Bátran viseld magányodat,
én számon tartlak téged,
ne hagyd a sorsod csillagokra
benned érjen a végzet.
Vállad két éber sarka közt
ha sisteregve átcsap
tudom, több vagy mindannyiunknál
benned vakít a bánat.
Légy hát, akár az állatok
oly nyersen szép és tiszta,
bátran figyelj, mint ők figyelnek
kegyetlen titkaikra.
S egy éjjel, magad sem tudod
mint égig érő ének,
feljönnek benned napjaid,
a halhatatlan évek.
az este nem lel senki rád,
az este sírva, késve
hiába járják pitvarod:
csak én látlak. Vagy én se.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése