Boglár Lajos: Wahari

                                                                  Fotó: Brendan Shaw

Na, ezt olvasom éppen. A fülszöveg szerint a szerző a hazai néprajz és kulturális antropológia egyik legkiemelkedőbb alakja, az ELTE Kulturális Antropológiai Tanszék alapítója. Ezt a könyvet a Dél-Venezuelában élő piaroa indiánok között 1968-ban gyűjtött anyagok alapján írta, rendkívül érdekes.

A piaroák mitológiájának központi figurája egy testvérpár, Buóka és Wahari. Buóka az idősebb, Waharit és a lánytestvérüket ő teremti meg azzal, hogy a pupillájából (a szem közepén levő feketeség: ember a szemben) kiemeli őket. Még teremt egy-két dolgot, de már csak ímmel-ámmal - az igazi kultúrhérosz Wahari. Kettőjük példájából idézek most ide egy kicsit.

"Buóka így szólt:- Te többet álmodtál, mint én!

(Aki megissza a fújt varázsvizet, már hallja is a furcsa hangokat, hosszabban tud gondolkozni. A vrázsló lehunyja szemét, és gondolkodik, álmodik.) Buóka ezért nevezte fivérét Rua Waharinak, mert többet álmodott, mint ő. - Nagyobb varázsló vagy nálam - mondta -, és Rua Waharinak nevezlek, istennek.

 - Miért? - kérdezte Wahari.- Te vagy a főnök, sokat álmodtál, többet, mint én. 

(Az álom neve: maripa. Aki álmodik, gondolkodik. Apámnak is van maripája: álmai és énekei. Ezek az ő gondolatai.)

...

- Sokat álmodtunk együtt - mondta Wahari. - megálmodtam az Artures-vízesést, keressük meg, hol van!

- Hazugság az egész, be akarsz csapni, minden csak álom - szólt a hitetlen Buóka. (De próbát tettek, és minden rendben ment. És szegény Buóka ott maradt magában, kételkedve.) 

Wahari így szólt: - Próbáljuk meg, emeljük fel együtt az égboltot! - Wahari felemelte, úgy is maradt.

- Hát igaz az álom! - mondta Wahari. És ily módon próbára tették az egész megálmodott teremtést. Mert amit Wahari megálmodott, megvalósult. És minden sikerült.)

- Hazugság az egész - gondolta Buóka. - Wahari biztosa becsap. - De mindent próbára tettek, helyére raktak, és teljessé vált a világ. Mert Wahari isten!

...

Buóka az égbolt alatt vizet talált, belereszelte a varázsfa kérgét, elkészítette a fújt vizet. Felkötötte a függőágyát, ivott a fújt vízből, és gondolkodott, álmodott. Buókának nem volt még asszonya. 

És megálmodta az asszonyát. Maga mellé kötötte a függőágyát. - Így álmodtam - mondta, és az asszony ott volt, de amint felkelt a függőágyból, az asszony a függőággyal együtt eltűnt. 

Wahari kérdezte: - Hol az asszonyod? Csak igazi varázslók álmai válnak valóra. Miféle álom az ilyen, hogy eltűnik, ha felébredsz? 

De Buóka csak mondta: Asszonyom volt, a feleségem lett. Egy nagy fiam és nagy lányom is volt. Már nagyok voltak, mikor megismertem őket. 

- Mi a nevük? - kérdezte Wahari.

- Nincsen nevük, mert csak álmodtam őket.

- Álmodtad, de nem teremtetted meg őket. Hol az asszony, hol vannak a gyerekek? Megálmodtad, de nem jelentek meg! mit én álmodtam, megjelent. Megálmodtam a növényeket, a Földet, a vizeket és az állatokat, magát a teremtést. Amit megálmodtam, késznek álmodtam. Amit te álmodtál, nem jelent meg. (Mert Buóka nem tudta, hogy az álmok megvalósulnak.)

Annyira de annyira jó könyvet olvasok.

Remények

Múlt szombat óta kutyafuttatóba járok Ébennel. Két kölykével sétált be az utcáról egy Fresibe vagy 6 éve, azóta is azt találgatom, miféle amoroso tehette anyává annak idején, mert minden kutyára morog, vicsorog következetesen. Szóval már régen lemondtam az efféle örömökről. 

A múlt szombati eset is úgy törtét, hogy igazából a lakótelepi feltúrt játszira tartottunk, gondolván, hogy oda most úgyse viszek gyereket, pont elférünk még ott  - Dóri élmény+kutyasétáltatás praktikusan egyben megoldva. Elmentünk a Görög-dombi kutyafuttató mellett, erre mindenki nyüszögni kezdett: Ében is, Dóri is, a kutyák bentről, a mit sem sejtő gazdák, hogy menjünk be. Én mondtam, hogy teljesen antiszoci a kutya, meg már öreg is, e erőltessük, még baj lesz. A gazdik csak erősködtek, hogy próbáljuk meg, pórázon. Na, bementünk. A kutya szőre az égnek áll, farka a lába közé, arra is ráül, nehogy megszagolják véletlenül. Szerencsére két labrador, egy goldie, meg egy foxi volt kint, már összeszokott csapat, úgyhogy 10 perc múlva olyan szinten oldódott a hangulat, hogy Ében már sétált, levehettem róla a pórázt, szaglászott, bóklászott. Mikor később már szürkületben elmentünk a játszótérre, ahol szintén találkoztunk kutyával, már Ében kezdeményezte a játékot. Akkor öröm ez nekem.

Ma voltam a Van Egy Hely-ben ingyenes taichi-órán. Nagyon tanulságos volt, ez az elsőre mulatságos kis mukinak tűnő, valójában egyáltalán nem hétköznapi ember tartotta. Később írok még róla.

Steinbeck

Hosszú évekig a kedvenc könyvem volt, most az egyik kollégám olvassa, akivel rendszeresen megbeszéljük az olvasmányainkat. Elővettem egy kicsit, átlapozgattam.

"- Azt hiszem, tudom a következő kérdést.

- No, mi az ?

- Miért érem be azzal, hogy szolga vagyok?

- Hogy az ördögbe tudta kitalálni?

- Az előbbiekből következik.

- Rossz néven veszi a kérdést?

- Öntől nem. Nincsenek bántó kérdések, kivéve azokat, amelyeket leereszkedő hangon tesznek fel. Nem tudom, hogy szolgának lenni mióta restellni való. Végtére is ez a filozófusok menedéke, a lusták kenyere, és ha úgy töltjük be, ahogy kell, az ilyen álláshatalommal jár, sőt szeretettel is.Nem tudom megérteni, hogy intelligensebb emberek miért nem tekintik életpályának, olyan mesterségnek, amit érdemes jól megtanulni, mert meghozza a gyümölcsét. A jó szolga tökéletes biztonságot élvez, nem a gazdája jóság miatt, inkább azért, mert az emberek hanyagok, és rabjai a megszokásnak.A legtöbb embernek semmi kedve az ételek fűszerezésével bíbelődni, vagy a saját harisnyáit reggelre kikészíteni. De a jó szolga, márpedig én kitűnő szolga vagyok, teljesen kezében tarthatja és irányíthatja a gazdáját, megmondhatja neki, mit gondoljon, hogyan cselekedjék, kit vegyen feleségül, mikor váljon el tőle, fegyelmezésül rémületbe ejtheti, agy boldogságban részesítheti, még azt is elérheti, hogy megemlékezzék róla a végrendeletében. Ha aakrtam volna, kirabolhattam, meztelenre vetkőztethettem, megverhettem  volna bármelyik gazdámat úgy, hogy ráadásul még meg is köszönje....Egy idő úta arra gondolok, hogy San Fransiscoba költözöm, és egy kis üzletet nyitok.

- Például mosodát? Vagy fűszerüzletet? 

- Nem. Már túl sok kínai mosoda van, meg kifőzés is. Én inkább könyvesboltra gondolok. Ahhoz kedvem volna, és a konkurrencia sem túl nagy. De azért valószínűleg mégsem vágok bele. Aki szolga, elveszíti a kezdeményező képességét."   

(Édentől keletre)

Rutkai Bori: Keresztúton

körösztúton nagy a tömjén
biztos felborult egy templom
két lába az égnek mered
szomorú dal onnan ered

kurvák önfeledt csoportja a téren
a Szűz csillagjegy konstellációjába
rendeződik éppen

jaj, de nagy a te sátrad
és véd a te pléded
a bűnök muskátliját
szívemből kitépted

a bűnösök bokrétája
a templomtoronyba akadva
a Jóisten leszüreteli
s mint egy ikebanát, úgy nézi

a szívagyú hunyó kunyhójánál 
megint hiába vártalak
ha holnap sem jössz, majd az eső
ül ölembe, ül ölembe helyetted

  

Várakozás

Hajnali álmom: Ingriddel egy szülésnél segédkezünk. Valamiért nem lehet természetes úton lefolytatni a szülést, ezért császármetszésre kényszerülünk. Hip-hip-hurrá, megvan a baba, anya és gyermeke jól vannak, de a kismama valamiért szemrehányóan méreget.