A metróban láttam a plakátjait, félig zsibbadtan kúszott be az agyamba a tény, hogy megint készült egy magyar szerelmesfilm. A Testről és lélekről után elkezdtem hinni abban, hogy ilyen is van. Aztán lassan elkezdtek írogatni a filmről.
Jó korán érkeztem a moziba. Van egy-két hülye kis nosztalgiám, például szeretem a kis mozikat, a jegypénztárakat, ha tehetem, nem online veszek mozijegyet. Leültem a jegypénztárral szemközti kanapéra, ott lazítottam és figyeltem az embereket, mikor elkezdtek szállingózni. Mind azt mondta: Kérek egy jegyet a Felkészülés egy öööööööö.... a maszkomba bazsalyogva mulattam rajta, mert hát én is pont így vettem jegyet. Sejtettem, hogy nem leszünk sokan, de azért meglepett, hogy csak nyolcan ültünk végül a teremben.
A film történetének a kiindulópontja nagyjából annyi, hogy egy amerikában élő sikeres, fiatal, magyar idegsebész lány egy konferencián megismerkedik egy Budapesten élő sikeres, magyar, nem annyira fiatal idegsebésszel. Megegyeznek, hogy egy év múlva Budapesten, a Szabadság híd pesti hídfőjénél, délután 5-kor találkoznak újra és a férfi nem jön el. Az okokhoz az ember úgy gondolja, hogy - pestiesen szólva: nem kell agysebésznek lenni. Ennél többet nem is mesélnék erről, mármint a történetről. Mert természetesen kiderül, hogy ez is csak első látásra egyszerű, mert egy olyan helyzet tárul fel, amihez a szereplőknek nemcsak fejben, de szívben, tartásban és intuíciójukat tekintve is nagyon-nagyon topon kell lenni. És az is kiderül, hogy mennyi bátorság kell a szerelemhez. De nemcsak a szerelemhez, hanem magához az élethez, ha jól akarjuk csinálni, a magunk módján, nem a sémák mentén. Talán erről szólt leginkább ez a nagyon izgalmas mozi. Mit ne mondjak: ez a nyolc ember nem nagyon akart kimozdulni a székből a vége főcím alatt.
3 megjegyzés:
ugye milyen jó volt?
Nagyon! Rengeteget gondolkodom rajta azóta is.
A szerdai gyerek nagyon jó film szintén ettől a rendezőnőtől
Megjegyzés küldése