Múlt szombat óta kutyafuttatóba járok Ébennel. Két kölykével sétált be az utcáról egy Fresibe vagy 6 éve, azóta is azt találgatom, miféle amoroso tehette anyává annak idején, mert minden kutyára morog, vicsorog következetesen. Szóval már régen lemondtam az efféle örömökről.
A múlt szombati eset is úgy törtét, hogy igazából a lakótelepi feltúrt játszira tartottunk, gondolván, hogy oda most úgyse viszek gyereket, pont elférünk még ott - Dóri élmény+kutyasétáltatás praktikusan egyben megoldva. Elmentünk a Görög-dombi kutyafuttató mellett, erre mindenki nyüszögni kezdett: Ében is, Dóri is, a kutyák bentről, a mit sem sejtő gazdák, hogy menjünk be. Én mondtam, hogy teljesen antiszoci a kutya, meg már öreg is, e erőltessük, még baj lesz. A gazdik csak erősködtek, hogy próbáljuk meg, pórázon. Na, bementünk. A kutya szőre az égnek áll, farka a lába közé, arra is ráül, nehogy megszagolják véletlenül. Szerencsére két labrador, egy goldie, meg egy foxi volt kint, már összeszokott csapat, úgyhogy 10 perc múlva olyan szinten oldódott a hangulat, hogy Ében már sétált, levehettem róla a pórázt, szaglászott, bóklászott. Mikor később már szürkületben elmentünk a játszótérre, ahol szintén találkoztunk kutyával, már Ében kezdeményezte a játékot. Akkor öröm ez nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése