2009. augusztus 1., szombat

Kontraszt

Olyan régóta szeretnék arról írni, mennyire szeretek ingázni Budapest és Gyömrő között. Elkezdem, aztán majd kijavítom. Szeretem, ahogy az egyik helyszín és életforma kihangsúlyozza a másikat.
Reggel összekapom magam és felszállok a tömött vonatra. Megérkezem a Keletibe és hirtelen kinyílnak a terek. A Blahától a Bérkocsis utcáig végiggyalogolok a József körúton. Az üzletek előtt slaggal mossák a járdát. Minden hűvös, nyugodt és tágas.
Beérek a munkahelyemre, kinyitom az ablakokat és hallom, érzem, ahogy a város felpörög: lassan minden megtelik kukaszaggal, benzingőzzel, zajjal. Mindennek egyformán szürke és émelyítő szaga lesz, mindent egybemos az állandó moraj. Mire felszállok a hazafelé tartó vonatra, már kibírhatatlannak érzem.
Mikor megérkezem, minden megelevenedik. Mindig más fogad: Télen télszag és füst. Tavasszal elkezdenek énekelni a madarak, és minden megtelik az ébredező föld és az éppen virágzó növények illatával: nárcisz, jácint, bazsarózsa és jezsámen. Utána rózsák és az utcákra ültetett gyümölcsfák, ahogy termőre fordulnak, folyamatosan változnak. Mire eljön az augusztus, a lehullott, széttaposott gyümölcs meggyborillata és a petúnia uralja a levegőt.
Ebben az örökös megújulásban elevenedek meg naponta én is.

1 megjegyzés:

Alma írta...

jól csinálod!