2009. március 2., hétfő

Őszintén

Ha egészen őszinte akarok lenni magamhoz, be kell hogy valljam: nem is igazán bánom, hogy megtörtént ez az átszervezés, bármilyen idegesítő is néhány történés, stb. Nem mazochizmusból. Mióta egy kis távolságot tartok az egésztől, szórakoztat. Mikor a Limonádét olvastam, egy kis sunyi irigységet éreztem (mintha bármi irigylésre méltó lett volna a helyzetében), amiért így ki tudta nevetni az abszurdumot, amiben élt.
A hivatalvezetőnk már jópár évet lehúzott a Tevében, most a főosztállyal együtt költözöttt ki hozzánk. Nagyon érdekes, ahogy a felső vezetők közötti apró-cseprő intrikákról beszél (akivel megtörténik, az persze kevésbé érzi pitinek az eseményeket). Mindig hitetlenkedve bámultam azokra, akik egyáltalán átlátják az ilyemiket, nemhogy energiát pazarolnak a részvételre. Bezzeg a brazil szapiopik megedzhettek volna, de mostmár késő...az elsődleges tanulság, hogy a vezetők továbbra is a machiavellista logika szerint teszik a dolgukat(vagy amit annak hisznek), mintha vezetéstechnikailag mi sem történt volna az elmúlt évszázadok alatt. (Bár burkoltan azért erre hajaznak a modern kor elméletei is.) Shakespeare-t kellene olvasnom, de nincs rá időm. (Mintha az irodalomtörténetben mi sem történt volna az elmúlt évszázadok alatt.)

1 megjegyzés:

Alma írta...

Machiavelli és Shakespeare?Plutakhoszhoz és Julius Caesarhoz képest tök modern, ki fogom próbálni, tuti.
Én is hülyének éreztem magameleinte ezek között az ügyek között, de belejössz majd, nyugi!Csak vedd félvállról.