Hármasság

Mary Boine: Idjagiedas c. albumát kezdtem el hallgatni hajfestés alatt. Most itt ülök az étkezőben nyakig hennában és tovább hallgatom mobilon. Az első szám nem nagyon tetszett, de aztán fokozatosan behúzott a zene. Valahogy nem is magába, hanem magamba, abba a porhanyós-süppedős részbe, ahol viszonylag ritkán tartózkodom. Relaxálttá és kicsit melankolikussá tesz, de paradox módon ez egy felébredt, de lagalábbis ébredező állapot.

Tegnap egy pszichológiát tanuló kollégámmal Freudról beszélgettünk. (Akiért ő feltétel nélkül lelkesedik.) Freud nélkül nincs pszichológia, az biztos. Ő volt az első, aki belépett a tudattalan sűrű, sötét erdejébe. Engem a régi felfedezőkre emlékeztet, akik sokszor nem is nagyon tudták, hogy merre járnak, a beszámolóikat fantasztikus lényekkel színesítették, a térképeik pontatlanok voltak, de azért mégiscsak eljutottak valahova, utat találtak elképzelhetetlenül más vidékekhez, emberekhez, holott nyugodtan hihették volna azt is, hogy az út végén  a semmibe zuhannak a lapos Föld pereméről. Megküzdöttek az elemekkel, az éhséggel, a félelmeikkel és odaértek. Sőt, vissza is tértek és elmesélték, amit láttak (és kicsit meg is toldották az igazságot, de ezért senki nem tehet nekik szemrehányást). Utat törtek az ismertelenhez. 

Most itt állunk, annyi évvel Freud után,...számos expedíció indult a sűrű, sötét erdőbe, és igazi gyarmatosítóként begyűjtöttünk és kitömtünk egy csomó különleges állatot, sokan szedegetik és aranyárban mérik zamatos gyümölcseit, az emberek mégis ugyanolyan öntudatlan, szendergő állapotban élik az életüket, mint hajdanán. Pillanatnyi eszmélések vannak, aztán visszaszundikálunk és nézzük a belső mozit tovább. A Mátrixban ringatózunk és egy porcikánk se kívánja a kék kapszulát. 

Jellemzően a kényszerpihenők alatt élem meg a felébredéseket. Nagyon fáj a sarkam és ezt rohadtul unom, ezért egész hétvégére minimális tevékenykedést terveztem. Nem rossz! Ráadásul éjszaka 8,5 órát aludtam ,úgyhogy igazán jól kezdődött a rehabilitációs hétvége. 

Az a baj, hogy irtó rövid a 24 óra ahhoz, hogy teljes, tartalmas életet éljünk. Vagy túl sokat dolgozunk és én még ne szóljak semmit a 40 órás munkahetemmel. Azon töröm a fejem, hogy tudnám a lehető legtöbbet kihozni az életemből, hogy mindenre legyen idő, ami fontos. A test-lélek-szellem is megkapja, ami jár. A 24 órás időkeret ugye adott. A munkaidő adott, de itt új szokásokat kell bevezetnem most, hogy több dolgom lesz, hogy lehetőleg ne legyen túlórám, még ha fizetik is. A reggeli úszásokat is megtartom, illetve átállok arra, hogy heti két konditerem beleférjen. Hétfő, péntek jóga. Kedden filó és kórus a szellemi frissességért (ha tényleg elkezdünk végre tanulni is valamit. Ha nem, beíratkozom a Szabó Ervin könyvtárba és zavartalanul olvasgatok). Így a szerda, csütörtök és a hétvége is a családé, egy este lesz, mikor csak aludni megyek haza: a kedd. Ez így vállalható. Szerdán reggel no sport és 6-kor kelek. Ez így tartható és nem darál be a rutin. Ha meg igen, akkor újratervezek.