettesről indul, akkor az U-alak másik szárához vagy a vonatokon át vágtathat a család, vagy megkerülhet iaz egész pályaudvart és lekésheti a vonatot. Na mindegy. Ja, Laci úgy időzített, hogy a Vateráról megrendelt Camping biciklit is ide hozták, úgyhogy egy úttal vihettük is haza. Míg Gyömrőre értünk, melééült egy két év körüli kisfiú és végig símogatta, tapogatta.
Olyan jó volt hazaérni. Azt hittem, hogy a tip-top panzió után kényelmetlenül fogom magam érezni a takarítónőért kiáltó otthonunkban, de nem így volt. Egyáltalán nem zavartak ezek a dolgok. Viszont a pedáns rend megihletett, csak a mai napra vártam, hogy Laci dolgozni menjen, ma szépen kitakarítok. Most ezt elküldöm, aztán teszek fel néhány képet.

Tündének:)

Azért a víz az úr...

Ma a barátommal elvittük Editet biciklizni. Először csak Monorig mentünk, itt megálltunk inni, majd feldobtuk, hogy mit szólna, ha elmennénk Gombáig. Vérszemet kaptam, és megpróbáltam rávenni a társaságot, hogy ne csak Gombáig, hanem Úri-ig menjünk el, ugyanis a kedvenc útvonalam a két település között van, igaz, ez a létező legkeményebb útvonalunk is. Ricsi józanabb volt, rögtön mondta, hogy Monortól Gombáig is szép kis dombok vannak, elég lesz ez most az Editnek. Hagytam magam meggyőzni, és elindultunk. Edit valahol kicsit lemaradt, mi a Gomba táblánál megvártuk, majd pár perc pihenő után elindultunk visszafelé. Monoron ismét megálltunk wgy kávé, ásványvíz felfrissített minket, aztán irány haza. A visszaút elég nehezen ment a drágámnak, viccelődtem is vele eleget, hogy "habár felül a gálya..." :)
Mire hazaértünk alig 38 km-t tettünk meg, de be kellett látnom, hogy a barátomnak igaza volt, hogy fokozatosan kell terhelni. Megbeszéltünk, hogy legközelebb Isaszegre megyünk Edittel, mi pedig még a hónapban, vagy szeptember elején elmegyünk egy egész napos túrára valahová.
Múlt héten csütörtökön megleptem anyukámat, eltekertem hozzá Budakalászra. Másnap ebéd után jöttem vissza. Egy út 50 km, szinte végig Bp.-en. Nem ez lesz a kedvenc útvonalam.

Asztalunk, ágyunk...

Kicsit színesedik a blog: Lacit is meghívtam társszerzőnek.
Üdv!

Laci aktuális kedvence

http://www.youtube.com/watch?v=e348n660zrA&feature=related meg ez is.
Nagyon becsülöm azokat, akik hajlandóak a ma zenéit megírni.

Henna

Hosszas nekifutás után vettem 400gr hennát. Nézegetem, szagolgatom. Holnap veszek hozzá eukaliptusz olajat és indulhat a hajfestés.

Csillag vagy fecske - Kispál

Vérszemet kaptam.

Most múlik pontosan

A klip nem tetszik, a többi jó.

Aranykor

Quimby

Ezt úgy szeretem.

Kontraszt

Olyan régóta szeretnék arról írni, mennyire szeretek ingázni Budapest és Gyömrő között. Elkezdem, aztán majd kijavítom. Szeretem, ahogy az egyik helyszín és életforma kihangsúlyozza a másikat.

Reggel összekapom magam és felszállok a tömött vonatra. Megérkezem a Keletibe és hirtelen kinyílnak a terek. A Blahától a Bérkocsis utcáig végiggyalogolok a József körúton. Az üzletek előtt slaggal mossák a járdát. Minden hűvös, nyugodt és tágas.
Beérek a munkahelyemre, kinyitom az ablakokat és hallom, érzem, ahogy a város felpörög: lassan minden megtelik kukaszaggal, benzingőzzel, zajjal. Mindennek egyformán szürke és émelyítő szaga lesz, mindent egybemos az állandó moraj. Mire felszállok a hazafelé tartó vonatra, már kibírhatatlannak érzem.
Mikor megérkezem, minden megelevenedik. Mindig más fogad: Télen télszag és füst. Tavasszal elkezdenek énekelni a madarak, és minden megtelik az ébredező föld és az éppen virágzó növények illatával: nárcisz, jácint, bazsarózsa és jezsámen. Utána rózsák és az utcákra ültetett gyümölcsfák, ahogy termőre fordulnak, folyamatosan változnak. Mire eljön az augusztus, a lehullott, széttaposott gyümölcs meggyborillata és a petúnia uralja a levegőt.
Ebben az örökös megújulásban elevenedek meg naponta én is.