2009. február 23., hétfő

Üvegbúra

Könyvet olvasok egy lányról, aki tizenkilenc éves koráig írónak készül, és mikor egy irodalmi pályázat segítségével belekóstolhat New Yorkban az újságírásba, összeomlik. Lesokkolja a nagyvilágiság, a tömeg, a kemény verseny, a betűmennyiség, ami naponta megjelenik. Az anyja egy egyszerű nő, nem tud mit kezdeni a kérdéseivel, a sablonok nem működnek. Az alkotói válságba kishíján belehal, mert senki nem érti meg. Vannak élethelyzetek, mikor csak az empátia és az intuíció menthet meg. Féltem a gyerekeket.

Nincsenek megjegyzések: