Vannak olyan dolgok az életben, amikről nem lehet ujjongás nélkül beszélni és ezek egyike a kora reggeli fürdőzés a Balatonban. Még Balatonberényben szoktam rá, annak persze volt még egy plusz luxusa. Minden élővíznek megvan a maga illata, szaga, jellege és tudom, hogy milyen a kritálytiszta tengervízben úszni és szeretem is. Az illatát is, a színét is, meg hogy olyan megbízhatóan csábít a vízbe mindig. De a Balatonnál éppen az a legjobb az egészben, hogy olyan más mindig. Most szerencsénk is volt, mert elég heves esőzések voltak, ezért tiszta és viszonylag hűvös volt a víz, ezt nagyon szeretem. Mondjuk ez pénteken délután még nem nagyon látszott: habos volt és zavaros. Annál csodásabb látni, ahogy reggelre kitisztul, kipiheni magát: acélkéken, ezüstös csillogással, enyhén fodrozódva vár. Tiszta agyagszagú, hűvös és selymes. A vízi, vízparti madarak is a vízparton tollászkodnak, sokan még a szárnyuk alá dugott csőrrel bóbiskolnak. Ilyenkor még a vízinövények sincsenek felborzolódva, a sima homokon lépegetünk be a mélyebb víz felé, ahol már érdemes kicsit nekirugaszkodni. Mindig mi voltunk az elsők a vízben Zsófival és még sokáig nem jött senki - kiválasztottnak éreztük magunkat, hogy valami olyasmit élhetünk át, amiről a többieknek sejtelmük sincs. És ez így is volt. Kicsit áhítatosan, halkan beszélgettünk tempózás közben, meg ne zavarjuk ezt a nyugalmat. Ez volt a legjobb ebben az egészben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése