Tapolca

Szemerkélő esőben érkeztünk Tapolcára. Első blikkre olyasmi hangulatú volt a város, mint Miskolc. Karikás szemű, gondterhelt ábrázatú emberek jöttek-mentek. Hónapvége van, ez naptár nélkül is látszott. (Nekünk is, de most janik voltunk a SZÉP kártyáinkkal.) Összeszorult a szívem: nehéz lehet itt az élet.  

  Az első mosolygós arc a házinéninké volt, aki viszont erdélyi. A vendégház dekorálása teljes egészében az ő munkája, ez a bútorokon mutatkozott meg a legszebben. Minden más viszonylatban a fékevesztett kreativitás ült tort a házban, gyakorlatilag nem volt olyan négyzetcentiméter, ami ne lett volna kipingálva, kivarrva, ahonnan nem lógtak papírdíszek, stb. De a bútorok gyönyörűek voltak. Sajnos megint nem tudok képet feltenni a blogra, pedig érdemes lenne. Csak a szép részletekről.

Körbecsatangoltuk a várost. Az egyik mellékutcában egy fodrászüzlet mellett haladtunk el. Laci ötlete volt, hogy menjünk be, kérdezzük meg, kicsit meg tudják-e igazítani a hajamat. A fodrász hölgy reggel 6 óta talpon volt, először finoman el akart utasítani, de aztán csak elvállalt. Kiderült, hogy minden nap ilyen korán kezdi a munkát. Több tanulót is elvállal (de szerencsére csak ő vág hajat), akik különböző tanulási fázisban vannak. Nagyon kedves volt, tájékozott és ügyesen levágta a hajamat.
 Tapolca összességében rendes, tiszta kisváros. Fő látványosságai: a Malomtó és a Tavasbarlang. Hogy a város egy barlangrendszer főlé épült, alig 100 éve derült ki egy kútásás során. Azóta is ahányszor vizet próbáltak nyerni, mindig valami klassz barlangot sikerült feltárni. Az egész barlangrendszernek csak egy kis részét nyitották meg a kíváncsi látogatók előtt, a legszebbbb részek ahol csodás cseppkő-tünemények láthatóak, persze védettek. Volt erről egy jó kis ábra, amit lefényképeztem, de sajnos ezt se tudom feltölteni, majd egyszer. A belépés után egy összességében kb. félórás előadás volt több helyszínen 3D-s vetítésekkel tarkítva. Érdekes volt és jól felkészített a látnivalókra. Ahová mi is bemehettünk, és végigcsónakázhattunk, az is elképesztően szép és izgalmas volt, ha rövid is. És milyen üde, kristálytiszta volt a karsztvíz :) Mindig ódzkodtam a barlangászástól, szűk járatoktól (a józan eszem ugyanúgy előre letiltott erről a szenvedélyről, mint a díjugratásról), de most kedvem lett volna még kalandozni egy kicsit.

  A látogatóközpont mellett találtunk egy nagyon jó kis pizzériát, ahol szégyenkezés nélkül áldoztunk a szénhidrátfogyasztás oltárán. 

  A Malomtó nagyon kis helyes volt. Jó hangulatú, igazi randihely. Kristálytiszta vizében, melyet a barlangrendszerből nyer, aranyhalak úszkálnak. Szép házak veszik körbe, ott a malom, ami vendégfogadóként és étteremként funkcionál. A tó vizét elvezető patakon átível egy híd, ami persze "divatosan" tele van pakolva lakatokkal, biztos, ami biztos. Mindenhol padok, ösvények, ivókutak, nem lehet a véletlenre bízni az örök szerelmet...

  Összességében két napot töltöttünk itt. Szép volt, jó volt és mint mindig, repesve tértünk vissza az imádott Budapestre.