Opium

http://www.youtube.com/watch?v=EEFjCFuDdAo&NR=1
Bámulatos ez a könnyedség.

Üvegbúra

Könyvet olvasok egy lányról, aki tizenkilenc éves koráig írónak készül, és mikor egy irodalmi pályázat segítségével belekóstolhat New Yorkban az újságírásba, összeomlik. Lesokkolja a nagyvilágiság, a tömeg, a kemény verseny, a betűmennyiség, ami naponta megjelenik. Az anyja egy egyszerű nő, nem tud mit kezdeni a kérdéseivel, a sablonok nem működnek. Az alkotói válságba kishíján belehal, mert senki nem érti meg. Vannak élethelyzetek, mikor csak az empátia és az intuíció menthet meg. Féltem a gyerekeket.

Perverziók

Ma a vonaton egy fura figurával ültem szemközt. Alacsony, zömök termet, belterjesen vidékies arc, keskeny, lefelé görbülő sarkú száj, az egyetlen feltűnő vonás az arcán a vékony kecskeszakáll. Az ülésen egy táska, rajta felirat: XII. An...Áhhá, aneszteziológus. Milyen fura, hogy valakinek ez a mestersége : olyan mély altatásba viszi a beteget, hogy az ne érezze, mikor felvágják a testét, trancsírozzák a beleit, kiveszik a gyomrát, szívét, agyát. Közben a tudat nem is kötélen, hanem egy vékony fonálon egyensúlyoz, egy megingás és alázuhan. És ezt az egészet ilyen figurák vezényelik le. A bódítás művészetét űzi. Lehet, hogy ez a perverziója: abban a pillanatban, mikor csak rajta múlik, hogy felébredünk-e, titokban elmosolyodik a maszkja alatt és azt mondja magában: "Na jó. Nem teszem."
Maglódi nyaralónál szedelődzködni kezdett, a táskáját maga elé húzta, melyről a "XII. Antibiotikum Továbbképzés".
Kár. Kár?

Az én cipőm

Na, a fénykép azért lehetne egy kicsit élesebb, majd kicserélem egy jobbra. Ma visszamentem az Árkádba, kicsit keresgéltem, de csak nem találtam a méretemben olyan cipőt, ami megfelelt volna minden elvárásomnak. Mielőtt ismét belevetettem volna magam az örvénybe, bementem a Föníciába és közöltem az eladóval, mit keresek: szoknyához is, nadrághoz is hordható, legyen egy kis sarka, de ne magas, fekete bőr, 40-es, nem faksznis varrásokkal teletűzdelt lábbelit. Egy polchoz vezetett, ahol 4db cipő sorakozott, köztük ez a tök visszafogott, de láthatóan kényelmes és nőies darab. Külön csáberőt jelentett, hogy 16.000Ft-ról 12.000Ft-ra le volt értékelve, állítólag. Felpróbáltam és azonnal megvettem. Hazaérve láttam, hogy ugyanolyan stílusú, mint az a kínai alkalmi cipő, amit az érettségire vettem, csak lényegesen jobb kivitelű, és nem műbőr ugye és van rá némi garancia. Rögtön Laci jutott eszembe róla és az órái. (Mikor tűvé tette a várost álmai órájáért és itthon vette észre, hogy szinte szakasztott olyan, mint az első órája volt, csak márkásabb kivitel.)

Cipők

Pénteken magamhoz vettem a múlt évi ruhapénzemet (15.000Ft) és elindultam cipőt venni. Átnéztem az Árkád és az Aréna teljes kínálatát, és vártam, hogy szembejön velem a Cipő, akibe beleszeretek, én a tied, Te az enyém, hétfőtől abban pompázom majd. Lejártam a lábam, este a vonaton olyan fáradt voltam, hogy Tápiószecsőn tértem magamhoz, ez már messze az Üveghegyen túl van, ahogy Te mondanád. Jókor ébredtem fel, csak rossz vonaton. Olyan vagyok, mint a friss medikusok, akik minden nyavalyát elkapnak, amiről tanulnak: én is biztos voltam benne, hogy most fognak kirabolni, megerőszakolni, stb. A kihalt váróteremben előrelátóan a zoknimba gyömöszöltem a készpénzemet, és igyekeztem észrevétlenül kuporogni a padon, ami azért elég vicces a paramétereimet ismerve. Nem is volt alaptalan a félelmem, mert kisvártatva becsoszogott egy nyugdíjas házaspár, akik szintén a Budapest felé tartó vonatra váltottak jegyet. Sose lehessen tudni, ugye. Szerencsére Apunak pont akkor jutott eszébe felhívni, hogy Dórinak boldog névnapot kívánjon, úgyhogy kellemesen elcsevegtünk a házi tésztagyúrás rejtelmeiről. Jót mulatott a kis kalandomon és felhívta a figyelmemet, hogy jól szorítsam a hónom alá a fejemet, nehogy elhagyjam , mint 17 éve a farmerdzsekit, amit a ballagásomra sikerült kipréselnem belőle. Szép, hogy folyton-folyvást ilyenek jutnak eszébe rólam, grrrrr...De azért imádom, szeretetből csipkelődik.

Tulajdonképpen nem kéne annyit izgulnunk amiatt, hogy szeretnek-e a gyerekeink, mert ez egy hozzáférhetetlen mag , örökös bántások és megbocsájtások és örömök sorozata mmindkét fél részéről. Ez a szeretetpróba, akkor szabadságot adni és nemesen viselkedni, mikor előre tudjuk, hogy a másik fátylat borít majd mindenre.

Monty Python

Este a gyerekekkel Monty Pythont néztünk. Ez a jelenet annyira ismerős:

http://www.youtube.com/watch?v=piWCBOsJr-w&feature=related

Patkányok

Most, hogy hozzánk került a Gyermek- és Ifjúságvédelem, és elkezdtem iktatgatni az anyagaikat, egyre szarabbul vagyok. Azt gondoltam, hogy tanulságos lesz, de csak a gyomrom forog attól, amiket látok. Át fogom passzolni valakire, bármi mást elvállalok, akár bűnjelezek is. A gépjárműves rész szórakoztató volt, az autókat ugye nem sajnálja az ember, legfeljebb a tulajdonost, aki még évekig fizetheti a részleteket egy nemlétező jármű után. Sok volt a csalás, lízingügyletek, stb. , sőt: egyik másik ember csibészsége előtt titokban megemeltem a kalapom. De ez most más, olyan szennyes, a tudattól is rosszul leszek, hogy ilyen emberek akár megbilicselve ott lehetnek, ahol én. Visszasírom az unalmas GBEO-s időket.

Kicsit mélabús nap

Pénteken kaptunk két Gotan Project Cd-t. Akkor is tetszett, de nem akartam túlzásba esni, bemásoltam az MP3 lejátszóba és ma hallgattam a vonaton. Vannak persze jobb-rosszabb számaik, de alapvetően elég ügyesen építkeztek a tangós hagyományokból.
Ez a szám alapozta meg a mai hangulatomat (nem is volt nagyon kedvem semmihez se, már ami a munkát illeti)
http://www.youtube.com/watch?v=Nns84WlNAXo&feature=related

Egy meggondolatlan bejegyzés helyett...

Inkább valami vidámat:

http://www.i-am-bored.com/bored_link.cfm?link_id=37068

Annyira idétlen...