Ritkán jut eszembe, hogy úgy főznék valamit, de néha muszáj. Bosszankodok egy kicsit, aztán "Jól van! Ti akartátok!" felkiáltással nekiállok és mindig elragad a hév. (És néha elszúrom.) Nem tudok ellenállni a fűszereknek, a különböző színű, állagú zöldségeknek, húsoknak, ahogy átváltoznak a kezem alatt étellé. És bevallom, közben kicsit én is átváltozom közben, kicsit szerepjáték is a főzés. Nem szeretek unatkozni. Mikor az édesburgonyát a kezembe fogtam, nagyseggű fehér nőből nagyseggű néger szakácsnővé változtam :D Így sokkal jobb volt!
Ebben a hidegben egyébként is jólesik valami nagyon fűszeres, karakteres íz, úgyhogy nem fogtam vissza magam.
Az édesburgonyát és a zellert felkockáztam. Simán egy kis olajon, sóval megpároltam. Mikor már majdnem puha volt, adtam hozzá egy evőkanál lágy barnacukrot, chilit bőven és így pároltam puhára fedő alatt. Ez lágy barnacukor egyébként is kicsit karamelles ízű, nagyon szépen barátságba került általa a zeller és az édesburgonya. Egyetlen gerezd fokhagymát reszeltem rá. Az aprítóban ledaráltam kb. egy jó maréknyi földimogyorót, ezt még hozzákevertem és együtt pirítottam még egy kicsit. Nem azért mondom, de...ízorgia lett, na. Szerénykedjenek, akik a menyországba vágynak. Sajnos nem vagyok egy fotós tehetség, de azért teszek fel képet, ilyen lett.
2 megjegyzés:
Jól hangzik :)
Lacinak is nagyon ízlett. Külön, szárazon pirított, nem ledarált földimogyoróval még lehetett volna dobni rajta.
Megjegyzés küldése