Malőr

Mi rosszabbat tehetett volna Moktezuma, mint hogy egy tál vérrel és emberhússal fogadja Cortést? A legnagyobb ajándék egyben a legszörnyűbb tabu, a hezitálók előtt is igazol minden további kegyetlenséget. Másrészt: semmi jelentősége. A spanyolok akkor is felszabdalták volna az indiánok hasát az aranyért, ha másképp köszöntik őket.

Pech és mázli

Laci ma fogott Gyömrőn egy körözött bűnözőt.
Éppen az anyukájával telefonált (és járkált, szokása szerint), mikor hallotta, hogy Ében nagyon ugat. Látta, hogy átszalad egy fickó a kerten, átugrik a kerítésen a hátsó szomszédba. Megsimogatta Berci kutyus fejét és kiugrott a másik kerítésen. Laci befejezte a beszélgetést, bejött a rendőrigazolványáért, zoknit, cipőt vett, kihozta a tárolóból a biciklit és utánaeredt. A következő utcában mondták, hogy beugrott egy kertbe, ahol cigányok laknak, és kérte a tulajt, vigye ki az állomásra. Mikor látta, hogy hiába, továbbszökött. Laci a Wekerle utcában talált rá, amint egy árokban, egy bokor alatt telefonált. Rögtön elismerte, hogy lopott, eldobta a táskát és megpróbált meglógni. Némi huzavona után Laci a földre vitte, a hátára térdelt és egy járókelővel hívatta a rendőrséget. A rendőrök alig hittek a fülüknek: sértett éppen a gyömrői őrsön tett feljelentést, mikor Laci telefonált. Míg a piacon vásárolt, kiszúrták a kocsija kerekét. Míg javította, a fickó kiemelte a kocsiban hagyott táskát és elszaladt. (Ezt "trükkös" lopásnak hívják.)
A pasasnak négyoldalas priusza volt: lopás, betörés, orgazdaság. Micsoda pech egy rendőr kertjén keresztül menekülni. Laci kommentárja: "szerencséje, hogy semmit nem taposott le".

A dialektika halála

Hérakleitosz szerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba. Osho még tovább megy: egyszer sem léphetünk ugyanabba a folyóba, mert közben is változik. Egyikük sem ismeri M.-t.
Kolléganőm, M. a dialektikus gondolkodásmód élő cáfolata. Az ő emlékezete az élet -számára- megrázó pillanatait szárazjéggel dermeszti meg, és ebben a bizarr galériában kalauzol minket nap, mint nap. Régvolt elődeim minden baklövését kívülről fújhatnám, ha nem untam volna már régen halálra. Külön szobában találhatók a sérelmek, annak bizonyítékaként, hogy a rendőrök nem veszik emberszámba a közalkalmazottakat. Innen nyílik a férfiemberek által elkövetett tiszteletlenségek és aljasságok tárlata.
Amiről a sci-fisták csak álmodnak, azt én naponta átélhetem: a Segédhivatal feliratú ajtón át egy időhurokba léphetek és élhetem az életem minden hétköznap fél nyolctól négyig.
Köszönöm, M.

Szabiiii

Hosszú hétvégém lesz, Szent György napjára való tekintettel. A gyerekek ugyanúgy mennek iskolába, sőt: Zsófi és Dóri kifejezetten kérte, hadd maradjanak napköziben. Nagy élet van ott délutánonként.

Zavarbaejtő ez a sok szabadidő. Biztosan a kalitkás elhülyülés első jele.

Sose értem...

hogy mi az oka a hullámszerűen Rádtörő kisebbségi érzésnek. Fényévekkel okosabb és eredetibb vagy az általam ismert ún. értelmiségieknél. Ezt nem a hugica mondja.

Itt is egy

Tartóshulla

Fodrásznál voltam, már megint. Nagyon untam már a nyomi, lapos hajamat, úgyhogy bedaueroltattam és kicsit íveltebbre vágattam a hátulját, hogy dúsabbnak tűnjön. Bevásárolni indultunk, mikor Laci megállt és megkérdezte: nem kérdezzük meg, van-e szabad időpontja mára a fodrásznak? (Már a múlt héten beszélgettünk róla, hogy valami új frizurát szeretnék. Pontosabban: egyszerűen csak valami frizurát szeretnék, az össze-vissza vágott hajam helyett.) Besuvasztottak egy melír meg egy vágás-csavarás közé. Egy leendő szomszédom csavarta be a hajamat- a csaj hamarosan a Bimbó utca elején készülgető házba fog költözni.

Szabadság

Csak azért írom le, hogy el ne felejtsem: a múlt héten egyszer blattyogtam hazafelé munka után. Egy tuja mögül valami kopogást hallottam. Egy növendék lovacska kocogott el mellettem, de olyan fejjel, mint aki azt mondja: nincs itt senki. Nem láttál. Félelmetes volt, ahogy egy forgalmasabb út felé indult. Egyre babonásabb vagyok.

Káprázat

Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part, s tenger összevegyül,

s együtt, egymás partján heverünk; -
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; -

vagy felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerűen
lüktetnek, és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; -

vagy mit tudom én!… Részeg vagyok,
hunyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc -

óh, gyúló lánghalál! - Elégtek, szavak? -
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltűnünk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.

Hős

Itt a darázsirtás szezonja, Laci is nekigyürkőzött, hogy megelőzze a fészekrakást. Jelszava:
" A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz"... a vessző helye percenként változik.

Érzékek

Mindig akkor szembesülök az érzelmi hiányosságaimmal, mikor tangót hallgatok. Hirtelen elöntenek az érzelmek, és elkezdenek érdekelni az emberek, de igazán, nem csak udvariasságból. Kifinomodik a szaglásom, de annyira, hogy a kóla illatát megérzem a hátsó szomszéd kertjének a túlsó feléből, látatlanban meg tudom mondani, ki ment végig a folyosón, stb. Múló állapot és kicsit félelmetes is, szédítő. Mint szeretkezés után.

Stellata

Kinyílt a csillagvirágú magnólia. Sajnos évente csak pár napig virágzik, de érdemes rá várni. Porcelánfehér szirmai vannak és olyan, de olyan illata, amihez foghatót még sehol nem szagoltam. Talán a rózsához hasonlíthatnám, de annál sokkal légiesebb. Nincs benne semmi csavar, semmi érzékiség, mégse unalmas, frigid illat, hanem a saját jogán szép, teljesen magától értetődően.

Korrektúra

- Szia, csak azért hívlak, mert véletlenül egy határozatot adtál az irattáros anyaghoz, de itt az van, hogy a két helyre kell küldeni. Hozol le még egyet?
- Nem én hibáztam.
- ???
- Drága jó főnökünk minden határozatot bekéret magához, és belejavítgat. Én kijavítom, és akkor nyomtatok belőle két példányt, és az kerül le hozzád. Az történhetett, hogy most valamiért nem javított bele , ezért a titkárnő azt hitte, ez a végleges és levitte az irattáros anyaggal.

10 évvel később:

- Szia, te vagy a rendszergazda? A nyomtatóm Times New Romanben az "ö"betűt feljebb nyomtatja. Csinálj már vele valamit.
- Az egy tizenöt éves nyomtató. Ki tudja, honnan kukázták ki a rendőrséghez. Válts betűtípust, ott a Courier például. Azért ez nem a Népszabadság.
- Nem váltok. Times New Romanben írok, 13-as betűméretben.

Ez utóbbi egy operatív nyomozó volt... Rugalmas, alkalmazkodó, észrevétlenül csalja hálójába az alvilág nagyágyúit, nyilván.
A túl hosszú szolgálati idő ezt teszi a konstruktív gondolkodással, ha nem vigyáz az ember.

Denevér

Tegnap hajnalban ezt álmodtam: Mártiéknál voltunk, de csak mi ketten voltunk a lakásban, a többiek elmentek fagyizni, vagy sétálni. A nyitott ablakon berepült egy kis denevér(nagyobb, mint a képen). A kezemre hívtam, ahogy Pindúrt szoktuk. Ő ideszállt és hagyta, hogy a tarkóját vakargassam, aztán hozzám bújt, befészkelte magát a könyökhajlatomba. Olyan puha és pihés volt, mint a papagáj-kebel, mint az indiai mesében. Kitört a vihar, és mi átszaladtunk a lakótelepi lakásból a kertben álló kisházba, mert a panelen simán átfújt a vihar. Nem volt komoly az egész, ők már megszokták, csak a kis denevér miatt rohantunk át, hogy biztonságban legyen. A többiek is megjöttek.
Olyan jó álom volt, egész napon át melengetett az emléke. Elfelejtettem volna, ha nincs a füzet.