Kibúvók

Hiába, az én monotóniatűrésem sem határtalan. Előre rosszul vagyok a tudattól, hogy ha a hat negyvenes vonattal megyek dolgozni, ugyanazok az emberek fognak az állomáson ácsorogni, ugyanúgy a piroson rohanok át, hogy elérjem valamelyik gyorsjáratot, amivel még épp, hogy beérek időben a munkahelyemre. A Blaháról ugyanazon az utcán fogom kerülgetni a kutyakakákat, míg a nyakamba csepegő víz elől hajolgatok, ami persze ugyanonnan fog "meglepni". Bemegyek a csarnokban a Plusba, ami Spar és megveszem a meggyes joghurtomat, amit majd tízkor elkanalazgatok. A bíróság kapujában kint bagóznak a takarítónők, én odabiccentek, kikerülöm a postaládát és besunnyogok a kocsik között a Tolnai utcai kéjlakba. Reggelente azon eszem magam, vajon mit nem tanultam meg, mit nem tettem meg, ami megválthatna ebből a kínos dé ja vu-ből. Nem is tudom, mi lenne velem, ha nem lenne eleve mentségem a heti kétszeri késésre, mikor én indítom reggel a gyerekeket. Enélkül komolyan mondom, megőrülnék.

Na, ez nem fenyeget.

Régi közhely, hogy a pénz trágya. Én is ezért félek a jóléttől. Ha egyszer ránk köszönt, ki tudja, mi minden szökken szárba, amiről csak sejtettük, hogy létezik. Akkor már nincs visszakozás, lehet szüretelni.

Sidol

Van egy muránói üveg medálom, amihez annak idején vettem egy nagyon egyszerű ezüstnyakláncot. A nyaklánc -mint annyi más is- beesett a kanapé alá és ott kallódott pár hónapot. Áthúzatott a hajó alatt és épségben maradt, viszont csúnyán megfeketedett. Hogy használni tudjam, először fogkrémmel dörgöltem, majd Vanish-be mártogattam, amitől még randább lett. A napokban bementem egy ékszerészhez és megkérdeztem, mennyiért tisztítaná meg. 500Ft-ot mondott, én meg kifordultam az ajtón. Bementem az első Rossmannba és vettem egy flakon Sidolt 520Ft-ért. Ma két perc alatt kitisztítottam vele a nyakláncot. A maradékkal megdörgöltem a fürdőszoba-kilicset. Nagyot néztek a gyerekek, mikor meglátták benne a tükörképüket, előttem meg felragyogott egy csili-vilire takarított otthon képe. Elöntött a becsvágy és a csaptelepeket is kifényesítettem. Ez igen! Aztán azon vettem észre magam, hogy féltékenyen fürkészem a többieket, ki miért mos kezet. Indokoltan fogdossa-e a csaptelepet...Agybaj. Úgyhogy feltettem a flakont a polc tetejére, mielőtt baj lesz.

Szépségtapasz

Nem lehet könnyű szépnek lenni. Főleg, ha az ember úgy születik és nem csak felserdülve szépül meg. Ha meg okos vagy tehetséges is, akkor igazán csak a jó sorsa menti meg attól, hogy boldog-boldogtalan örökbe akarja fogadni és a maga képére formálni.
"Ezért legyeskedik annyit a szépség körül, aki magban dús, és foganni szeretne (vagy se, de kit érdekel), mert az nagy vergődéstől szabadítja meg."
Mindig irigyeltem ezeket a körüldöngicsélt gyerekeket, felnőtté kellett hozzá válnom, hogy rájöjjek, hogy nem volt mit. Nem tesz jót, ha a mentális energia nagy része arra megy el, hogy megvédje a saját identitását, ami egyébként is csak akkortájt kezd körvonalazódni.
Alma hétfő óta a Vadaskert Alapítványnál van önismereti táborban. Azért választottuk ezt a programot, hogy legyen valaki, egy hozzáértő, szakember, akivel el tud beszélgetni a mindarról, ami bántja. Valaki, aki egy kis távolságból látja a dolgokat, aki nem veszi magára az esetleges szemrehányásokat, stb. Mivel rajta kívül még nyolcan vannak, más jellegű problémákkal is, csoportterápiás módszereket is be lehet vetni a javulás érdekében.
Ma felhívott. Azt mondta, gondolta, hogy hiányozni fogunk, de nem, hogy ennyire. Biztos így van, de szerintem az a legnagyobb baja, hogy nem mehetnek ki az udvarra, csak az épületnek abban a szárnyában mozoghatnak, ahol laknak(kivéve, akik dohányoznak). Egy lakótelepi gyereknek ez talán elég, de Almát rettenetesen frusztrálja, hiába van kellemesen kialakítva minden, panziószerű, nem kórházas jellegű. Aztán nincs gyümölcs (holnap reggel küldök be neki a kolléganőmmel, aki arra megy), ettől aztán minden baja van. Kész elvonó. Az első nap kenyeret ettek kenyérrel, meg krumplifőzeléket pörkölttel.
A társaság egyébként jó, hangulatról is gondoskodnak a gyerekek. Délelőtt is van egy csoportos foglalkozás, meg délután is, közben ökörködnek, DVD-znek, stb.

Ezt tegnap írtam. Ma, mikor beszéltünk, arról számolt be, hogy nagyon durva verekedés tört ki egy fiú meg egy lány között... majd élőben elmondja, most nem akar telefonon erről beszélni. Mondtam, hogy holnap meglátogatom. Rögtön hárított: jobb, ha nem megyek, mert ma is volt két szülő és nagyon kiakadtak ezen a verekedésen. Meg aztán nem is tudnánk nyugodtan beszélni. Talán fél, hogy olyat kérdezek, amit nem mondhat el mások előtt. Hát jól van, majd megbeszéljük pénteken, mikor megyek érte. Rohadt lassan telik ez a hét.

Abszint

Ez a Facebook-os profilképem.

Bérlet

Ötödik napja utazgatok a rendőrigazolványom oltalmában a februári bérletemmel. Roppant kínos, de estére mindig elfelejtem kicserélni a szelvényt.
A Kudarcot olvasom. Most döbbentem rá, milyen szegényes a jelzőkészletem, pedig ez egy jó szöveg sava-borsa. Ha irkálok, ezekkel jutalmazom meg magam.

Őszintén

Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, be kell hogy valljam: nem is igazán bánom, hogy megtörtént ez az átszervezés, bármilyen idegesítő is néhány történés, stb. Nem mazochizmusból. Mióta egy kis távolságot tartok az egésztől, szórakoztat. Mikor a Limonádét olvastam, egy kis sunyi irigységet éreztem (mintha bármi irigylésre méltó lett volna a helyzetében), amiért így ki tudta nevetni az abszurdumot, amiben élt.
A hivatalvezetőnk már jópár évet lehúzott a Tevében, most a főosztállyal együtt költözöttt ki hozzánk. Nagyon érdekes, ahogy a felső vezetők közötti apró-cseprő intrikákról beszél (akivel megtörténik, az persze kevésbé érzi pitinek az eseményeket). Mindig hitetlenkedve bámultam azokra, akik egyáltalán átlátják az ilyemiket, nemhogy energiát pazarolnak a részvételre. Bezzeg a brazil szapiopik megedzhettek volna, de mostmár késő...az elsődleges tanulság, hogy a vezetők továbbra is a machiavellista logika szerint teszik a dolgukat(vagy amit annak hisznek), mintha vezetéstechnikailag mi sem történt volna az elmúlt évszázadok alatt. (Bár burkoltan azért erre hajaznak a modern kor elméletei is.) Shakespeare-t kellene olvasnom, de nincs rá időm. (Mintha az irodalomtörténetben mi sem történt volna az elmúlt évszázadok alatt.)