Élvezeti cikkek

A napokban olvastam egy posztot egy általam kedvelt blogger tollából a reggeli kávéról. Kicsit éles, provokatív, nem is biztos, hogy mindenben egytértünk, de miért is kellene? Elgondolkodtat, szembesít, új nézőpontokat mutat meg és ezt nagyon csípem. Sose vágytam gurura, mindentudóra: értelmes beszélgetőpartnerekre annál inkább. 

Az a poszt most egyrészt a kávézásra rakódott rossz beidegződésekről, lehúzásról, és a kávézásról, mint az élet metaforájáról íródott. Kicsit én is átgondoltam a szokásaimat és a függőségeimet. Évek óta berögződött szokásom a reggeli dupla eszpresszó kis tejszínnel, újabban zabtejjel, cukor nélkül. Mindig nagyon jó kávéból, jó darálóval, jó kávéfőzőn és az az espresso kiváló, vastag cremával, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Megtartaná a kockacukrot, ha tennék bele. Ezzel az volt a baj, hogy a csúcs kávé volt a hétköznapi minimum, ami ugyebár jár. Mindenhonnan ez ömlik: megérdemled! (Vásárolj!...) Miközben a kávé élvezeti cikk, nem élelmiszer. 

Meg ez az örökös stimulálás, micsoda felesleges teher a szervezetünknek. Mégis minek? A kokainfüggő hírességeken szoktam időnként csodálkozni a teljesítményüket vizsgálva: ennyire futotta kokainnal? Mi sikerült volna anélkül? Vagy a Viagra. A testi jelez: most ennyire vagy képes, vegyél vissza, vagy baj lesz.

 Egy cikk kapcsán, ami a reggeli kávé kortikoszteroid-gátló hatásáról írt, nemrég átálltunk a reggeli gabonakávéra, mert a hormonjaimat azért féltem. Kicsit tartottam az elvonási tünetektől, főleg a fejfájástól, de semmi bajom, sőt: energikusabb vagyok. Nem sokkal, picit. Ugyanúgy megy a hajnali úszás, stb. Ez elgondolkodtatott azon, hogy valóban szükségem van-e a mindennapi kávémra vagy lehetséges, hogy a szervezetem önműködően is megoldja, hogy üzemi hőfokon működjön? Ez lesz a következő lépcsőfok. Ha a délutáni kávét is el tudom hagyni és csak alkalmanként fogyasztom, társasági (kávé)ivó leszek, akkor kerül helyére ez a szokásom is. A mindennapi kávé örömét felváltaná a büszkeség, hogy nem vagyok rászorulva, nélküle is működök, nem is rosszul. A kávéivás pedig a hétköznapi szürkeségből az élvezetek birodalmába emelkedne. És ha ezt kéne ki tudnám terjeszteni az összes klassz dologra az életemben, az már majdnem a Nirvána, ha-ha-ha.