Gyengéd anyai hang a SPAR-ban:
"Ne legyél erőszakos, kisfiam, mert megrugdoslak."

Odi et amo

Sose tudom eldönteni, utálom, vagy szeretem-e Nietzschét. Nagyon ellentmondásos figura: provokatív, pökhendi és erkölcstelen, hogy lehet, hogy közben néha mégis mélyen erkölcsös? A birodalom, amit az "igazságaiból" épít, összességében embertelen. Bolond, na. Néha mégis megigéz.

Nekem ez a gyengém: a nyelv, a szavak. Nem csak a szép szavak, hanem a nyelv egész spektruma. Ha valaki valamit elég frappánsul fogalmaz meg, nálam már félig-meddig nyert ügye van. Felületes vagyok, tudom.

Pénteken történt velem valami, ami rávilágított erre a kissé ambivalens viszonyra. 

Az esti jógaórák nyolckor kezdődnek. El lehet képzelni, hogy péntek este nyolcra milyen lelkiállapotba kerül az ember: legkevésbé sem a kapcsolódásra, beszélgetésre vágyik. Nyújtsuk meg jól a tagjainkat és menjünk haza! De hát ez a Viki mostanában mindenféle különfeladattal színesíti az órákat...Most ez volt: párokba ültünk, törökülésben és megfogtuk egymás kezét. Minden párban volt egy "mesélő" és egy "hallgató". A szemkontaktust folyamatosan tartva a "mesélőnek" 5 percen keresztül szavak nélkül, csak a szemeivel el kellett mesélnie azt, ami a legjobban foglalkoztatja, amit szívesen elmondana valakinek. Megrázó élmény volt, sírtunk is. Megkockáztatom, hogy ezt a két embert, akivel párba kerültem, jobban megismertem ezalatt az 5 perc alatt, mint a többieket két év alatt, pedig másokkal már viszonylag sokat beszélgettem. 

Ez az élmény kicsit távolságtartóbbá tett a szavak mágiája iránt.

El cant dels ocells

Tegnap megnéztük a Jackie c. filmet, amiben volt egy betét Pablo Casals 1961-es, White Houseban adott koncertjéről. Mindig megborzongok, ha hallom a csellójátékát, annyira kifejezően, sajátos ritmusban játszik.  

Nagyon elgondolkodtató az az irány, ami a kézírás oktatásának háttérbe szorítását támogatja. Magam is a számítógépen, telefonon pötyögök a legtöbbet, mert muszáj. De pontosan érzem a korlátait: mire végre megírok valamit, ötször átfogalmazom. Nem megtermékenyítő, mert funkcionális és nem gyönyörködtet. Nem jut eszembe róla semmi. Még a csúnya, vagy megcsúnyult kézírás is elgondolkodtat magunk felől, még az is a személyiségfejlődésünket támogatja, szemben a klaviatúrán pötyögéssel, ami uniformizál. Miről beszélek? Erről:

Sokat gondolkozom mostanában a bátorságról, kiállásról és az egyéniségről. Annyira unalmasnak és megalkuvónak, valami szörnyen kicsinek és kicsinyesnek érzem a mai embereket. Milyen szánalmas az ügyeskedésük, ahogy mindent "okosba" oldanak meg. Bolond manapság, aki felelős pozíciót vállal, mert egészen biztos, hogy elvtelen kompromisszumokra kényszerül. Magányos műfaj az ilyesmi. 

Annyira fojtogató ez az egész rendszer, amiben élünk. És hol van még az igazi diktatúra! És milyen gyorsan, pillanatok alatt áll vigyázba minden, ha úgy alakul. A most megalkuvók közül lesz-e olyan, aki felébredve, a saját érdekeit hátrahagyva a maga eszközeivel ellenszegül? Ha másra nem is, arra lesz-e bátorsága, hogy ne álljon be a sorba? Van még emberi nagyság? 

9 növény, ami nemhogy bármit, még engem is túlél

Íme a túlélők csapata a siralomháznak nevezett ablakpárkányon. Azért merek egy bejegyzést szentelni ennek a témakörnek, mert büszke vagyok arra, hogy növénygyilkosból, sőt: növény-sorozatgyilkosból ennek a 9 szobanövénynek a tulajdonosává léphettem elő. A képeken látható, hogy azért rögös volt ez az út, és még nincs vége: felkopaszodott szárak, itt-ott barna levelek jelzik, hogy ide igazi Rambo-félék kellettek. Akárhogy is, az ablakpárkány tele van növényekkel, akik nemcsak hogy túlélték a hektikus öntözési szokásaimat, de vadul virágozni kezdtek. Nem tudok növényül, lehet, hogy ez már a hattyúdaluk? Remélem, nem.

Zámia

 Törpe anyósnyelv 

Ez valami extra vitalitású pozsgás, nem leltem a nevét...

Kövirózsa

Ez korallvirág, ilyen különleges virággal

Lila levelű izé, az elsők között kaptam, több, mint egy éve

Ez meg a lilalevelűnek a virágja, még bimbósan

Aloe vera

Nemtommi, az OBI-ban vettem, mert cuki.

A legújabb testamentum

Ha valaki még nem látta volna...

Egy lelkendező filmkritikus: http://filmmanias.eblog.hu/kritika-legujabb-testamentum-the-brand-new-testament-2015-14276

Meg még egy: https://www.filmtekercs.hu/kritikak/szep-uj-vilag-szuletik-a-legujabb-testamentum

Mit is tehetnék még hozzá? Talán azt, ami külön öröm volt a számomra: hogy Zsófi és Dóri is végignézte és értette, és tetszett nekik. Nem kommersz, sőt,  de kultúrsznoboknak nem ajánlott.

Pilinszky: Magamhoz

Bátran viseld magányodat,

én számon tartlak téged,

ne hagyd a sorsod csillagokra

benned érjen a végzet.

Vállad két éber sarka közt

ha sisteregve átcsap

tudom, több vagy mindannyiunknál

benned vakít a bánat.

Légy hát, akár az állatok

oly nyersen szép és tiszta,

bátran figyelj, mint ők figyelnek

kegyetlen titkaikra.

S egy éjjel, magad sem tudod

mint égig érő ének,

feljönnek benned napjaid,

a halhatatlan évek. 

az este nem lel senki rád,

az este sírva, késve

hiába járják pitvarod:

csak én látlak. Vagy én se.

 

Áramlások

Fura, néha úgy érzi az ember, semmi sem változik, csak valami posványban tapicskol. Máskor meg mintha kereszthuzatot csinált volna valaki: egyre-másra új tartalmak jelennek meg az életünkben és egyszer csak azon veszem észre magam, hogy gyökerestül megváltozott minden.

Nem tudom, mitől van ez, csak hagyom. Annyira jó, ahogy az új kiszorít sokmindent, amire már nincs szükség. Felfrissül a levegő.

Tőlem, eretnektől szinte irracionálisan furcsa a szokás, de sose hagyom ki: a reggeli úszáskor mindig imádkozom. Na nem valami bonyolultat: a miatyánkot, jópárszor, amíg lecsendesedik bennem. Legyen meg a Te akaratod! (Hű, micsoda egy  szentfazék!) Biztos azért van, mert annyira kis béna vagyok, nem tudom, mit kezdjek az életemmel. Miért születtem a világra, miért maradtam meg olyan sokszor, mikor meghalhattam volna (szerintem 40 éves kor után elég sokan feltesszük magunknak ezt a kérdést  - hihetetlen, miket túlélnek emberek!)  És most az van, hogy a keretek változatlanok, belül mégis annyi minden felpezsdült. Aztán lehet, hogy bilibe lóg a kezem és egyszer minden egy szempillantás alatt összerogy. Addig is örülök, amíg van minek.

Mennyire írhatok erről? Alma szerelmes és ettől kivirágzik. Tart, ameddig tart, de ez most nagyon érlelő, kiteljesítő, úgy látom. Ennyit azt hiszem, leírhatok. 

Laci rászánta magát és küzdősportolni kezdett álmodozás helyett. Hetente kétszer úgy elverik, mint szódás a lovát (őt se féltem...na jó, néha igen) és jót tesz neki. Gondolom, nemcsak a verekedés, hanem hogy emberek közt van, akik nem feltétlenül rendőrök. 

Én is elkezdtem felvettem a kapcsolatot egy kínai gyógyásszal, aki taichit is tanít. Már évek óta figyelgetem, de az írásain keresztül eléggé pökhendinek tűnt. Élőben nem az. Hétfőnként délután 6-8-ig taichizunk, csikungozunk, közbe-közbeszúr egy-egy kis sztorit, egészséges életmód tanácsokat, gyógynövényes tippeket. A gyakorlóterem két rövidebb oldalán végig könyvespolcok vannak, azokat böngészgetem, amíg gyülekeznek az emberek. Lemezgyűjteménye is van :) remélem, néha leveszi a polcról és meghallgatja őket.

A húgom legkisebb lánya az idén kezdett egy budapesti iskolában, nem messze tőlünk. Ha minden igaz, mostantól gyakrabban látom, mert a koleszból nem nagyon tud hazamenni Dócra. Aztán úgyis elkezdi élni az életét, lesz itt is baráti köre, meg minden. De nekem évek mentek úgy el, hogy nem is találkoztunk.

Ákosék azon gondolkoznak, hogy hazajönnek. Egyértelműen a gyerekek miatt, mégis itt a család, valamiféle háttér. Nem tudom, lesz-e belőle valami, de én nagyon örülnék. Ránkférne egy kis nyüzsgés...

Zsófiban is mintha változna valami. Kezdi megérteni, hogy fontos tanulni. Ha mást nem, nyelvet. Nyilván azért képes nyelvórákat is venni a mekis fizetéséből, mert az érettségi után azonnal dobbantani akar külföldre. Amilyen praktikus az észjárása, csak erre tudok gondolni. Ettől kicsit azért összeszorul a gyomrom. Néha nagyon. Addig kell beszélgetni vele, amíg itt van.

Dóri meg elkezdett ezerrel verseket írni és úristen, igazi nő lesz hamar!  

Nem tudom, mi adódik még, de úgy érzem, meglódult a sorsunk és ez kicsit szívszorító, de olyan körhintaszerű érzés. Szeretem.