Nem hiszem, hogy valaha is Popper Péter rajongó leszek, legalábbis ami az ezoterikus könyveit illeti. Főleg a rajongói miatt, meg a nyakra-főre megosztogatott idézetek miatt, amikkel tele van a facebook. Nem szenvedek guruéhségben. De az anekdotagyűjteményei, útinaplói zseniálisak. Az Út a tükrökön át is nagyon tetszett. Sajnos 10 éve kölcsönadtam, tehát újra be kell szereznem. Ezt, a Holdidőt Ágitól kaptuk kölcsön, pontosabban Laci, én csak zsibbadt lábadozásomban olvastam bele. Be fogok szerezni saját példányt is belőle, annyira tetszett.
A szerző ajánlásánál nemigen lehetne jobbat írni a könyvről:
" Ez a könyv tanúságot akar tenni arról, hogy a tegnapban is volt szerelem, jókedv, alkotás, szellemi fény, ami időnként beragyogta az utólag kizárólag a "sötétség birodalmának" hazudott világot. És bőven volt részünk gyötrődésekben, tanácstalanságban, kegyetlenségben és butaságban is, akárcsak ma. Mégis, még mindig szeretünk élni.
A portrét választottam műfajul. Őseimről és azokról a korszakra jellemző figurákról írok, akik személyesen is jelentős hatással voltak rám. Művészek, politikusok, misztikusok, filozófusok, szélhámosok arcéle villan fel. Többek között Aczél György, Füst Milán, Gráf Béla, Hermann Imre, Keleti István, Lukács György, Montágh Imre, Pető András, Révai József tekintete, szavai, mozdulatai elevenednek meg, ahogy emlékezetemben, a legszubjektívebb torzításokkal megőrződtek. Csak halottakról írok. Életben lévő hozzátartozóiktól, barátaiktól elnézést kérek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése