"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt.
Ezer fúvó szélben lakom,
gyémánt vagyok fénylő havon,
érő kalászon nyári napfény,
szelíd esőcske őszi estén.
Ott vagyok a reggeli csendben,
a könnyed napi sietségben,
fejed fölött körző madár,
csillagfény sötét éjszakán.
Nyíló virág szirma vagyok,
néma csendben Nálad lakok
a daloló madár vagyok,
s minden Neked kedves dolog...
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."
Mary Elizabeth Frye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése