Denevér

Tegnap hajnalban ezt álmodtam: Mártiéknál voltunk, de csak mi ketten voltunk a lakásban, a többiek elmentek fagyizni, vagy sétálni. A nyitott ablakon berepült egy kis denevér(nagyobb, mint a képen). A kezemre hívtam, ahogy Pindúrt szoktuk. Ő ideszállt és hagyta, hogy a tarkóját vakargassam, aztán hozzám bújt, befészkelte magát a könyökhajlatomba. Olyan puha és pihés volt, mint a papagáj-kebel, mint az indiai mesében. Kitört a vihar, és mi átszaladtunk a lakótelepi lakásból a kertben álló kisházba, mert a panelen simán átfújt a vihar. Nem volt komoly az egész, ők már megszokták, csak a kis denevér miatt rohantunk át, hogy biztonságban legyen. A többiek is megjöttek.
Olyan jó álom volt, egész napon át melengetett az emléke. Elfelejtettem volna, ha nincs a füzet.