Tízkönyv

Mika Waltari: Szinuhe

Sokat gondolkodtam, mi legyen az első könyv. Azért esett erre a választásom, mert ezzel a regénnyel történt a beavatásom ennek a fantasztikus írónak a világába, aki a hőseit nem kímélve utaztatott korokon és földrészeken át.

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim

Bárhová vetne a Sors, biztosan magammal vinnél egy példányt ebből a könyvből, mert egy vallomás arról, hogy a gondolkodás és a kultúra nemcsak élvezetet ad, hanem a túlélést jelenti a legreménytelenebb helyzetekben is. És persze mert kalandos és humoros is.

A lakoma :  a görög-latin próza mesterei

Szórakoztató, kicsit pikáns, kicsit filozofikus. Igazi nagyágyúk abból a korszakból, mikor még megfért egymás mellett a boldogság és az ész.

Mihail Zoscsenko: Limonádé

Karcolatok a szovjet mindennapok groteszkjeiből. Tömör, közvetlen hangvételű, meredek és nem bánik szűkmarkúan a humorral. Zseniális és ismét egyre aktuálisabb sajnos.

Hankiss Elemér: Az emberi kaland

Az egyik leghumanistább nézőpontból megírt könyv, amit valaha olvastam. Alapjaiban változtatta meg a világképemet, tanított meg szeretni a sorsomat, jószerencsémet, hogy embernek születhettem.

Lion Feuchtwanger: Jud Süss

Ez volt az első könyv, amit Feuchtwangertől olvastam, némileg kétkedve, előítéletesen. De a pontossága, amit talán kíméletlenségnek is nevezhetnénk, megvett.

Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában

Mit is mondhatnék? A filmmel ellentétben elsősorban nem szerelmi történet (bár az se lenne baj). Könyv arról, hogy lehet egy magunk választotta sorsot úgy szépen megélni, hogy közben kiderül: köszönőviszonyben sincs azzal, amit vártunk. Újra- és újraolvasom.

Világszép népmesék

Szerény borító mögött káprázatos válogatás európai és európán kívüli népek legszebb meséiből. Nincs agyonillusztrálva, hagy teret a képzeletnek.

Tóth Krisztina: Pixel

Egy viszonylag újkeletű szerzemény. Az írónőtől olvastam jót is, kevésbé jót is, ez a könyve egyszerűen remek. A novelláskötet úgy van felépítve, hogy a novellái egy-egy sorsot jelenítenek meg, és ahogy haladunk a könyvben, úgy derül ki, hogy mind összekapcsolódik valahogy és végül összeáll a kép.

Sylvia Plath: Az üvegbúra

Elsősorban azért volt meghatározó könyvélményem, mert olyan messze állt attól a felszépített világtól, amihez az addig olvasott írónőktől hozzá voltam szokva. A saját pszichózisba csúszásán keresztül hitelesen és érzékletesen mutatja be az ötvenes évek amerikai közegét, az amerikai álom mögötti felszínességet és ürességét, amire egy érzékeny, tehetséges fiatal nem tud igent mondan

Ez nem a 10 kedvenc könyvem, inkább úgy mondanám: 10 meghatározó olvasmányélményem.