2013. október 16., szerda

Boglár Lajos: Wahari

                                                                  Fotó: Brendan Shaw

Na, ezt olvasom éppen. A fülszöveg szerint a szerző a hazai néprajz és kulturális antropológia egyik legkiemelkedőbb alakja, az ELTE Kulturális Antropológiai Tanszék alapítója. Ezt a könyvet a Dél-Venezuelában élő piaroa indiánok között 1968-ban gyűjtött anyagok alapján írta, rendkívül érdekes.
A piaroák mitológiájának központi figurája egy testvérpár, Buóka és Wahari. Buóka az idősebb, Waharit és a lánytestvérüket ő teremti meg azzal, hogy a pupillájából (a szem közepén levő feketeség: ember a szemben) kiemeli őket. Még teremt egy-két dolgot, de már csak ímmel-ámmal - az igazi kultúrhérosz Wahari. Kettőjük példájából idézek most ide egy kicsit.

"Buóka így szólt:- Te többet álmodtál, mint én!
(Aki megissza a fújt varázsvizet, már hallja is a furcsa hangokat, hosszabban tud gondolkozni. A vrázsló lehunyja szemét, és gondolkodik, álmodik.) Buóka ezért nevezte fivérét Rua Waharinak, mert többet álmodott, mint ő. - Nagyobb varázsló vagy nálam - mondta -, és Rua Waharinak nevezlek, istennek.
 - Miért? - kérdezte Wahari.- Te vagy a főnök, sokat álmodtál, többet, mint én. 
(Az álom neve: maripa. Aki álmodik, gondolkodik. Apámnak is van maripája: álmai és énekei. Ezek az ő gondolatai.)
...
- Sokat álmodtunk együtt - mondta Wahari. - megálmodtam az Artures-vízesést, keressük meg, hol van!
- Hazugság az egész, be akarsz csapni, minden csak álom - szólt a hitetlen Buóka. (De próbát tettek, és minden rendben ment. És szegény Buóka ott maradt magában, kételkedve.) 
Wahari így szólt: - Próbáljuk meg, emeljük fel együtt az égboltot! - Wahari felemelte, úgy is maradt.
- Hát igaz az álom! - mondta Wahari. És ily módon próbára tették az egész megálmodott teremtést. Mert amit Wahari megálmodott, megvalósult. És minden sikerült.)
- Hazugság az egész - gondolta Buóka. - Wahari biztosa becsap. - De mindent próbára tettek, helyére raktak, és teljessé vált a világ. Mert Wahari isten!
...
Buóka az égbolt alatt vizet talált, belereszelte a varázsfa kérgét, elkészítette a fújt vizet. Felkötötte a függőágyát, ivott a fújt vízből, és gondolkodott, álmodott. Buókának nem volt még asszonya. 
És megálmodta az asszonyát. Maga mellé kötötte a függőágyát. - Így álmodtam - mondta, és az asszony ott volt, de amint felkelt a függőágyból, az asszony a függőággyal együtt eltűnt. 
Wahari kérdezte: - Hol az asszonyod? Csak igazi varázslók álmai válnak valóra. Miféle álom az ilyen, hogy eltűnik, ha felébredsz? 
De Buóka csak mondta: Asszonyom volt, a feleségem lett. Egy nagy fiam és nagy lányom is volt. Már nagyok voltak, mikor megismertem őket. 
- Mi a nevük? - kérdezte Wahari.
- Nincsen nevük, mert csak álmodtam őket.
- Álmodtad, de nem teremtetted meg őket. Hol az asszony, hol vannak a gyerekek? Megálmodtad, de nem jelentek meg! mit én álmodtam, megjelent. Megálmodtam a növényeket, a Földet, a vizeket és az állatokat, magát a teremtést. Amit megálmodtam, késznek álmodtam. Amit te álmodtál, nem jelent meg. (Mert Buóka nem tudta, hogy az álmok megvalósulnak.)

Nincsenek megjegyzések: