Szeretem ezt az üdülőt. Kicsit nosztalgiaérzésem van tőle, gyerekkorom SZOT-üdülőire emlékeztet a 60ft-os presszókávéval és a kedves, állandó személyzettel, akikkel tegeződünk. Emlékeznek ránk! Beszélgetünk! Egyszerű, tiszta szobák ropogós ágyneművel és szörnyűségesen puha ágyakkal. Az épület amúgy nem túl nagy, nyolcszög alaprajzú, középen egy tetőablakon dől be örökké a természetes fény. Az emeletekre vezető lépcsők viszonylag szűkek, az ember úgy érzi magát, mintha valami toronyszobába lépdelne fel. Nem túl kényelmes lehet a személyzetnek a mindennapi tevés-vevés, takarítás, ágyneműket hurcolászni.
Van egy mozzanat, ami mindig megmosolyogtat. Van benne valami nagyon múltszázadi, természetes, nagyon emberi. Mikor távoznak a vendégek és takarítás van, ezen a belső, nyolszög alakú belső térben dobálják le az ágyneműt az emeletekről. Semmi feszengés. Mintha valami nagy, fehér madarak landolnának suhogva a földszinten. Bárcsak örökké így maradna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése