Noszvaj és 30

 

Jó kis kirándulás volt és egy olyan közös évforduló, amiért egy éve egy lyukas garast sem adtunk volna. Mit is írhatnék, ami se túl érzelgős, se el nem bagatellizálja a tényt, hogy a teljes felnőtt életünket egymás mellett éltük le? Nézem a közös szelfinket, amit Laci a Kaptár-köveknél lőtt rólunk: már régen nem az a fiú és lány, sőt férfi és nő, hanem hamarosan bizony néni és bácsi és idővel már csak pár szétfoszló emlék. Kiiramlik a kollagén a bőr alól meg az ízületi tokokból, mélyülnek az árkok itt-ott, egyre erősebb olvasószemüveg kell és már nem azt csináljuk, amit szeretnénk, hanem amit tudunk: lassan bekerít a négy fal, ha nem vigyázunk. De néha még akkor is. Akkor majd az emlékekből merítünk majd egy kis fényt, meg a humorérzékünkből, ha megtréfálnak az istenek. Meg a szeretetből, csak legyen.