2020. szeptember 26., szombat

Tökéletlen

 Egy fotós csajszival beszélgettem nemrég, aki azt mondta: egyre jobban kedveli a közhelyeket. Én meg arra gondoltam, hogy én meg egyre jobban szeretem a paradoxonokat. A paradoxonok nélkül talán nem is lenne értelme végigélni az életünket, harmincéves korunkra mindent láttunk volna, és ami a legrosszabb: előre is.

A túlszabályozott rendszerekre mondják, hogy ha minden szabályt betartunk, működésképtelenné válnak. Olyan fura ez az egész ősz, minden olyan rohadtul nehezen, de mégiscsak megy, minden meglesz az utolsó pillanatban. Mindig valami emberi gesztus az, ami kibillenti a szekeret a sárból, valaki kicsit túllépi a hatáskörét, ellentart a nehezkedési erőnek. Van ebben valami nagyon szép és vígasztaló. Foszlányokban még fellelhető a szolidaritás. Saját bőrömön is tapasztalom, de most ettől kicsit eltávolodva egy képet osztok itt meg, amibe ma reggel szaladtam bele: 


Na, ilyenekért érdemes felkelni. Biztos más is, én egyre nyűgösebb vagyok és jólesik egy-egy emberi gesztust látni. Persze még jobb lenne, ha értelmesen szabályozott keretek között élhetnék, ahol teljesjogú állampolgárnak érezhetném magamat. És még ne sírjon a szám, hogy szépen mondjam. Nem is kenyerem a panaszkodás, meghagyom másoknak, csak magamban morcogok. 

Érdekes, hogy a nyűgösködés közepette néha hogy le tud lazítani egy kis lo-fi hangzás. Hogy ennek is mekkora keletje lett: hogy ugrottak rá a high end világa által kinyalt fülű népek erre a kicsit karcos, pattogólemezes, rafináltan és hivalkodóan tökéletlen, analógos jellegű hangzásvilágra. Pedig sok hasonló van, érdemes kicsit keresgélni. Talán készítek egy kicsit változatosabb lazulós válogatást magamnak egyszer. Hogy az én korosztályomban miféle sárgazsigulis-szotyis nosztalgiát ébreszthetett, azt tökéletesen megértem, de mit jelenthet ez egy olyan generációnak, akik már eleve ebben a digitális vilgában nevelkedtek fel? És ők is értik, érzik és szeretik. Kíváncsi lennék, hogy a bakelitlemez túléléséhez és újbóli divatossá válásához mennyit tettek éppen a dj-k, az olcsó, de megbízható lemezjátszók, a sokak számára feleslegessé váló hanglemezek. Érdekes lenne a zenei kereslet-kínálat dinamikáját kielemezni. Itt egy jólismert szám:




Nincsenek megjegyzések: